Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
3. szám - Dóra Tibor: A Kiskörei Vízlépcső hatása a Tisza vízjárására és környezetére
Dóra T.: A Kiskörei Vízlépcső hatása Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. 107 időszakában jelentősebb árhullámok nem jelentkeznek — és ilyen jeges árhullám a vizsgált időszakban is csak egy volt (az 1942-es), tehát általában a Tisza ezen szakaszára ez az eset nem jellemző — a tározóban levő jég levezetéséről gondoskodni nem kell. Ilyen módon 1000—-1500 m 3/s-os vízhozamokig megengedhető, hogy a jég magában a duzzasztott térben olvadjon el. Abban a kivételes esetben amikor a jégmegindulást jelentős vízhozamú árhullámok váltják ki, gondoskodni kell arról, hogv a levonuló jégnek szabad út álljon rendelkezésre. Ilyen esetekben a duzzasztás megszüntetésével a duzzasztótáblák felhúzásával a jéglevonulás szabad útját biztosítani kell. A vízlépcső alatti szakasz a vízlépcső megépítése után a jégviszonyok szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerül. A felső szakaszról a duzzasztás miatt a beállás előtt zajló jég nem keletkezik, a lebocsátott víz turbulenciája és a turbinákon kissé felmelegedett víz jelentősen késlelteti a vízlépcső alatti szakaszon a beállást. Kedvező az alvízi szakasz szempontjából az az eset is, amikor a vízhozamviszonyok megkívánják a duzzasztás megszüntetését és a duzzasztott tér vizével növelt vízhozamok jutnak az alsó szakaszra, ahonnan a jeget kedvező feltételek mellett tudják elúsztatni. A későbbiekben felülről érkező jég tehát jégmentes térre futhat rá, amiben a nagyobb vízhozamok miatt kedvező hidraulikai feltételek állnak rendelkezésre a jég levezetéséhez. A kiskörei vízlépcső megépítésével mindenképpen szükségessé válik a Tiszalöki vízlépcsővel összehangolt jéglevezetési utasítás és előírások készítése, valamint a két vízlépcső ezzel összhangban álló üzemvitele. A Tisza hordalékviszonyai a kiskörei bögében megváltoznak. A duzzasztott térben a lelassult vízsebesség hordaléklerakódáshoz vezet. Ezt a helyzetet némileg javítja a meglevő Tiszalöki duzzasztómű, amely előülepítőként működik. Mégis a duzzasztott térben különösen a kezdeti időszakban évi 3—500 000 m 3 évi hordaléklerakódással kell számolni. A vízlépcső alatti szakaszon, hasonlóan a Tiszalök alatti szakaszon tapasztaltakhoz — a hordalékban szegény víz medererózión keresztül jut hordalékhoz. A Kiskörei bögében a hajózás érdekében szükséges gázló kotrások megszűnnek és az általános hordalékeltávolítás feladatai jelentkeznek. A hajózóút kitűzés különösen a tározón átmenő szakaszon, új megváltozott feladatként jelentkezik. c) Belvízvédelem A tározó mentén megvalósuló megcsapoló szivárgó csatorna létesítése alapvetően megváltoztatja a töltések menti területek belvízrendezését. A szivárgó és csurgalékvizek, a belvizek elvezetése minden időben megoldott, a mélyvezetésű csatorna megfelelő kavicskutakkal kombinálva biztosítja a töltések menti területsáv talajvizének megfelelő szinten történő stabilizálását. Ez a szivárgócsatorna-rendszer összeköttetésbe kerül a Tiszára merőlegesen futó belvízhálózattal. Bár a belvíznek a Tiszába történő gravitációs bevezetése megszűnik, az újonnan létesülő automatikus üzemű szivattyútelepek megfelelő kapacitásnövelést eredményeznek a kapcsolódó belvízhálózat számára is. Növeli a rendszer biztonságát, rugalmasságát, hogy hosszú szakaszokon a töltéssel párhuzamos szivárgó és belvízcsatorna létesítésével az egyes belvízöblözetek összekapcsolására is lehetőség nyílik. d) Vízhasznosítás A Kiskörei Vízlépcső és a fölötte megvalósuló tározó a Tisza vízgyűjtője vízkészletgazdálkodásának fejlesztésében döntő szerepet játszik és ez a legfontosabb hatása. E létesítmények vízkészletgazdálkodási szerepe azzal mérhető le, hogy a tározós vízpótlás útján mennyivel nő a számításba vehető, hasznosítható vízkészlet a Tiszán és mennyivel emelkedik a kielégíthető vízigény a Tisza völgyében. Ennek meghatározása érdekében 60 év hidrológiai adatainak feldolgozásával megállapítottuk a különböző nagyságú és a fogyasztások várható dekádonkénti időbeli elosztását figyelembevevő mezőgazdasági igények kielégíthetőségét, részben a természetes, részben a tározott vízkészletek célszerű felhasználását számításba véve (9. ábra). Ms] 2000 1500 !). ábra. Kielégíthető vízfogyasztás 1, 2, 3 — Az öntözési idény természetes vízhozamsora (dekádátlagokban) különböző években; 4 — Mezőgazdasági vízfogyasztás feltételezett időbeli eloszlása (Q ma x = 250 m 3/s); 5 — Kgyéb vízfogyasztás (ipari, kommunális, mederben hagyandó, országon kívüli) feltételezett időbeli eloszlása (Qmax = Í 5? m 3/s) Fig. 9. Demands that can be met 1, 2, 3 — Natural discharge hydrograpli in the irrigation season (10-day averages) in different years; 4 — Assumed distribution in time of consumption by agriculture (Q m ai=2SI) m 3/sec); 5 — Other consumption (industry, communal, obligatory discharge, abroad) assumed distribution iu time (Qmax = l 5~ m 3/sec)