Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

Nika E.: Automatikus analizátorok a vízminőségvédelemben Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. 531 rlpHMeHCHHC HOHOCejieKTHBHblX 3Jiei<Tp0fl0B C03flaCT B03MO>KHOCTb flJIH npOCTOrO H3MepeHII>l HCCKOJIbKO napaMCTpOB, OAHaKO CpOK HX >KH3HH H npOÖJICMbl 3a<j)HKCHp0BaHnoro 06cT0jirejibCTBa H3MCPCHHH npeiiíicTByiOT noKa eme npoMbiuiJieHHOMy npHMeHcnnio. noKasbiBaercH u CTaTbe TaiOKe npiiHiuin fleiícTBHSi ABTOMaTH'iecKnx aHaJiH3aTopoB (puc. 1), 3aTCM H3Jiaraiorc>i OCHOBHBIE xapaKTepucTHKH npufíopoB, HMCIOIHHXCH Ha MHPOBOM pwHKe. flaeTcn cxeivia paöoTW sranHoro ripnöopa Bpan—JlioCfie (pnc. 2), npnőopa TCXHHKOH (puc. 3), npufiopa Bei<MaH (puc. 4), H onbiTHoro anajinsaTopa rana MKKJ1 (puc. 5). CpaBHiiBaioTCíi aBTopoivi STanHbie H riocjieflOBaTejibHue AHAJIHSATOPBI c TOMKH 3pemi$i HX OCHOBHOI O KAMECTBA, h Hai<oHCn H3JiaraeTCfl HHTepBaJi paíioTbi 3Tannoro aHajm33T0pa, H3r0T0BJlCHH0r0 Ha OCHOBC KynjieHHOii JIHUeH3HH BpaH—Jlio66e B OTCMCCTBCHHOM NP0H3B0FLCTBE. The uso of automatic analysers in pollntion control by Nika, E. A requirement in pollution control is to reliably recorrl characteristic eomponent parameters under conditions, where the number of paramétere tends to increase and the permissible concentration to decrcase. It is demonstrated liovv the number of parameters requiring to be measured increases, which can be determined by laboratory analyses only. ,These include phenols, ammónia, nitráté, phosphates, silieates, hardness, ehemical and biologieal oxygen demand, etc. The nse of ion-sclective electrodes offers the possibility for measuring an increasing number of parameters, but their large-seale applieation is for the time being restricted by problems of life span and of fixed measuring conditions. The principle underlying the operation of automatic analysers is demonstrated (Fig. I) and the main features of devices available on the World markét are deseribed. An operating diagram is illustrated for the Bran—Lübbe batch analyser (Fig. 2), the Technicon (Fig. 3), the Beckman (Fig. 4) devices and the experimentál analyser by MKKL (Fig. 5). Batch and eontinuous analysers are compared for their fundamental properties and in conclusion the rangé of batch analysers is presented, which are manufactured in Hungary under licence from Bran—Lübbe. KÖNYVISMERTETÉS 11. Fott: Algenkunde. (Második teljesen átdolgozott kiadás 303 szövegközti ábrával és 1 címképpel. Jena: VEB Gustav Fischer 1971, 581 oldal. Ára 58,— M.) Az utóbbi években az algákkal foglalkozó munkák a fokozott érdeklődés előterébe kerültek. P. Bourrelly algakönyvei, a szovjet, lengyel, német, indiai határozókönyvek, a kisebb-nagyobb monográfiák nagy kelendőségnek örvendenek. Az algákkal elmélyülten foglalkozó szakemberek számára kellő szakmunka áll rendelkezésre, de az algák iránt érdeklődő főiskolai, egyetemi hallgatóink, vagy az amatőrök kezébe nem nagyon t udtunk ajánlani korszerű segédkönyvet. Ezen a téren segít elsősorban fí. Fott munkája, bár az algákat ismerőknek is sok új szempontot nyújt, azok tájékozódását is nagymértékben megkönnyíti. Örvendetes, hogy németnyelvű munkája második, teljesen átdolgozott alakban került kiadásra, mert az utóbbi 10 évben — amint előszavában is írja — az algológiai kutatások annyi újat tártak fel, melyek szükségessé tették az első kiadás részben teljesen új szövegezését, részben átdolgozását, részben kiegészítését. Nagyon helyes volt a tengeri algákra vonatkozó részek kiegészítése is. A könyvet négy főfejezet alkotja. Az elsőben (12 oldal) az algáknak a természetes rendszerben elfoglalt helyével foglalkozik. Jó történeti áttekintést nyújt, szövegben ós ábrával fejti ki elgondolását filogeniájukra nézve. A fejezet végén megadott irodalom hasznos útmutatás mindenki számára. A második főfejezet a munka gerince, 432 oldal terjedelmű. Az ostoros szervezeteken kivid 4 törzsbe sorolja az algákat: Cyanophyta, Chromophyta, Bliodophyta, Ghlorophyta. Az ostorosokat két csoportba osztja: színes ostorosok bizonytalan rendszertani helyzettel és színtelen ostorosok ugyancsak bizonytalan filogeniával. Ez számunkra szokatlan, mert mi az Euglenophyceákként tárgyalt algákat külön törzsbe, az Euglenophyta törzsbe helyezzük a kékalgák után, mint az összes többi algatörzsek őseit. A Flagellaták többi osztályaival, illetve rendejeivel ilyen rendszerezésben sokkal könnyebben megbarát kozhat unk. A Cyanophyta törzsön belül négy rendet különböztet meg. A Chromophyta törzsben tárgyalja osztály szinten a Chrysophyceákat, 5 renddel, a Xarithophyceákat 6 renddel, a Bacillariphyceákat két renddel, a Phaeophyceákat 3 renddel, a Dianophyceákat három alosztályban Haplodinophycidae, Dinophycidae és Blastodinophycidea. A Dinophycidae-ben 5 rendet különböztet meg. A Rhodophytea törzset egy osztályra tagolja: Rodophyreáe, de ív. nem tükröződik világosan sem a tartalomjegyzékben, sem a szövegben (233. oldalon). A második alosztályban: Florideopliycidae (i rend, míg az első alosztályban: Hangiophycidae egy sem található. A Cholorophyta törzs tagolása hagyományosan három osztályú: Chlorophyceae (i renddel, Conjugatophyceae 4 renddel és Gharophyceae. Mindegyik törzsön belül részletesen ír a cytologiai, morphologiai felépítésről, a szaporodásról, táplálkozási viszonyokról, ökológiájukról, földrajzi elterjedésükről, származásukról, kihalt fajaikról. Mondanivalóit logikusan csoportosítja, nagyon szép rajzokkal, mikroszkópi ós elektronmikroszkópi felvételekkel illusztrálja. A tagolódás világos, megkönnyíti a gyors tájékozódást, a hallgatók számára a könnyebb megjegyzést. Külön kiemelendő a sok helyen közbeiktatott részletes irodalomjegyzék. Sajnálatos, hogy a magyar szerzők műve és a szövegben kutatási eredményeik nem sok helyen olvashatók. Palik (55. o.), Scherf fel (110. o.), Cholnoki/ (108. o.), Felföldi/ (108. o.), Palik (258. o.), Uherkovich (259. o.), Hortobágyi (374 o.), Uherkovich (378. <>.), Kol (404. o.) szerepel I —2 cikkével. A harmadik főfejezet az algák ökológiáját és előfordulásukat ismerteti 56 oldalon. Külön fejezetek szólnak a planktonról, neusztonról, benthoszról, a folyóvizek algáiról, a levegőben élőkről, a talajalgákról, a thermák, a hó ós jég, a sósvizek szervezeteiről, az epibiontákról, az együttólőkről. Termelésbiológiai szemlélet, az elméleti és gyakorlati vonatkozások kellő kiemelése, szép illusztrálás teszi élvezetessé ezt a részt. Az irodalomjegyzék a magyar szerzők irányában itt is szűkmarkú, mert csupán Fehér (505. o.), Kol (507. o.),