Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
2. szám - Dr. Kertai Pál: A vízben és szennyvízben előforduló szennyező anyagok élettani és kórtani hatása
84: Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz. J BIOLÓGIA • . ... ;- • T A vízben és szennyvízben előforduló szennyező anyagok élettani és kórtani hatása Dr. KEKIAI PÁI-* az orvostudományok kandidátusa Az ember környezetében megjelenő idegen anyagok számának rohamos szaporodása új fejezetet nyitott a biológiában és az orvostudományban. Kiderült, hogy az ivóvízben, a szennyvízben és a levegőben olyan anyagok jelennek meg, amelyek mélyrehatóan befolyásolják a szervezet anyagcseréjét, az életfontos szervek működését, betegséget okozhatnak, vagy a csírasejtek ártalmát idézhetik elő. Különösen aktívaknak bizonyultak a fémek, a radioaktív izotópok, a szerves oldószerek, az olaj- és kátrány termékek, a peszticidek, a műanyagiparban használatos monomérek, segédanyagok, festékek, stb. A felismerés csakhamar laboratóriumok százait hozta mozgásba: meg kellett válaszolni, hogy az ivóvízben, a szennyvízben vagy a települések levegőjében egy adott időpontban milyen anyagok vannak jelen, mekkora ezeknek az anyagoknak a még eltűrhető mennyisége, és ha a víz, vagy szennyvíz mérgező anyagai ezt a határértéket meghaladják, milyen változás várható a lakosság egészségi állapotában? A kérdés megválaszolása nem könnyű. A vízben, vagy szennyvízben jelenlevő anyagok ismerete jelenti az első nehézséget. A településhigiénikus nehezebb helyzetben van, mint a munka, vagy élelmezésegészségüggyel foglalkozó szakember: az új anyagok gyártása közben keletkező közti-termékeket, vagy melléktermékeket kevéssé ismeri, és nem világos az sem, hogy ezek egymás közötti reakciója milyen újabb kémiai termékek megjelenéséhez vezet. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy szabadalmi, vagy honvédelmi titkok ismeretlenné teszik a vizekben megjelenő anyagok egy részét. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy felszíni vizeink nagy része szomszédos országokból érkezik hozzánk, azok szennyezettsége, illetve a szennyezésben részt vevő kémiai anyagok tulajdonsága jórészt meghatározhatatlan. A második nehézséget a már jól definiált kémiai anyag élettani hatásának vizsgálata okozza. A szennyező anyagok biológiai aktivitása ugyanis változatos. A nitrit ionok pl. vérmérgek, a szerves foszfáttartalmú peszticidek idegmérgek, a fluorid ionok a csontosodási zavarják, az olaj- és kátránytermékek daganatkeltő hatásúak, a radioaktív izotópok a csontvelőt károsítják — és még folytathatnók a változatosabbnál változatosabb példákat. A szennyező anyag kémiai szerkezete és a létrehozott elváltozások között — mai tudásunk alapján — még nem mindig tudunk párhuzamot vonni egy új anyag élettani hatása egyben új rejtélynek is tekinthető. * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. A harmadik nehézség a következő. Az elmúlt években az orvostudomány napról-napra tapasztalta, hogy a civilizációs ártalmak nem körülírt, jól diagnosztizálható kórképekben jelentkeznek, hanem a küszöbalatti, rejtett hatások a gyakoribbak. A rejtett hatások összegeződnek, és csak évek, évtizedek, esetleg nemzedékek távlatában jelentkeznek. Más esetben a szervezetbe kerülő, önmagukban nem mérgező idegen anyagok más kórokozó tényezőkkel együtt betegséget válthatnak ki, növelhetik a szervezet fogékonyságát fertőző, vagy daganatos betegségekkel szemben. Ez a felismerés fontos következtetésekre vezet. A kísérletezőnek amikor egy új anyag határértékét kívánja meghatározni, nem a heveny mérgezésekre, a már jól ismert és viszonylag ritka kórképekre kell felfigyelnie, hanem a hosszantartó, finomabb, nehezebben felismerhető elváltozásokra. A vázolt nehézségek áthidalására a kérdéssel foglalkozó laboratóriumok a következő eljárást választották. A vizsgálandó anyag különböző koncentrációjú oldatát kísérleti állatokkal itatják és meghatározzák azt a koncentrációt, amelynek egyszeri itatása után az állatok fele 7 napon belül elpusztul (LD, 0/kg). Ennek a koncentrációnak a tört részét (1/10, 1/20 és 1/40 részét) — vagyis ártalmatlannak tűnő hányadát hosszú ideig itatják a kísérleti állatokkal, miközben ellenőrzik azok növekedését, vérképét, magatartását, általános egészségi állapotát. Néhány hónap — vagy akár egy év elteltével —• az állatokat leölik, felboncolják, a szervekből szövettani metszetek készülnek. Az állatok gondos figyelése és a bonctani leletek pontos elemzése dönti el a vizsgált anyag ártalmatlan vagy káros voltát, a megengedhető határértékeket, esetleg a további vizsgálatok irányát. Evvel a kísérleti módszerrel a laboratórium több kritériumnak tett eleget: pontosan definiált kémiai anyag hatását elemezte, hosszú ideig tartó bevitel hatását vizsgálta és a várható sokrétű hatás közül aránylag kevés kerülhette el a figyelmet. A módszer valóban alkalmasnak bizonyult a szennyező anyagok káros hatásának vizsgálatára és a megengedhető határértékek listáját (amelyet eddig főleg az organoleptikus tulajdonságok és emberi tapasztalatok alapján állítottak össze) jelentősen kibővítette. Nemsokára kiderült, hogy a módszer — amely kielégítő egy-egy anyag vizsgálatakor — számos hiánnyal rendelkezik, ha több komponensű rendszerekről, vagy a szennyező anyagok „küszöbalatti", illetve „késői" hatásáról van szó. Ezekről a kérdésekről az alábbiakban emlékezünk meg.
