Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
2. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Tapasztalatok a kútszűrők eltömődésével kapcsolatban
82 Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz. Dr. Karácsonyi S.: A kútszűrők eltömődése lünk fellelhető okainak felderítését tűzte ki célul. A karbonátosod ás fő okát a víz mész-szénsav egyensúlya megbomlásával magyarázták. Ez az elmélet később annyiban módosult, hogy a C0 2 kiválását a labilis mész-szénsav egyensúly esetén más körülmények is előidézhetik. Az összes eddigi tapasztalat szerint azonban a karbonátosodás a szűrő eltömődésével — kivéve a talajvizes kutak felső szintjeit — csak másodlagosan és alárendelten jelentkezik. Az okkeresedésre irányuló újabb vizsgálatok szerint a hatótényezők között további súlyozást eszközölhetünk. Legdöntőbb ennél a víz minősége, amely azonban nem csupán vas- és mangán tartalmával, hanem a kémiai kiválást előidéző minden összetevőjének együttesével jellemezhető. Jelentős a bakteriológiai hatás, valamint a szűrő szerkezete és anyagának tulajdonsága. A fizikai jelenségek valószínűleg alárendeltebben befolyásolhatják az okker-képződést. Eddigi tapasztalatok a következőkben összegezhetők: a) Az okkeresedő kútnál általában a víz vas- és mangántartalmának csökkenése figyelhető meg, 6. ábra. Szűrőeltömődés a felső változóan vízzel bori tott (a) és az alsóbb, állandó vízborítottságú szakaszból (b) Puc. 6. 3aujienue (pujibmpu, naeepxy c yvacmrca, noKpumozo nonepeMemio c eodoü faj, eurny c ymcmica, nocmoHHHo noKpumoío c eodoü (6) Abb. 6. Filterverstopfung aus der oberen, veranderlich mit Wasser bedeckten (a) und der unteren, be-standig mit IVasser bedeckten Strecke (b) a kút vizére vonatkozó korábbi, illetve az azonos időben a kút környezetében tapasztalt természetes állapotú víz vas- mangántartalmával szemben. b) A vízadóréteg állandóan vízzel borított szakaszában a rétegszemcsék körül és a vízáramlást biztosító hézagtérfogatban, a kút körül sávosan elhelyezkedő vascsapaclék keletkezik. A vascsapadékból képződött sávok csáposán nyúlnak a kúttól a réteg felé. A vörös-barna sávok a mesterségesen bevitt szűrőkavicsot is behálózzák. A szűrő felső szakaszán vegyes, mechanikai és kémiai jellegű lerakódás képződik, a vízadóréteg iszapos frakciójából és karbonátos kiválásából (6Ja. ábra). Az aktív szűrőfelület csökkenése a sodronyszöveten 20—30%-os. Az állandóan vízzel borított szűrőszakaszon lazább szerkezettel, de lényegesen nagyobb lefedést eredményezően alakul ki az okkerlerakódás (61b ábra). Az eltömődés mértéke itt 80—90%-ot is eléri. Ez a zömmel vasvegyületekből álló tapadóréteg kiszáradva porrá esik szét és iszapszemcsét alig tartalmaz, jelezve, hogy a kémiai kiválás sebessége lényegesen nagyobb. c) Az okkeresedést elősegítő vasbaktériumok közül a fonalasak élettevékenysége a legjelentősebb. A baktériumok meggyorsítják a ferrovegyiiletek átalakulását ferri-vegyületekké, és a vasnak hosszú fonalas hidroxid formájában való kicsapódását eredményezik, amely egyben a baktériumok vázát képezi. Az okkeresedés kialakulása szempont jából nem közömbös, hogy a baktériumvázak a szűrő körül a víz mozgása következtében csak felhalmozódtak, vagy pedig a kútkörüli állapot kedvező életfeltételeként szaporodnak el. Az erre vonatkozó kísérletek pozitív jellege igazolja, hogy a szűrő körül élettevékenységet folytatnak, így a vasbaktériumok valóban katalizátorként működnek a vasvegyületek átalakításában, a kicsapódás létre j övet elében. d) Az elöregedett kutak szűrőzése sokszor azbesztcement csövekből készült, a fémes szövetborításán mégis található okker-képződés. A fémes szövetborítás nyílása is befolyásolja az okkerképződésre, a nagyobi) szabadnyílásokban nehezebben jön létre teljes elzárást okozó lerakódás. Ezért, — ha szükséges — perion szövetborítást célszerű alkalmazni a megengedhető legnagyobb szabadnyílással. Fontos a beépített anyagok, ezenbelül pedig a szűrőkavics semlegesítése tisztavíz, illetve enyhén klóros és savas oldat használatával. e) Felszínközeli réteg igénybevétele esetén —• ha abban 10—12 m-ig megfelelő vízvezető zóna található —- okkeresedésre hajlamos területen igen célszerű a fenék-beömlésű aknakutak alkalmazása. Ezeknél a kutaknál nincs eltömödésre hajlamos szűrőszerkezet, és a réteg legkényesebb része kúton belül van. Az eltömődés megindulása után a kúttalpát képező rétegszakasz könnyen la zít ható, esetenként rétegcsere végezhető. Néhány esetben lehetőség nyílott okkeresedésre hajlamos vízadóréteg igénybevételével párhuzamosan különböző típusú és kiképzésű kutak létesítését kezdeményezni és a legkedvezőbb tapasztalat a fenékbeömlésű aknakutaknál jelentkezett. f) Az okkeresedés veszélyével elsősorban teraszok, törmelékkúpok vegyes szemeseösszetételű
