Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

12. szám - Dr. Takács Sándor: Olajjal szennyezett vizek tisztítása

Dr. Takács S.: Olajjal szennyezett vizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1971. 12. sz. 571 Egy másik típusú, könnyen és jól kezelhető szeparátor a WSL. melyet a 3. ábra mutat be. A készülék 2000 mg/l olajtartalmú vizet képes úgy megtisztítani, hogy az eltávozó víz olajtartalma 20 mg/l-re csökken. Flokkulálás Ha a szennyvíznek olaj és lebegő anyag taralmát tovább szükséges csökkenteni, akkor erre kémiai eljárásokat kell alkalmazni. Ebben az esetben, főként gazdasági okokból fontos, hogy csak az olajjal szennyezett vizeket kezeljék (a hűtővizeket külön kell választani). A flokkulálás lényegében vas vagy alumíniumsók adagolásából áll. A ferro-sók helyett ajánlatosabb ferri-sókat használni, annál is inkább, mert így a nyomokban esetleg visszamaradó szulfidokat is ki lehet csapatni. Aktivált kovasav vagv polielektrolitek is alkalmasak a szennyvíz kémiai kezelésére. A Nyugatnémet Trenmittel B. 20 alapanyaga diszpergált hidrofób kovasav, mely erős adszorbens. Előnye, hogy a pH 1—10 közötti változása sem befolyásolja hatásfokát. Flokkulálószerek alkalmazása azzal az előnynyel jár, hogy csökken a szennyvíz lebegőanyag tartalma és így az oxigénfogyasztás értéke is előnyösen változik. Flotálás levegővel A lebegőanyag csökkentésének, illetve eltávolításának egyik elterjedt módszere. Az Egyesült Államokban gyakran alkalmazzák a tisztítási eljárások során. A folyamat lényege, hogy 2—4 atmoszféra nyomással levegőt juttatnak a szennyvízbe. A bekerült levegő különböző nagyságú buborékokat képez és az olajcseppeket valamint a lebegőanyagot homogenizálva, azokat a víz felszínére kényszeríti, ahonnan az olajhab jól lefölözhető. Az alkalmazott módszer során nemcsak tisztítás zajlik le, hanem javul az oldott oxigénellátás is, aminek következtében csökken a szennyvíz oxigén igénye. A flokkulálást és flotálást gyakran együtt alkalmazzák, melynek előnye, hogy a koaguláló szerek alacsonyabb koncentrációban is jól hatnak. Beychok M. R. [17] a két eljárást összehasonlítva megállapíthatja, liogv a flotálás hatásfoka valamivel jobb (85—95%). Biológiai módszerek Az eljárást, ha szükséges, további tisztítási fokozatként alkalmazzák. Ha az olajfogó vagv szeparátor hatástalan, néhány finomítónál csak flokkulálást és flotálást alkalmaznak. Ezek után a legtöbb esetben a biológiai tisztítást is beiktatják. Közismert, hogy az oldott szennyező anyagok közül a fenol komponensek és a szénhidrogén származékok állnak első helyen. Ezek típusa és mennyisége kizárólag az olajfinomítás technológiájától függ. A biológiai műtárgyakba befolyó víz fenol tartalma néhány mg-tól 150 mg/l, vagy ennél nagyobb mennyiség között változhat, a BOI

s pedig 50—300 mg/l között ingadozhat. A biológiai tisztítás általában házi szennyvizekkel együtt történik. Biológiai tisztításra leginkább három eljárást alkalmaznak. 1. Oxidációs tavak: Főként mesterséges levegőztetés nélkül üzemelnek. Az oxigén felvétele levegőből történik, illetőleg foto-szintézis során termelődik. A hőmérséklet 15 °C, vagy a feletti legyen. Javasolt mélység 0,3—-0,9 m. A tartózkodási idő több napos, ennek következtében az oxidációs tavak területi igénye meglehetősen nagy. A tisztítás folyamán elpusztult algákat időközönként el kell távolítani. Néha a többlet levegő igényt rotor vagy turbina beépítésével lehet biztosítani (levegőztető medencék). Ez esetben a tartózkodási idő lecsökkenthető 2—3 napra. A tóból távozó víz bakteriológiai minősége lényegesen jobb a hagyományos biológiai eljárásokhoz viszonyítva. 2. Eleveniszapos eljárás: A módszer lényege mesterségesen levegőztetett medencében aktív mikroorganizmus-tevékenység kialakítása. A levegőztetés általában rotorral vagy turbinával történik felszínen, vagy légbefúrással. Az eleveniszapot utóülepítőben kiülepítik, majd recirkulációval egyrészét ismét a levegőztető medencébe adagolják vissza. Az oxidációs tó és eleveniszapos eljárás kombinációja az oxidációs árok (Pasveer árok). 3. Cseper/tetőtestek: E módszernél az aktív mikroorganizmus tevékenység a töltőtest felületén kialakult biológiai hártyában zajlik le. A szerves anyagok lebontása a mikrobák élettevékenysége révén megy végbe. A csepegtetőtest felépítése lényegében megegyezik az ismert és nálunk is alkalmazottakkal. Szükség szerint recirkuláeió itt is alkalmazható. A helyi körülmények és gazdasági tényezők szabják meg általában, hogy adott területen csepegtetőtestes vagy eleveniszapos tisztítást alkalmaznak [27]. A két berendezés teljesítménye közel azonos: a fenol lebontás kb. 95%-os, a BOI

5 csökkenés 80—90%. Azt minden esetre célszerű megvizsgálni, hogy a tisztítandó szennyvíz olajszenvnyeződése milyen nagyságú tekintve, hogv a berendezések csak egy adott nagyságú olajszennyeződést képesek jól elviselni. Általában az 50 mg/l alatti olaj szennyezettségű vizek tisztíthatók kielégítően. Iszapkezelés Az olajfinomítók tisztító berendezéséből kikerülő iszap kezelése meglehetősen nehéz. Az olajfogókból, derítőmedencékből kiemelt iszap szárazanyag tartalma 1—2%. Ülepítőmedencékben mechanikus eljárással az iszap 5—9%-os szárazanyag tartalomra besűríthető. Ez függ az iszap minőségétől, valamint az alkalmazott mechanikus módszertől. Optimális esetben elérhető a 18%-os szárazanyag tartalom is. További besűrítést lehet végezni centrifugálással vagy szikkasztással (szikkasztó ágyak). E módszerrel 25—30%-os, néha 45%-os szárazanyag koncentráció is biztosítható. Ezután a besűrített iszap megfelelő berendezésben elégethető. A víztelenített iszap trágyázásra is használható (mint a házi szennyví-