Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: Medencés teljesoxidációs szennyvíztisztító berendezés technológiai felülvizsgálata

516 Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. Csanády M.: Medencés teljes oxidációs szennyvíztisztító berendezés el kell távozniuk a tisztított vízzel. Pelyhes iszap esetében ugyan nem helyes az ülepedési sebességnek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mégis közelítésként tételezzük fel, hogy az ülepítési hatást rontó tényezők miatt a víz a 0,6 mm/see-nél lassabban ülepedő részecskéket magával viszi. Eszerint az ülepítőben a 0,6 és 1,8 mm/sec közötti sebességgel ülepedő részecskék gyűlnek össze, vagy pontosabban: az utóülepítőnek legalább annyira kell sűrítenie az iszapot, hogy a pelyhek ülepedési sebessége elérje az 1,8 mm/sec-ot. Az adott berendezésben az eleveniszap pelyhek jelentős részének az ülepedési sebessége eshet a két határ közé. Ennek az lehet a következménye, hogy az ilyen méretű pelyhek mennyisége annyira felszaporodik az utóülepítőben, hogy azt gyakorlatilag teljesen kitölti. Ekkor megindulhat a 0,6 mm/sec-nál nagyobb ülepedési sebességű pelyhek elúszása is. A valóságban a helyzet persze bonyolultabb, hiszen a pelyhek összetapadása az ülepedési sebességet növeli. Ennek azonban határt szab az iszap fonalas jellege, ami a tömörödést akadályozza. Mindenesetre a fenti gondolatmenet egy lehetséges magyarázatát adja annak, miért kicsi az adott esetben az 1,16 órás ülepítési idő. A fentiekből az is világos, hogy a résméret csökkentése nem volna célravezető, mivel még nehezebben juthatnának vissza a pelyhek a levegőztető térbe. A nagyobb résméret a levegőztető térbeli mozgás nagyobb átterjedési lehetőségével a fentebb tárgyalt áramlási zavart fokozhatná. A résméret szerepe tehát igen nagy az ilyen automatikus iszaprecirkuláció esetén. Mindez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a résméret változtatható legyen [17]. A fenti gondolatmenet szerint azonban az a valószínű, hogy ez sem fogja egyértelműen megoldani a kérdést. Erre mutat az is, hogy a kérdéssel foglalkozók általában arra az álláspontra jutottak, hogy az automatikus recirkulációt biztosító utóülepítő után még egy biztonsági utóülepítőre van szükség, amelv visszafogja az első utóülepítőből elúszó iszapot [11, 12, 17]. Ez a második utóülepítő olyan nagy, mintha önálló utóülepítő lenne, sőt Kehr a kétszintes kiképzést javasolja az iszaptárolás megoldására. Mindez a biztonságot növeli, a módszer gazdaságosságát azonban rontja. Üzemeltetési szempontból hátrányos, hogy a recirkuláció nem szabályozható tetszés szerint. A rés változtatása legfeljebb azt teszi lehetővé, hogy egy adott berendezésnél az adott terhelésnek megfelelő optimális értékre lehessen a résméretet beszabályozni. Az üzem közbeni, gyakori változtatás nem oldható meg. Egy adott eleveniszapos berendezés és adott terhelés esetében a berendezés működése — az oldott oxigén tartalom megfelelő szintén tartásán kívül — a fölösiszap-elvétellel és a recirkuláció változtatásával szabályozható. Ezek közül is a recirkulációs arány változtatható széles határok között, ezzel lehet alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a szennyvízminőség és mennység ingadozásához [26]. A fölösiszap-elvétellel csak az iszapkoncentráció csökkentését lehet elérni, ami jóval szerényebb beavatkozási lehetőség. Az automatikus iszaprecirkulációnak tehát nagy hátránya az, hogy a recirkuláció nem tartható kézben, nem fokozható. A vizsgált berendezés esetében ez volt — az utóülepítő szűk méretezésén kívül — a fő oka annak, hogy az iszapkoncentrációt nem sikerült a kellő szinten tartani, ami az egész berendezés működését labilissá tette. Az iszapelúszás megakadályozása Az iszapelúszás okait a következőkben lehet öszszefoglalni: 1. Az utóülepítő szűken méretezett, hidraulikai szempontból sem szerencsés kiképzésű, iszapsűrítő hatása csekély. 2. Az iszaprecirkuláció — automatikus jellege miatt — nem szabályozható, nem tartható kézben. 3. Az előbbi okok miatt a kellő iszapkoncentráció nem érhető el, ezért az iszap fajlagos terhelése nagy. Emiatt egyrészt rothadóképes az iszap, ami üzemzavar esetén az anaerob állapot gyors beállásával tartós üzemzavart okozhat, másrészt a kisés nagyterhelésű rendszerek közötti fajlagos iszapterhelés rossz ülepedőképességet okoz [24], ami a fentiek kedvezőtlen hatását még fokozza. 4. A fentieket súlyosbíthatja, például a labilis egyensúly felborulásának kiváltó oka lehet az, hogy galvánüzemi szennyvíz jut a csatornába. Az átlagos koncentráció ugyan nem úgy, de időszakosan lökésszerűen nagyobb koncentrációban is juthatnak ipari anyagok (pl. króm) a szennyvízbe, amelyek már toxikusok lehetnek. 5. A csatornába jutó olajos víz (kocsimosó víz) is hozzájárulhat az iszap felúszási hajlamának növekedéséhez. A szivattyúzás után finoman diszpergált olajcseppek (8 — 10 mg/l) adszorbeálódnak az eleveniszap pelyheken, és fajsúlyuknál fogva csökkentik azok ülepedőképességét. Az iszapelúszás megakadályozása érdekében a 4. és 5. pontban említettek kiküszöbölésére a galvánüzemi és a kocsimosó szennyvizeknek — az előtisztítás jobb megoldásán kívül — a szennyvízcsatornából való leválasztását javasoltuk (van csapadékcsatorna, ahová átköthetők ezek a vizek). Az 1—3. pontban említettek kiküszöbölésére az látszik kézenfekvőnek, hogy az iszap rossz ülepedőképességéhez alkalmazkodó ülepítőt létesítünk, és szabályozható recirkulációval avatkozunk be az iszapkoncentráció növelése érdekében. Mindehhez új utóülepítő műtárgy építése szükséges. Dortmundi típusú műtárgy építését javasoltuk, mivel ennek iszapsűrítő hatása jobb, mint a vízszintes átfolyású műtárgyaké. Hasznos terét 134 m

3-ben vettük fel, ami az 50 m

3/óra csúcs mennyiségre 2,68 óra ülepítési időt biztosít. A részletes tervezés feladata lesz annak eldöntése, nem célszerűbb-e egy nagy műtárgy helyett két kisebb egységet építeni. Nem tartozik szorosan a témához, de megemlítjük, hogy az új utóülepítő létesítésével együtt az átemelés korszerűsítésére is tettünk javaslatot. A meglevő átemelőben a nyers szennyvizet rács után olyan berendezés emeli át, amely a szűrőtartályos rendszer és a Sebők-féle önfelszívó rendszer kombinációja. Ez a kombináció rossz, sok az üzem-