Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízföldtana

Dr. Erdélyi M.: Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. 495 m-re van a tengerszint felett (10. ábra). A hézagos és vékony kavicstakaró alatti pannóniai összlet felső 100 m-e legnagyobbrészt agyagos, ezért vízveszteség az Ikva völgyéből a Fertő felé nincs, de azért sem, mert a terület legmagasabb része a meredek fertői perem mellett van (10. ábra). A kavics a Rába völgyet, meg a nagyobb völgyeket kivéve, alig tartalmaz talajvizet. A talajvíz sok helyen túlságosan vasas. A pliocén rétegvizét termelő kutak legnagyobb része nem mélyebb 100 m-nél. 200 m-nél mélyebb kút csak néhány nagyobb helységben van (Sárvár, Vasvár, Csepreg, Körmend), ahol a területen jellemző gyenge vízadó képesség miatt (5. ábra) a felsőbb szintek vize már nem fedezi a vízigényt. 3. Vasi Hegyhát, Őrség (1. ábra) A Rába völgyének meredek déli pereme feletti idős pleisztocén kavicstakaró a Vasi Hegyhát (1. ábra: 3. 1). Anyaga vörösbarna agyaggal cementált durva kavics. Innen Ny-felé haladva vastagodik barnaagyag talaja (barnaföld"). Az országhatárnál már csak kevés helven tárul fel a kavics a „barnaföld" alól. A felső-pannóniai alemelet legfelső homokja a Valicka-törés északi folytatásától Ny-ra, a FelsőZala völgy bal oldalán (Zalaegerszeg felett) az Őrségben (1. ábra: 3. 2) igen nagy területeken van a felszínen, vagy jó vízvezető a fedője (5. ábra). Viszonylag kevés a fúrt kút. Többségük nem éri el a 100 m-es mélységet. Csak Zalaegerszegen tárták fel a 200 m-nél mélyebb rétegek vizét is. 4. Kemeneshát, Kemenesalja, (1. ábra) Ny-i Bakonyalja A Válicka vonaltól K-re, a Rába, a Felső-Zala és Marcal folyók völgyei közötti területen a Vasi Hegyhát folytatása a Kemeneshát (1. ábra: 4.1) az Őrségé a Kemenesalja (1. ábra: 4.2) A Ny-i Bakonyalja (1. ábra: 4.3) a Marcal és a Hármashalom között a Bakonytól a Győri medence felé tartó lejtőség. A Kemenesalja rétegvizét a felső-pannóniai alelemet szintjeiből termelik. Kedvező az, hogy a felső-pannóniai alemelet homoktagja nagy területen a felszínen van [4, 40, 42], vagy vékony, jó áteresztő képességű fedő (homokos lösz, löszös homok, vékony, hézagos és csak helyenként cementált kavics takaró) takarja (5. ábra). E homokösszletben, a Kemenesalján mindenütt bőven van talajvíz, a felső-pannóniai rétegvíz utánpótlódása is kedvezőbb. Ennek következtében viszonylag kevés a fúrt kút. Legnagyobb részük nem mélyebb 100 m-nél. Csak Celdömölkön tárták fel a 200 — 300 m közti víztartó szinteket is. A Kemeneshát lakatlan, vastag kavicstakaróján átszivárgó víz, annak K-i szegélyén, a Kemenesalján több forrásban tör a felszínre. A beszivárgást segíti az is, hogy a Kemeneshátat negyedidőszaki „fiatal" törések szabdalják [42], A Marcal völgy szerkezeti sávja és a Hármashalom (Pannonhalmi dombság) közötti, a Győri-medencétől a Bakonyig terjedő területen a Bakonvból eredő kis folyók (Bakony-ér, Ság p., Gerence, Séd p., Bitva, Hajagos, Torna, Kigvós) vidékén a vékony és hézagos, apró kavicsos negyedidőszaki homoklepel csak helyenként, a mélyebb völgyekben tartalmaz talajvizet. A felső-pannóniai alemelet homokos zárótagja csak a Marcal mentén ismert, másutt bizonytalan. A Bakonyalja nyugati részének (1. ábra: 4.3) vízadó szintjei a felső-pannóniai alemeletbe tartoznak. A kutak legnagyobb része nem mélyebb 100 m-nél. Kedvezőbb hozamok csak a Marcal és a Rába mentén vannak (7. ábra). Bakonyi szegélyén a karsztvíz is jelentős vízellátási tényező (Tapolcafő és Gyepükaján forrásai, Csabrendek és a Sümeg környéki karsztvízzel táplált talajvíztartó üledékek). Hósztóton (Ukk mellett) a melegvíztartó felsőtriász dolomitot a felszínalatti 301 m-ben érte el egy kutató fúrás [25]. A Ny-i Bakony és a Keszthelyi hegység közötti bazalt hegyek (Kovács hegy, Uzsa, Tátika) hasadékain át összegyülemlő víz a bazalt és sok helyen vízzáró felső-pannóniai feküje érintkezésén forrásokban tör elő. A felső-pannóniai rétegsor jórészt a felszínen van, másutt csak vékony löszös homok a fedője. A völgyekben helyenként bőven van talajvíz. A felső-pannóniai összlet mélyebb víztartó szintjeit csak kevés helyen tárták fel. 5. Komáromi Dunavölgy, Hármashalom, K-i Bakonyalja (1. ábra) A Komáromi Dunavölgy (1. ábra: 5.1) felső pleisztocén teraszának talajvizén kívül a felsőpannóniai homokszintek rétegvizét hasznosítják. A fúrások nagyobb része 100 m-nél nem mélyebb, 300 m-nél mélyebb kút alig van. Jó közepes vízhozam jellemzi e rétegvizes formációt (7. ábra). A mélyebb helyzetű kutakból a felszín fölé szökik a víz (1. ábra). A Hármashalom (Pannonhalmi dombvidék) (1. ábra: 5.2) szerkezetileg magas helyzetű [34], Mély völgyeiben helyenkét viszonylag bőven van talajvíz. Szerkezeti mozgásokkal különféle mélységi helyzetben levő, egymással nem azonosítható felső-pannóniai vízadó szintjeit csak kevés fúrás tárta fel. Többségük nem mélyebb 100 m-nél. A Komáromi Dunavölgy és a Bakony közötti területen (1. ábra: 5.3) a negyedidőszaki képződmények főleg magas helyzetű „száraz" kavics teraszok és a völgyekben talajvizet tartó vékony kitöltések (Bakonyér, Concó, Általér). A Dunavölgy felé eső felén a felső-pannóniai vízadó szinteket jellemzi a gyenge vízhozam (7. ábra). A Bakonyés Vértesalji felében (1. ábra: 5.4) a vékony és meddő pannóniai összlet csak helyenként tartalmaz rétegvizet, így Kisbér környékén a felszínalatti 30—40 m közben. E hegységközeli részén a kedvezőtlen vagy meddő pannóniai összlet miatt feltárták a vastag oligo-miocén szárazföldi rétegsort is [36]. Ennek kavicsos-homokos vízadó szintjeiből termelik a vizet Kisbér, Ete, Ászár, Szák, Szend községek vízellátására (5. ábra). Kedvezőtlen e tájegység vízellátására még az is, hogy a bakonyi főkarsztvizet tartalmazó felsőtriászmészkő és dolomit vízzáró márga feküjét, mely Szűcs és Bakonykoppány mellett a felszínen van, kutató fúrások a hegység határán túl is széles