Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
10. szám - Mucsy György: Beszámoló osztrák szennyvíztisztítási tapasztalatokról
466 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. Mucsy Gy.: Osztrák szennyvíztisztítási tapasztalatok légzés [mg/óra-IJ 200 150 • o Maximális légzés • Oldott 0, tartalom A Légzés üzemközbeni szennyvíz-terhelés alatt o Áloplégzés szennyvíz-terhelés nélkül Vízhőmérséklet a levegőztető medencében 16,5C° 0ldoft0 2 tartalom H/Ű 5,0 16. ábra. Wien—I nzersdorf—Blumental-i szennyvíztisztító telep. Oldott oxigéntartalom és iszaplégzés a levegőztető medencében 1969. nov. 11—-12-én Fig. 16. The Vienna—Inzersdorf—Blumental treatment plánt. Dissolved oxygen and sludge respiration in the aeration basin on the 11. and 12. November, 1969 latilag megszűnt, végül, de nem utolsó sorban a nem üzemelő rotorok lefagytak. A fölösiszap leengedése a második levegőztető medencéből történt szennyvíz-iszapelegy lebocsátásával. A fölös iszap leengedése azért történt a levegőztető medencéből, mert arra más lehetőség nem volt. A fölös iszap így a Dunába vezető zárt csatornába jutott. Az energia-felhasználási adatok elemzésekor látszik a havonta csökkenő tendencia. Ez abból adódik, hogy a beindulás utáni tapasztalatok alapján annak mérséklésére törekedtünk a rotorok bemerülésének csökkentésével oly mértékig, hogy azért az 0 2 telítettség ne csökkenjen 1,5—2 mg/l alá. Látszik a táblázati értékekből az is, hogy a stabilizációs medence oxigén igénye mennyivel kevesebb volt, ahol 2 rotor csekély bemerülésű működtetésével is biztosítható volt 4,6—4,1 mgl-es 0 2 tartalom. A szennyvíztisztító telep legfőbb tervezési paramétereit és az üzemelési értékeket összefoglalóan a 3. táblázat tartalmazza. Ebből, valamint az előzőkből látható, hogy a berendezés tisztítási hatásfoka jó, üzeme gazdaságos. Tapasztalatok A szennyvíztisztító telep létesítésével, üzemeltetésével kapcsolatban a következők állapíthatók A telep nagyságának, feladatának, technológiajanak kiválasztása, meghatározása Bécs városának távlati város- és közműfejlesztési irányelveivel, jelenlegi szükségleteivel összhangban történt. A telep technológiai méretezése reális, nagyvonalú. A szennyvíz töménységénél a tervezetthez képest való erős megnövekedés annak tudható be, hogy az eddig rákötött szennyvíztermelők között dominál a konzervgyár. A jövőben már túlnyomórészt lakosság rákötése várható, ami a szennyvízmennyiség növekedésével hígulást fog okozni. A telep területe a műtárgyak tágas elhelyezését teszi lehetővé és helyet biztosít a II. kiépítési ütemnek is. A berendezés I. kiépétési lépcsőjének a kapacitása nagyobb, mint a jelenlegi, illetve néhány év alatt várható újabb rákötések okozta terhelés, így a telep nincsen már üzembeállításkor túlterhelve, nem kicsi és nem kell egyelőre bővítésével foglalkozni. Ha erre sor kerül majd, az zavartalanul el lesz végezhető, mivel 2 db új Dorr medencét kell csak megépíteni. Az összes többi építmény és gépészeti, elektromos berendezés változtatást nem kíván. A helyszínrajzi elrendezés jó, a szennyvíz útja egyszerű, a műtárgyakat pormentes utakkal, térburkolattal vették körül, jól megközelíthetőek. A gépészeti berendezések tágas, jó szerelési, kiszolgálási lehetőséget biztosító gépházakban nyertek elhelyezést. Az építési és'szerelési munka kivitelezése kifogástalan, amit bizonyít az is, hogy ilyen hibából leállás 6 hónap alatt nem volt. Űgy a csigaszivattyúk, mint a mammutrotorok teljes mértékig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A sok textília és egyéb hulladék és a hordalék hatására dugulás, üzemfennakadás egyetlen egyszer sem fordult elő. Nehézséget okozott a telep üzemeltetésénél, különösen az indulás utáni első időben az, hogy a gazdaságosságra való törekvés folytán néhány helytől eltekintve mindenhol betétpallós elzárás került alkalmazásra. Ennek folytán az egyes műtárgyak lezárását, szennyvízelterelését több kezelő közreműködésével — rendszerint másnap — lehetett csak végrehatani. A munka nehéz, veszélyes és különösen télen, jeges viszonyok közöt rendkívül kellemetlen. Az átemelő szivattyúház szívóaknájában, valamint a felemelt szennyvíz fogadóterében a homokfogó előtt homokiszap lerakódások keletkeztek, amelyeket kézzel kellett kitermelni. Ezen terek csökkentésére kell törekedni, bár ez az alkalmazott szivattyúk esetében sokszor (nagy méretek, darabszám) elég nehéz. A hosszanti átfolyású légbefúvásos homokfogóban is a befolyási végen tekintélyes iszap-homok lerakódás keletkezett, amelyet a mozgó kocsira felszerelt mammutszivattyú eltávolítani nem tudott, hanem abban megakadt. Ennek orvoslására egy nagynyomású vízsugár lazítócsövet és a szívókocsi mozgásának átprogramozását tervezték be. Ez utóbbit úgy, hogy az egyszer teljesen végigmegy a műtárgyon, egyszer pedig csak a befolyási oldalon középig halad. A homokfogó előzőekben már említett gépi szétválasztó berendezése is bevált, amikor a kotrástolás sebességét tetemesen lecsökkentették. A levegőztető medencék vízszintjének változására igen érzékenyen reagálnak a rotorok. Az