Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
10. szám - Dr. Dobos Irma: Vízkőkiválásra hajlamos pannóniai rétegvizek vizsgálata Szeged területén
442 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. Dr. Dobos I.: Vízkőkiválásra hajlamos pannóniai rétegvizek így csak a kutak állapotából, valamint a földtani viszonyok elemzéséből következtethetünk arra, hogy az 1800 m alatti rétegvizek kémiai összetétele eltér a felette lévőkétől. Egyik-másik kútban az 1800 m feletti rétegeket is bekapcsolták, s ezért már csak a hígulás után ismertük meg a víz vegyi jellegét. A Klinika kútjába az 1970. évi méréskor 20 mm 0-jű szondával nem lehetett behatolni, mivel a béléscső vízkőkiválás következtében 5 éves üzemeltetés után jelentősen leszűkült. A Textilművek kútját csak 1969. őszén nyitották meg és már egy éves üzemeltetés után a vízkőlerakódást 62 m-ig el kellett távolítani. A Városi Kertészet hévízkútját egy éves üzemeltetés után 1970-ben felülvizsgáltuk. A kútfejben és a béléscsőben annyi vízkő vált ki, hogy a kútba a 30 mm 0-jű szonda csak 1,20 m-ig hatolt be. A vízkő eltávolítására a terv már elkészült. Vizsgálat történt még a Móra Ferenc Tsz hévízkút jában is. Az 1969. évi vizsgálat — 4 éves üzemeltetés után — vízkövesedést nem állapított meg. A Haladás Tsz nagyobb mélységű kútjában vizsgálatot még nem végeztünk, de nincs tudomásunk vízkőlerakódásról. A földtani következtetés és a megállapított kútvizsgálati adatok mellett kerestük annak megoldását, hogy miként lehetne még a rendelkezésre álló — főként vízkémiai adatokból — a vízkövesedésre való hajlamot meghatározni. Az agresszivitás, illetve kőkiválásra utaló korróziós index kiszámításához megfelelő alapadatot nem találtunk, a számított és ellentmondásos értékektől pillanatnyilag el kell tekintenünk. Kedvezőbbnek látszott a hévízkutak vizében az összes sótartalmat megvizsgálni, őslénytani adatok alapján meg lehetett állapítani az egyes alemeletekre jellemző fajok miliőjének sótartalmát a földtörténet folyamán és eszerint a levanteiben 0,0— 0,25, a felsőpannóniaiban 0,25—0,5, az átmeneti szintben 0,5—0,75%-os sótartalmat kedvelő alakok taláhatók. A 900 m alatti rétegvizekre vonatkozó összes sómennyiséget %-ban kifejezve a 2. táblázat tartalmazza. Az adatokból az látszik, hogy a levanteire a 0,1%, a felsőpannóniaira a 0,2—0,3%, az átmeneti szintre a 0,5—0,6% a jellemző, bár egy 0,3 és 0,4-es érték is található. E két eltérő érték egyrészt hígulásnak is lehet következménye, másrészt elemzési vagy számítási hibából, sőt mintavételi körülményekből [4] is adódhat. Mindenesetre megállapítható, hogy a vízkőkiválásra hajlamos hévíz összes sótartalma minden esetben 0,4%-nál nagyobb, ennél kisebb érték esetén vízkőkiválás nem lehetséges. Ez a számítás kísérletnek tekinthető, ezért további adatokkal és más területekkel való összehasonlítás feltétlenül szükséges. Ugyancsak hasznos lenne a szénhidrogénkutató fúrásokban a faunával bizonyított alsópannóniai összlet rétegvizével adatainkat kiegészíteni, mert ott az összes sómennviségnek a 0,6%-ot feltétlenül meg kellene haladnia, ami nagyon is valószínű. Megvizsgáltuk a sótartalom mellett még a különböző vízadó rétegek Ca- és Mg-tartalmát is. Meglehetősen nagy szórást tapasztaltunk. A nagyobb, kiugró értékek elsősorban az átmeneti szintben tapasztalhatók, éspedig a 10 mg/l felettiek, míg az ennél kisebbek a levantei és felsőpannóniai rétegvizekben általánosak (2. táblázat). összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Szeged belterületén a kb. 1800 m alatti összlet földtani és vízkémiai szempontból bizonyítottan átmeneti szintnek tekinthető. Annak ellenére, hogy ebben az összletben az alsópannóniaiban is előforduló fauna található a felsőpannóniaira jellemző alakok mellett — szemben más megállapítással [6] a felsőpannóniaihoz soroljuk, mert feltételezhető, hogy ezek az alakok a nem gyors sótartalomváltozást átvészelték, túlélték, de már a kiédesedést jelző faunaelemek is megjelennek. További hévízkút létesítése szempontjából rendkívül fontos e szint vízkémiai jellemzőinek ismerete, mélységi és vastagsági elhatárolása, mert ezzel biztonságosabban tervezhetünk, számításba véve az esetleges vízkőlerakódás lehetőségét. A vízkőkiválás megelőzésének lehetőségei Szeged belterületén létesített hévízkutak, valamint a földtani és vízföldtani viszonyok részletes elemzése alapján úgy látszik, hogy a legnagyobb nehézséget a Kertészet hévízkútjának folyamatos üzemeltetése jelenti, de megoldásra vár a vízkőkiválás megelőzése a Klinika és Textilművek kútjában is. Ilyen jellegű vizsgálatsort már végeztünk a büki (Vas megye) hévízkútnál. Először polifoszfát alapanyagú száraz inhibitorral történt eredményes laboratóriumi kísérlet. Üzemszerű alkalmazása viszont nem hozta meg a kívánt eredményt. Eredménytelen próbálkozás történt ezen kívül vízkezelő berendezéssel, mágneses kezeléssel és vízkőkiválást gátló inhibitorokkal. Egyedül a hévíz-stabilizátor alkalmazása járt csak sikerrel. Vízkőképződés sem a gázleválasztóban, sem a nyomás Mélyég [m] Sótartalom N 0.1 0,1010A 0,5 FÖLDTANI KOR — 1000 — —1100 — -1200 — -1300 — — ím — -1500 — -1600 — — 1700 — — 1800 — —1900 — -2000\ \ V. > LEVANTEI — 1000 — —1100 — -1200 — -1300 — — ím — -1500 — -1600 — — 1700 — — 1800 — —1900 — -2000\ \ V. > FELSŐPANNÓNIAI — 1000 — —1100 — -1200 — -1300 — — ím — -1500 — -1600 — — 1700 — — 1800 — —1900 — -2000\ \ V. > ÁTMENETI SZINT 4. ábra. Az összsómennyiség változása a mélység szerint Abb. 4. Ánderung des Oesamtsalzgehalts den Tiefen gemass Fig 4. Variations in totál salts content with depth