Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Dr. Dobos Irma: Vízkőkiválásra hajlamos pannóniai rétegvizek vizsgálata Szeged területén

440 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. Dr. Dobos I.: Vízkőkiválásra hajlamos pannóniai rétegvizek alapján egy átmeneti szint különíthető el. Ennek az átmeneti, kevert faunát tartalmazó szintnek a vastagsága 60—300 m. Ez valamivel homokosabb kifejlődésű, mint a típusos alsópannóniai, s emiatt nagyon sokszor nehéz a két alemelet elkülönítése. Fokozza még a bizonytalanságot az is, hogy alsó részében néhol durvább törmelék, kivételesen még kavics is jelentkezik, feljebb pedig néhány méter vastagságú mészmárga- és márgaréteget is tartalmaz. Ez a kőzettani összetétel, valamint az édesvízben is előforduló fajok jelenléte azt bizonyítja, hogy itt az alsópannóniai idő vége felé a beltó jelentős mértékben elsekélyesedik. A fáciesváltozást a fajok eloszlása jól tükrözi. A szegedi vízkutató fúrások őslénytani adattal nem gazdagították ismereteinket és az algyői rétegekkel való azonosítása céljából feltétlenül szükséges a jövőben ilyen irányú vizsgálat, elsősorban az 1800 m alatti mélységben. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy Szeged belterülete és az algyői olajmező között a fiatal harmadkori és negyedkori rétegek közel vízszintes településűek, akkor az őslénytanilag bizonyított átmeneti szintet közel azonos mélységben Szegeden is valószínűsíthetjük. Az átmeneti szintet igazolja még az is, hogy kb. 1800 m-től lefelé mind kevesebb és vékonyabb porózus réteg mutatható) ki. E mélységtől felfelé pedig a homok- és homokkőrétegek tagoltsága mindinkább csökken, és csak vékonyabb agyagbetelepüléseket találunk. Földtani szelvényeink szerint megállapítható a vízadó rétegek közötti összefüggés, de ábrázolástechnikai okok miatt nem derül ki pontosan a vastagságváltozás. Helyenként ui. rétegösszevonást is alkalmaztunk a szemléltetés miatt. Az 1. sz. szelvényt a belterületi kutakon keresztül szerkesztettük, s itt közel azonos kőzettanLviszonyokat találunk. Lényeges eltérés jelentkezik a várostól É-ra, így a Móra Ferenc Tsz területén (3. ábra). Itt az i 600—2000 m-es mélységközben a vízadó rétegek összvastagsága 183 m, szemben a belterületi 80—90 méterrel. Ez az összehasonlítás azt bizonyítja, hogy a belterületen sokkal kedvezőtlenebb kőzettani viszonyokkal kell számolni, mint a peremen. Az algyői olaj mezőn a geofizikai mérések és fúrások segítségével^ meg lehetett állapítani, hogy a hévízkutak az ÉNY—DK-i csapásirányú kőolajés földgáztároló algyői boltozat DNY-i szárnyának folytatásában helyezkednek el. A szerkezetben kimutatott enyhe dőlés a felszín közelében kisimul, így a felsőpannóniai és annál fiatalabb rétegek gyakorlatilag vízszintes településűeknek tekinthetők. Vízföldtani jellemzés Korábban az a nézet alakult ki, hogy az országban az alsó- és felsőpannóniai összlet határán a legkedvezőbb kifejlődésűek a vízadó rétegek, és ezt a szegedi kb. 1800 m alatti szakaszra is vonatkoztattuk. Vitathatatlan, hogy a kedvező geotermikus adottságok igen nagv hőmérsékletű víz termelésére adnak lehetőséget, amely hőenergia tekintetében nem mellőzhető szempont. Célszerű azonban összehasonlításul a valamivel kisebb mélységből nyerhető hévíz tulajdonságait is megvizsgálni. Az 1800 m feletti vízadó rétegekre telepített kutak fajlagos vízhozama jóval kedvezőbb, mintegy a kétszerese az átmeneti szintet megcsapoló kutakénak. Ahhoz, hogy ugyanazt a vízmennyiséget el lehessen érni a mélyebb szintekből, a rétegek többszörösét kell bekapcsolni a termelésbe. Ügy tűnik, hogy a porózus rétegek között összefüggés van. Ezt egyrészt a földtani szelvények, másrészt az interferencia-vizsgálatok bizonyítják. Együttesen vizsgáltuk meg a Klinika, Textilművek, Székelysor és a Haladás Tsz kútját (a Városi Kertészeté később létesült). A huzamosabb ideig (1—4 hétig) tartó termeléskor a kutaknál jelentős vízhozam-, talpnyomás- és kútfejnyomáscsökkenés következett be. A klinikai kút a székelysori és a Textilművek kútjára hatott, míg a Haladás Tsz kútjának beindításakor a székelysori kúton észleltek vízhozam- és talpnyomáscsökkenést. Tartós üzemeltetéskor minden kútnál jelentős mértékben csökkent a vízhozam és rétegnyomás. A tárgyalt kutak mezőgazdasági és ipari hasznosításra létesültek. Itt is, mint minden hévíz hasznosításnál, alapvető követelmény — a kielégítő vízhozam és hőmérséklet mellett — a folyamatos üzemeltetés biztosítása. A vízkőkiválásra hajlamos hévíznél ez a feltétel nincs meg, így termeléskiesés adódik és az üzembeállítás újabb költségtöbbletet igényel. Vízkémiai következtetések Az átmeneti szint rétegvize eltérő vízkémiai tulajdonságot mutat a kifejezetten felsőpannóniai rétegekből származó víztől (a két szint közötti határt a 2. és 3. ábra. mutatja). Véleményünk szerint tiszta felsőpannóniai rétegekből származó vizet szolgáltat pl. a Haladás Tsz II. sz. 2158,0 m mélységű kútja, ahol az 1602,0 és 1775,0 m közötti porózus rétegeket nyitották meg, vagy a Móra Ferenc Tsz 2000,5 m-es kútja (megnyitott réteg 1655,0—1812,0 m között). Hasonló jellegű lehet az Új Élet Tsz 1901,0 m-es (1508,0— 1800,0 m között megnyitott) hévízkútjának vize is. A többi (Klinika, Textilművek, Városi Kertészet) nagymélységű hévízkút már túlnyomó részben, vagy teljes egészében az átmeneti szintet harántolta, így vizük kémiai tulajdonsága is eltérő. A kutak részletes vizsgálatakor az alábbi megállapításhoz jutottunk. Először a Székeli/sor hévízkútját vizsgáltuk meg 1969-ben a létesítés után 7 év múlva. Megállapítottuk. hogy a kútban 46,8 m-es homokfeltöltődés van. Eszerint az alsó réteg már nem, vagy csak gyengén működik. Ezért feltételezzük, hogy a nem jelentős vízkőlerakódás — amelyet savazással el lehetett távolítani — az alsó (1862—1866 m) rétegből származott. Valószínűleg a Textilművek alsó rétege (1824,0— 1831,5 m), a Klinika ugyancsak alsó két, esetleg három rétege (1809,0—1914,0 m), a Városi Kertészet mindhárom rétege (1854,0—1937,0 m) olvan vizet szolgáltat, amely vízkőkiválást okoz. A kutakban a rétegeket külön-külön nem vizsgáltuk,