Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
10. szám - Sárvári István: A természeti tényezőktől független karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben
Sárváry I.: Karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. 431 nagyobbrészt még a többéves meteorológiai periódus emelkedő ágába esett. Ez a „zavartalan" észlelőfúrások vízszintjének sokéves emelkedő tendenciájából (1. ábra) nyilvánvaló volt. így az emelkedő és süllyedő karsztvízszintekkel jellemezhető területek elválasztásával viszonylag egyszerűen ki lehetett mutatni az emberi tevékenység (elsősorban a bányászat) hatása alatt álló területeket. Az 1968-as hidrológiai év viszont már teljes egészében a meteorológiai periódus süllyedő ágába esik, ami a karszt vízszintek süllyedésében nyilvánult meg a bányászati hatás alatt álló és a zavartalan területeken egyaránt (2. ábra), kivéve ott, ahol a bányavízemelés átmeneti jelentős csökkenése miatt (pl. Dorog környékén) az addig kialakult depressziós mélyedés részben visszatöltődött. Az egységesen süllyedő karsztvízszintek területén belül is kisebb mértékű a változás az erózióbázisok szűk környezetében, ahol a vízszint egy vonal mentén csuklószerűen mintegy „rögzítve" van egészen addig, amíg a főkarsztvíz nívója az erózióbázis szintje alá nem süllyed. A természeti és az emberi tényezők hatásának elválasztásához kiindulási alapként az a megfigyelés szolgált, hogy a karsztvízfelszín magasabban levő pontjainak ingadozása lényegesen nagyobbmértékű, mint a mélyebben levő pontok ingadozása. Ebben a jelenségben valószínűleg többféle hatás összegeződik: a magasabban levő terepszintek több csapadékot kapnak, ezek a helyek az erózióbázist képviselő völgyektől távolabb helyezkednek el, stb. Ha a karsztvízszint-észlelő fúrásokban különböző (még zavartalan, elsősorban 1960—62 előtti) időszakok alatt mért nívókülönbségeket a vízszint abszolút magasságának függvényében ábrázoljuk (3. ábra) a különböző időszakokra vonatkozóan közel azonos jellegű görbéket kapunk. A kisebb emelkedésű görbék a Bakony—Balatonfelvidék főtömegében elhelyezkedő észlelőfúrások adataira illeszkednek. Ennél meredekebb dőlésűek a Dudar—Eplény—Ajka vonallal elválasztható ÉNy-Bakonyi rész észlelőfúrásainak összefüggését jelző vonalak. Ezen a hegységrészen viszonylag kevés a természetes forrás, és egyéb téAbb. 3. Wasaerspiegelschwankung in Funktion der nbsoluten Hölie der Wasserspiegels auf Einfluss von Naturfaktoren in verschiedenen Jaliren 4. ábra. Vízszintváltozások a vízszint abszolút magasságának függvényében, a báziskutak azonos időszakban mért vízszintváltozását egységnek véve Abb. 1. Wasserspiegelanderungen in Funktion der absoluten Höhe des Wasserspiegels, die in den gleichen Perioden gemessenen Wasserspiegelanderungen der Basisbrunnen als Einheit betrachtend nyezők is elősegítik, hogy a természetes ingadozás az átlagosnál nagyobb legyen. A Bakony—Balatonfelvidék főtömegén elhelyezkedő észlelőfúrások különböző időszakokra vonatkozó görbéinek legmagasabb értékét minden esetben az a három, még 1968-ban is zavartalan észlelőfúrás jelzi, (Nemesvámos, Kövesgyűr és Csillagtanya), amelyeket külön is feltüntettünk. Ezeknek az észlelőfúrásoknak a vízjátéka még bizonyíthatóan a bányászat hatásától mentesen a beszivárgás és a természetes megcsapolás hatására megy végbe. A többi, régebben „zavartalan"-nak minősített megfigyelőhelyen mért változásoknak a korábbi, hasonló időszakokban lezajlott változásokkal való összehasonlítása azt mutatta, hogy ezek ma már a természeti tényezőkön túlmenően az emberi beavatkozás hatását is tükrözik. Hangsúlyozzuk, hogy a 3. ábrán feltüntetett görbékhez (éppen a fentiek miatt) viszonylag nagyon kevés adat állt rendelkezésre. Azonban a több különböző időszakra megvizsgált összefüggés azonos jellege mégis lehetővé tette, hogy a jellegben megnyilvánuló tendencia határértékeit a továbbiakban felhasználjuk. Következő lépésként a három „zavartalan" észlelőfúrásban mért változások átlagát egységnek véve, az összes görbét (abszolút értéküktől függetlenül) az ordináta irányában azonos léptékűre redukáltuk. A redukálással kapott görbék azt mutatták, hogy ha az adott időszakban a nemesvámosi, kövesgyűri és csillagtanyai fúrások víznivójának átlaga egységnyit süllyedt (vagy emelkedett) az alacsonyabb szinteken elhelyezkedő észlelőfúrások vízszintje ennek milyen hányadával változott meg (4. ábra). A továbbiakban a három „zavartalan" észlelőkutat, melyeknek adataiból a más helyeken, zavartalan körülmények között bekövetkező változásokra következtettünk báziskutaknak nevezzük. A különálló rendszerként tekinthető ÉNy-i Bakony báziskútjának legcélszerűbb lett volna a hosszú adatsorra] rendelkező „Bakonybél II." észlelőfúrást választani. Azonban a fúrás 1968 évben mért fajlagos vízszint-süllyedése közel kétszerese volt a korábban tapasztalt maximális fajlagos süllyedésnek, ami (az előző év vizsgálati ered| Változás alsó 0 i p 1!" . i i ' i i • " i ii i i i i i i i ha fara 100 200 300 [mA f] 3. ábra. Vízszint-ingadozás a vízszint abszohít magasságának függvényében, természeti tényezők hatására, különböző években 1956-60 1960-67 1966 1967 wo no 1956-60 1960-67 1965 1966 1967 280 300 Szintváltozás alsó határa[mA f]
