Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Sárvári István: A természeti tényezőktől független karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 51. ÉVFOLYAM 10. SZÁM Budapest, 1971. október 429—484. oldal HÍDROGEOLÓGIA A természeti tényezőktől független karsztvízszint-siillyedés a Dunántuli Középhegységben SÁRVÁRY ISTVÁN' Az utóbbi néhány év folyamán a Dunántúli Középhegység nagy depressziós területein (elsősorban a bányák környezetében) erőteljesebben folytatódott a karsztvíznívó süllyedése, mint a korábbi években. A bányászati (és egyéb) vízkiemelések hatásának vizsgálata a hatás regionális elterjedésével egyre nehezebbé válik. Egész hegységek, hegységrészek viszonylatában ugyanis semmilyen támponttal nem rendelkezünk arra nézve, hogy a csapadéknak mekkora hányada szivárog be a karsztba ténylegesen. Az egyes években beszivárgott mennyiségek egymáshoz viszonyított arányát közelítőleg ismerjük, és tudjuk, hogy az elsősorban két tényezőtől: a csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ. Azonban a Kessler által bevezetett számítás csak a természetes forrásokon keresztül felszínre jutó vízmennyiséget állította arányba a beszivárgó vízmennyiséggel. így a ténylegesen beszivárgó vízmennyiségre vonatkozóan közelítésekre vagyunk utalva. Másrészt nincs adatunk arra, hogy felszín alatti áramlás útján a karsztból milyen vízmennyiségek távoznak el más víztároló kőzetekbe. Ezek az eltávozó vízmennyiségek igen jelentősek lehetnek, és nagy általánosságban, egészen összevont modellként azt mondhatjuk, hogy egy nagy, teljesen összefüggő karsztos hegység szempontjából az összes források csak árvízi túlfolyók (még akkor is, ha nagyobb részük folyamatosan, megszakítás nélkül működik). A hegység egészének megcsapolási szintje a forrásoknál mélyebben helyezkedik el, és ezen a megcsapoláson keresztül — a források hozamánál lényegesen kiegyenlítettebb hozammal — állandóan víz távozik el a karsztból. Mivel így az egyes karsztos egységekben sem a csapadékból származó bevétel, sem pedig a felszínalatti megcsapolás miatt megnövekedett kiadás nagyságát nem ismerjük kielégítő pontossággal, a vízháztartási vizsgálatokból csak nagyságrendi * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. tájékoztatást kaphatunk a beszivárgó csapadékmennyiség igénybevételének fokáról. A vízháztartási tájékoztató számítást a Bakony— Balatonfelvidék egészére elvégezve a következő eredményt kapjuk: a forráshozamokból számított sokévi átlagos utánpótlódó vízhozamkészlet (az 1954. évi felmérés alapján, 1.): 270 m

3/perc. Bányavízkivétel 1908-ban 292 m

3/perc volt. Ehhez hozzá kell számítani a különböző ipari és kommunális vízkivételeket (Inota, Csór, Ajka stb.) melyekkel együtt a karsztvízkivétel a Bakony—Balatonfelvidék területén biztosan meghaladta a 300 m

3/pereet. Bár ez az érték lényegesen nagyobb a forráshozamok alapján számított sokévi átlagos vízhozamkészletnél, a hegység területén a források jelentős hányada még mindig nem apadt el, annak dacára, hogy 1 968-ban a csapadékból számítható utánpótlódás is erősen átlag-alatti volt. A vízháztartási vizsgálat eredményének bizonytalansága miatt sokkal célszerűbb magának a karsztvíznívó helyzetének ellenőrzése, a karsztvíz-felszín ingadozások regisztrálása. Ezen az úton nem bizonytalan adatokból kiinduló számítás eredményeként kapjuk meg a karsztvízkészletben jelentkező hiányt vagy többletet, hanem az a közvetlen mérések különbségeként jelentkezik. Más szóval: maguknak a változásoknak vizsgálatából kell kiindulnunk ahhoz, hogy az emberi tevékenység hatását helyesen értékelhessük. A karsztvízkészletben mutatkozó változások vizsgálatánál minden esetben a főkarsztvízszintben bekövetkezett változásokból indultunk ki. Mivel azonban a különböző karsztemeletek vizei kisebb-nagyobb mértékben mind összefüggenek egymással, könnyű belátni, hogy sokéves távlatban a főkarsztvíz fogyasztása csökkenti a fedőkarsztban levő vizek mennyiségét is (a főkarsztvíz nívójának csökkenése növekedő átáramlást tesz lehetővé az összefüggés környezetében, ahol addig a főkarsztvíz közlekedőedény-szerű ellentartást gyakorolt.) Hasonló módon a fedőkarsztvizek fogyasztása is csökkenti a főkarsztvíz-készletet, mérsékelve annak ilyenirányú titánpót lódását. Ezért nem teszünk különbséget. a továbbiakban a főkarsztvizet ós a fedővizeket emelő bányák között: a vízkiemelés mindenképpen a főkarsztvízszint süllyedését okozhatja, akkor is, ha a vízadó maga nem a főkarsztvíztároló. A Dunántúli Középhegység területén a VITUKI által tervezett és a különböző főhatóságok anyagi hozzájárulásával megvalósult egységes észlelő-