Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Erdelics Barnabás–Nagy János–Iván György: A nyírségi sekélyvízű tározók kémiai és biológiai vizsgálata

Dr. Erdelics B.—Nagy J.—Iván Gy.: A nyírségi tározók Hidrológiai-Közlöny 1971. 8—9. sz. 417 hogy meghatározzuk a tározó iszapjának oxigén­elvonó képességét, és ezzel feleletet kapjunk a tá­rozó iszaptalanításának szükségességére. E célból az iszapmintát homogenizáltuk, majd 10 g friss üledéket 1000 ml oxigéndúsított és oxigénigénnyel nem rendelkező vízben szuszpendáltunk. Ezzel pár­huzamosan szárazanyag tartalmat is határoztunk meg. A szuszpenzióból 2 db Winkler-palackot töl­töttünk meg buborékmentesen. Egyikben azonnal, a másikban 24 órán át sötétben 20 °C-on történt inkubálás után határoztuk meg az oxigéntartal­mat. A két oxigénmennyiség különbségéből követ­keztettünk az iszap oxigénigényére. Az eredménye­ket 24 órára és 1 g szárazanyagra számítottuk át. A phytoplankton és a tó szaprobiológiai állapotá­nak vizsgálatára a vízmintát membránfilter segít­ségével dúsítottuk. Az így előkészített anyagot homogenizáltuk, ntajd Buerker-kamra segítségével mennyiségileg és minőségileg 600 X-os nagyítás mellett mikroszkóppal megvizsgáltuk. Az uralkodó szervezetek bioindikátorként való figyelembevéte­lénél a Liebmann által revidiált Kolkwitz—Marsson­féle [5] és Sladecek [6] szaprobionta rendszere alapján dolgoztunk. Az értékelést Pantle és Buck szerint [7] végeztük. A helyszínen a planktonhálóval gyűjtött és már konzervált anyag térfogatát a laboratóriumban 0,1 ml beosztású centrifugacsőben megmértük és 100 liter tóvízre vonatkoztattuk. A mikroszkópos feldolgozás során arra törekedtünk, hogy a szer­vezetek szétválasztását olyan mélységig végezzük el, amennyire arra a gyakorlatban szükség van. Csak azok a szervezetek szerepelnek pontos faj­névvel, amelyek a mikroszkópos vizsgálat során kétségtelenül gyorsan felismerhetők. A növényi és állati élőlények meghatározására a közismert [cyt. 8] szakkönyveket használtuk fel. Minden alkalommal vizsgáltuk a VIII. sz. fő­folyás és a tározó vizének toxikusságát is Daphnia­és Guppi-teszttel. Toxikológiai vizsgálatokat végez­tünk továbbá a tóiszappal, hogy meggyőződjünk arról, van-e és milyen mértékben az élőlényekre káros, mérgezőanyag-felhalmozódás az iszapban. A Daphnia- és Guppi-tesztet egyaránt a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Intézetben kidolgozott Daphnia-tesztnek megfelelően végeztük [9]. Eredmények és értékelésük A tározó leglényegesebb pontjaira és a tápvíz 1 pontjára kiterjedt vizsgálataink során össze­gyűlt sok száz adat, melyek közül csak a leglénye­gesebbeket dokumentáljuk, szükségesnek, de egy­ben elégségesnek bizonyult a tározó vízminőségi képének kialakításához. 1. A tápvíz minősége A tápvíz minőségét a vízgyűjtő területről be­mosódott szerves és szervetlen szennyeződéseken kívül elsősorban a Hajdúsági Iparművektől szár­mazó ipari és házi eredetű szennyvíz befolyásolja. Vizsgálataink alapján a KGST normatívák [10] szerint a tározót közepesen kemény (17,8 nk°), 7,9 pH-jú, közepes oldott sótartalmú (472 mg/l), közepes oxigénfogyasztású (11 mg/l), magas lebegő­Április 28 Július 31. Október 15. 3. ábra. A tápvíz és a tározó vizének rovionok és kat ionok szerinti típusa 1. Tápvíz (április 28); 2., 3., 4., 5., 0., 7. Tározó (Felszíni: 2., 4., 6. Mélységi: 8., 5., 7.) Puc. 3. Tun numamenbHOü eodu u ooőbi eodoxpanuAaufa no aHUOHaM u KamuonaM I. ÍJumameAbHaa eoda (28. anpeiiíi) 2., 3., 4., 5., 6., 7. Bona BonoxpaHHnmua (2., 4., 6 Ha noBepxHOCTH 3., 5., 7 B6JIH3M A"a) Abb. 3. Type des Speisewassers und des Wassers des Speichers nach Anioné und Kationé 1. Speisewasser (28. April); 2., 3., 4., 5., 6., 7. Speicher (Oberflachen­wasser: 2., 4., ö. Tiefenwasser 3., 5., 7.) anyag-tartalmú (70 mg/l) kissé szennyezett víz tölti fel. A tápvíz nitrogéntartalma alacsonynak mond­ható (NH 4 +=0,2 mg/l; Nü 3- = 3,6 mg/l), foszfor­tartalma viszont produkcióbiológiai szempontból magas (P0*-=0,04 mg/l; max. júl. 28-án=0,08 mg/l). A közölt értékek a 4 különböző időpontban végzett vizsgálatok átlageredményei. A VIII. sz. főfolyás vizének minősége a táp­csatorna kitorkollása feletti szelvényben a vizs­gálati időszakon belül bizonyos mértékű dinamiz­must mutatott, de a víz megőrizte Ca-Mg-HCÜ 3-os jellegét (3. ábra 1.). A VIII. sz. főfolyás vize a vizsgált szelvényben Pantle és Buck módszere szerint oefí-mezoszaprób (S=2,35), kissé szennyezett jellegű. A toxikológiai vizsgálati módszerek közül a Daphnia magna-val végzett tesztvizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy időnként (pl. április 28.) a vízi élővilágra toxikus anyagok is jutnak a főfolyásba. 2. A tározó vizének minősége A tározó feltöltése után a tóvíz csak részben őrzi meg a tápvíz jellegét, ugyanis az egyes an­ionok (Cl-, SO'-, HCOj-, CO;-) és kationok (K+, Na +, Ca 2 +, Mg 2 +) egymáshoz viszonyított mennyi­ségében számottevő eltolódás volt észlelhető (3. ábra 2., 3., 4., 5., 6., 7.). Az ábrák Maucha szerint [cyt. 8.] készültek. Emellett kisebb-nagyobb vál­tozások előfordultak az egyéb vízminőségjelző

Next

/
Oldalképek
Tartalom