Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
8-9. szám - Dr. Balázs Dénes: Trópusi és hazai karsztvizek összehasonlító vizsgálata
Dr. Balázs D.: Trópusi és hazai karsztvizek Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 379 2. kép. A Sulawesi- (Celebesz-) szigeti Maros-karsztvidék legnagyobb forrásának, a Towakkalak I. forrásnak előtörése egy jellegzetes trópusi torony hegy csoport tövéből, egy még ismeretlen barlangrendszerből. (Szerző felvétele) Bild 2. Entspringen der grössten Quelle des MarosKarstgebiets an der Insel Sulawesi (Celebes), der Quelle Towakkalak I, aus dem Fusse einer charakteristisclien tropischen Turmberggruppé, aus einem noch unbekannten Höhlensystem 3. kép. Az Ambon-szigeti Salober-karsztforrás vizében a fakadási helyen a helybeliek tucatjai mosnak és tisztálkodnak (Szerző felvétele) Bild 3. Im Wasser der Salober-Karstquelle an der Ambon-Insel wasclien und reinigen sich Dutzende der Einwohner an der Entspringungstelle •I kép. Jellegzetes szigethegyes trópusi karsztvidék Sídawesi- (Celebesz-) sziget délnyugati félszigetén, Pangkadjene-től északra. (Szerző felvétele ) Bild. 4. Charakterische inselbergige tropische Karstgegend an der südwestlichen Halbinsel der Insel Sulawesi (Celebes), nördlich von Pangkadjene ben gyűjtött vízminták elemzési átlaga (kb. 13nk°). Ezek azonban szórványos, egyedi vizsgálatok eredményei, míg a hazai adatok különböző évszakban végzett sokszáz analízis átlagát tartalmazzák. A szpeleológusok nagy figyelmet fordítanak a forrásvizekben oldott kalcium és magnézium arányára, mivel a tapasztalatok szerint a nagyobb mennyiségű magnézium jelenléte a forrásvízben kedvezőtlen üregképződési feltételekre (dolomitos kőzet jelenlétére stb.) utal. A trópusi adatok Ca/ Mg hányadosa 5,1, míg a hazai átlag 2,1. Az eltérésnek lokális geológiai okai vannak (középdunántúli dolomitos térszínek), így az átlagértékek elemzésének gyakorlati jelentősége nincs. A vízgyűjtő területek megközelítő ismeretében a karsztforrások vizének kémiai vizsgálatai tájékoztatást nyújtanak arról, hogy milyen mértékű az adott karsztos területen a korróziós denudáció. A vizsgált négy nagyobb indonéziai karsztterület adatainak összegezése alapján azt az eredményt kapjuk, hogy ott a kémiai erózió a karsztterületekről évente kb. 0,070—0,090 mm kőzetréteget pusztít le. Ezzel szemben hazai viszonyaink között — a karsztforrások magasabb karbonátionkoncentrációja ellenére — csak 0,020 mm/év értéket kapunk. A különbség főoka abban rejlik, hogy az Indonéziai-archipelágusban az éves csapadékmennyiség többszöröse a hazainak, de ott a lefolyási koefficiens is magasabb. IRODALOM [1] Balázs D.: Karst Regions in Indonesia. Karszt- és Barlangkutatás. Yearbook 1964—67. Budapest, pp. 3—61. [2] Balázs D.: Über die Untersuchung tropischer Karstwásser in der Indonesischen Inselwelt. Livre du centenaire „Émile G. Racovitza". Bucarest, 1970. pp. 545—576. [3] Berlage, H. P.: Regenval in Indonesie. —• Verhandelingen No. 35. Kon. Magn. en Meteorolog. Observatorium. 1949. Batavia. [4] Bögli, A.: Kalklösung und Karrenbildung. — Zeitschr. für Oeomorph. Suppl. 2. 1960. Göttingen. [5] Corbel, J.: Erosion en terrain calcaire. — Ann. de Geographie. Mars-Avril, 1959. Paris. [6] Flathe, H. und Pfeiffer, 1).: Grundzüge zur Morphologie, Geologie und Hydrogeologie im Karstgebiet Gunung Sewu/Jawa. (Indonesien.) Geol. Jb. 83. S. 533—562. 1965. Hannover. [7] Gerstenhauer, A.: Der tropische Kegelkarst in Tabasco (Mexico). Zeitschr. für Geomorph. Suppl. 2. Göttingen. [8] Gvozgyetszkij, N. A.: Karszt. — Geografiz. 1954. Moszkva. [9] Hodgman, Ch. D.: Handbook of Chemistry and Physics. 1955. [10] Lehmann, H.: Morphologische Studien auf Java. Abhandl. 9. 1936. Stuttgart. [11] Lehmann, II., Krömmelbein, K. und Lötscherf, W.: Karstmorphologische, Geologische und Botanische Studien in Sierra de los Organos auf Cuba. — Erdkunde. Band X. Lfg. 3. 1956. Bonn. [12] Lehmann, 0.: Die Hydrographie des Karstes. —• Enz. der Erdkunde. Leipzig—Wien, 1932. pp. 1 — 212. [13] Sweeting, M. M.: Zur Frage der absoluten Geschwindigkeit der Kalkkorrosion in verschiedenen Klimaten. Zeitschr. für Geomorph. Suppl. 2. 1960. Göttingen.