Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Balázs Dénes: Trópusi és hazai karsztvizek összehasonlító vizsgálata

376 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Trópusi és hazai karsztvizek összehasonlító vizsgálata Dr. BALÁZS DÉNES* Az elmúlt években Földünk különböző klimatikus övezeteiben azonos módszer alkalmazásával vizsgáltam a karsztforrások vízében oldott karbonátok mennyiségét. Az adatokra a különböző klímaviszonyok alatt érvényesülő karsztos lepusztulás intenzitásának tanulmányozásához volt szükségem, mivel közismert, hogy a karsztdenuáció egyik legfőbb tényezője a korróziós lepusztulás, azaz a karbonátos kőzetek oldódása és oldott állapotban való elszállítása. Karszthidrológiai szempontból különösen a trópusi és a hazai mérsékelt klímaviszonyok alatti karsztforrások vizsgálati adatai szolgáltatnak tanulságos összehasonlításra alapot. A trópusi forrásadataim többsége az Indonéziai-szigetvilágból származik (a felkeresett trópusi karsztterületek földrajzi elhelyezkedését az 1. ábrán szemléltetem), de néhány mérési eredményem Dél-Amerikából is van. A hazai adatokat öt karsztvidékünkről gyűjtöttem össze. Az utóbbiak csak részben saját elemzési eredményeim, az adatok egy részét a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, valamint a mecseki forrásokra vonatkozóan Rónaki L. bocsátotta rendelkezésemre. Ezen segítségekért ezúton is köszönetet mondok. A karbonátion-koncentráció eltérésének főbb okai A vizsgált trópusi területek általában 100—400 méter tengerszint feletti magasságba emelkedő, a meleg égövi lepusztulás tipikus felszíni formáit * MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. mutató, legkülönbözőbb korú (karbontól a miocénig) kőzetekből felépített, nyílt karsztvidékek. A rendkívül tagozott felszínt általában sűrű, sok esetben az ember számára szinte járhatalan trópusi vegetáció fedi, ami természetszerű következménye az ott uralkodó magas hőmérsékleti és csapadékviszonyoknak. A trópusi karsztforrások elemzését részben a helyszínen végeztem, de minden jelentősebb vízhozamú forrásból mintát is vettem, és azokat idehaza, nyugodtabb munkafeltételek mellett, részben saját „házilaboratóriumomban" vizsgáltam meg. Méréseim helyességét a VITUKI laboratóriumának és Ernst L. ellenőrző analízisei igazolják. A nagyszámú vizsgálati anyag összegezését az 1. táblázatba foglaltam. Az összegező kimutatás adataiból leolvasható az az alapvető sajátosság, hogy a trópusi karsztforrások vize viszonylag lágyabb, mint a mérsékelt égövi forrásoké. Ez a megállapítás természetesen általánosságban érvényes, hiszen mindkét övezetben a karsztforrások kialakulásának hidrogeológiai feltételei rendkívül eltérőek. Így a vizsgált trópusi karsztterületeken is a különböző forrásvizek keménységének amplitúdói 6—23 német keménységi fok (nk°) között szóródnak. Nagyjából ugyanez a helyzet a hazai forrásoknál. A trópusi adataim között több Vaucluse-típusú, igen nagy vízhozamú forrás is szerepel, amelyek a táblázatban összegezett vízhozamoknak csaknem 90%-át teszik ki. Ezeknek a forrásoknak a keménysége csak 9,2— 12,5 nk° között ingadozik, és az évközi változások sem jelentősek. A táblázatból ki nem tűnő adatszóródást a 2. ábrán szemléltetem. 1. ábra. A tanulmányban szereplő indonéziai karsztvidékek földrajzi fekvése Abb. 1. Geographisehe Lage der in der Abliandlung besprochenen indonesischen Karstgebiete