Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései

345 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései* D É G E N IMRE államtitkár, az Országos Vízagyi Hivatal elnöke Több mint három éve munkálkodunk az OMFB keretében a vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztési koncepciójának kidolgozásán. Ez a munka, közben találkozott a népgazdaság 1971—85 évekre vonatkozó, 15 éves távlati tervének kidolgozására irányuló sokoldalú, komplex folyamattal és azt hasznosan támasztotta alá a vízgazdálkodási ágazat fejlődési tendenciáinak előrejelzésével. Fontos kiinduló alapot jelentett a IV. ötéves terv vízgazdálkodási célkitűzéseinek megalapozásához is. A fejlődés tendenciáinak hosszú távra történő felvázolása nem új törekvés a magyar vízgazdálkodásban. A múlt században megvalósult nagyszabású folyószabályozási és ármentesítési munkákat is átfogó tervek alapozták meg. Az Alföld öntözésére is születtek elgondolások. Az ország egészére és a vízgazdálkodás valamennyi ágazatára vonatkozó előremutató tervek azonban csak a felszabadulást követően, az új szocialista társadalmi körülmények között születhettek. 1947-ben már kidolgozták a vízügyi szervezet hosszútávú munkatervét, majd 1954-ben elkészült a vízgazdálkodás első kerettervének vázlata. E tervezetek még csak hézagos elképzeléseket tartalmaztak a vízgazdálkodás jövő fejlődési útjáról. A vízgazdálkodás fogalma, komplexitása nem alakult ki még ebben az időben, a vízkészletek sem voltak ismertek és a népgazdaság fejlődési tendenciái, a társadalmi követelmények alakulása sem volt felmérhető. A vízgazdálkodás jelentősége — különösen az utóbbi két évtizedben — világszerte megnövekedett. Atársadalmi-gazdasági fejlődés következtében gyorsuló ütemben nőnek a vízigények, növekszenek a vizek káros hatása elleni védelmi biztonság követelményei. Korunkban a társadalmi-gazdasági környezet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A víz, a létfontosságú természeti javak egyike, de már nem csupán a természet terméke, hanem mind bonyolultabb és több munkával nyert használati érték, amelyhez a természetes vízkészlet csak a kiinduló anyagi alapot adja. A felhasználásra alkalmas víz előállítása éppúgy, mint a fölös mennyiségű és romboló hatású víz okozta károk elhárítása — mindazok a bonyolult termelési folyamatok, munkaműveletek, amelyeknek céJja a természetes vízviszonyok átalakítása és összehangolása a társadalom szükségleteivel — szoros, sokoldalú kölcsönhatásban vannak a természeti kör* Készült a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepcióiról 1970. október 12-én rendezett konferenciáján elhangzott előadás alapján. nyezettel, a társadalmi-gazdasági fejlődési folyamattal, a tudományos-technikai fejlettséggel. Amikor a Kormány 1964-ben jóváhagyta a vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztésének főirányát kijelölő Vízgazdálkodási Kerettervet, az a felismerés vezette, hogy a vízgazdálkodást, melynek természeti, műszaki és társadalmi feltételei igen összetettek, tevékenysége rendszerint nagy területre és hosszú időre kihat a termelőerők fejlődésére, fejlesztése a társadalom nagy anyagi eszközeit, jelentős műszaki felkészültséget és szervezettséget igényel, nem lehet részintézkedésekre, ötletszerű megoldásokra, rövidlejáratú tervekre alapozni. Hosszútávú, előremutató, elmélyült elemzésen alapuló tervek, gondos előkészítés teremthetik meg a feltételeket a vízgazdálkodás megalapozott, dinamikus fejlesztéséhez. Ez pedig egyik nélkülözhetetlen feltétele népgazdaságunk kiegyensúlyozott, intenzív fejlesztésének, ami az előttünk álló 15 éves időszakban a társadalmi-gazdasági fejlődés alapvető követelménye. Amikor az országgyűlés a múlt évben megtárgyalta a vízgazdálkodás helyzetét és fejlesztési célkitűzéseit, tárgyalási anyagának alapját tulajdonképpen már a koncepciótervezet kimunkálása során kialakult elgondolások alkották. Ez a felismerés vezetett a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kimunkálásához is, amelynek megvitatása ezen a konferencián sok értékes útmutatást adhat a koncepció végleges formájának kialakításához, amelyet a közeljövőben terjesztünk elő jóváhagyásra a Kormányhoz. Elsőként a vízgazdálkodás fejlesztésének fontosabb kérdéseivel majd néhány problémájával (a vízkészletgazdálkodással, a területi tervezéssel és a közgazdasági kérdésekkel) foglalkozom. I. A vízgazdálkodás íejlesztése A vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatban a következő négy kérdésre szeretnék választ adni: 1. Miért van megkülönböztetett jelentősége a távlati tervezésnek a vízgazdálkodásban? 2. Mi a kapcsolat a távlati népgazdasági terv és a mai konferencia tárgyát alkotó távlati vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció között? 3. Milyen társadalmi-gazdasági fejlődési tendenciákat vettünk figyelembe a vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek kialakításánál? 4. Melyek a vízgazdálkodás új fejlesztési szakaszának legjellemzőbb sajátosságai? ad 1. A vízgazdálkodásban —- melynek hatása a társadalmi termelés általános fejlődését megalapozó jelentőségű — fokozott szerepe van a társadalmi kö-