Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
7. szám - Dr. Dávid László: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai
300 Hidrológiai Közlöny 1971. 7. SZ. Dr. Dávid L.: Áz öntözőrendszerek vízigényének jellemzése 10 20 30 W 50 60 70 80 90 •100 W 120 Vízzel ellátott terület, T [ezer ho] J10% %7. 100=0 10% J0,5% 8. ábra. A vízigénytartóssági tényező és a vízzel ellátott terület kapcsolata Abb. 8. Ziísammenhang zwischen dem Wasserbedarfs Dauer faktor und dem mit Wasser versorgten Oebiet J0j% 90 %100=J* % • 0 50 100 Vízzel ellátott terület, T [ezer ha] 9. ábra. A tenyészidő maximális napi átlagos vízigényének (l<t,ö°U) e s maximális napi fajlagos vízigényének (i/max) kapcsolata a vízzel ellátott területtel Abb. 9. Zusammenhang des maximalen taglichen durchschnittlichen Wasserbedarfs (Io,s%) und des maximalen taglichen Wasserbedarfs (ifmax) mit dem mit Wasser versorgtem Gebiet rozásának is van becslési hibája. A 8. ábra görbeserege alapján a vízzel ellátott terület ismeretében, lehetőségünk nyílik valamely T terület vízigénytartóssági tényező meghatározására. A különböző 7 ao/ 0 tartósságú igények megállapításához még szükségünk van az / 0.5% ismeretére. Ennek a mennyiségnek a kapcsolatát a T területtel a 9. ábra mutatja be, ahol a maximális fajlagos vízigény változását is feltüntettük. A bemutatott ábrák alapján, a vízigény jellemzése tartóssági görbével az alábbi megállapításokat eredményezi: 1. Az öntözőrendszerek vízigényének a tenyészidőn belüli eloszlását kifejező tartóssági görbék alakja és helyzete erősen függ a vízzel ellátott terület nagyságától. Kis vízzel ellátott területek, azaz a rendszer berendezett öntözési lehetőségeinek alacsony kihasználása esetén a tartóssági görbe felülről nézve homorú, míg nagyobb vízzel ellátott terület, magasabb kihasználtság, száraz év esetén a tartóssági görbe alakja a szabályos eloszlásnak megfelelő alakhoz közelít. 2. A görbe alakja kifejezi továbbá, hogy a nagyobb vízzel ellátott területek esetén a tenyészidőn belüli napi vízigények természetszerűleg kiegyenlítettebbek. A 7. ábráról megállapítható például, hogy a tenyészidei 50% tartósságú napi vízigény a vizsgált legkisebb terület esetén (Közóptiszavidéki VÍZIG öntözőrendszerei, 1965) a maximális igénynek mindössze 22%-a volt, míg a legnagyobb terület esetén (Tiszalöki Öntözőrendszer, 1968) ugyanez 53%. Ez állapítható meg a 8. ábráról is. 3. A tartóssági görbe helyzetét számos egyéb tényező is befolyásolja. Ilyenek az öntözővízigényt befolyásoló tényezők, továbbá a vizsgált igényeknek (napi átlag, dekádátlag) és időszakoknak (1 év, 5 év, 60 év) a terjedelme. 4. A bemutatott tartóssági görbékből kitűnik, hogy az öntözőrendszerek nagyvízigényei nagyon kis tartósságnak. A 7. ábráról például megállapítható, hogy az általában július második felében, augusztus elején kialakuló, I 6—20 napos, a tenyészidőnek mindössze 10%-át kitevő csúcsidőszak tartósságának (10%) megfelelő vízigényérték még a maximális esetben is csak 82%-a a csúcsfogyasztás értékének. Azonban kedvezőtlen esetben 60%-a is lehet. A Tiszalöki Öntözőrendszer vízigényének tenyészidőszakon belüli átlagos értéke (/so%) mindössze a csúcsigény 30—55 százalékára tehető. Ez azt jelenti, hogy a tenyészidőszaknak legalább a felében a vízigények a csúcsigény felénél lényegesen alacsonyabbak. A csúcsigény tartóssága 0,5—1 %, azaz 1 vagy 2 nap. 5. A 3. ábráról is látszik az a korábbi megállapításunk [6], hogy a mértékadó (július 1-től augusztus 3l-ig) és a jellemző (május 1-tői augusztus 31-ig) időszak igény tartóssági görbéi, a nagy és érdeklődésünkre elsősorban számottartó igények tartományában, teljességgel jellemzik az egész teny ész időszak tartóssági görbéit. Az elmondottak alapján lehetőség nyílik valamely 20—120 ezer ha vízzel elátott területű ön-
