Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Dr. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása a cukorrépa és a paprika termésére

br. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása Hidrológiai Közlöny 11)11. 6. SS. 273 trágyázott, de művelt terület felső, szántott rétegéből származó, homogenizált, légszáraz talajjal végeztük. A homokközegű kísérleteknél folyami sóderből szitált 0,15—0,20 mm átmérőjű, légszáraz kvarchomokot használtunk. Mind a talajból, mind a homokból 10-10 kg-ot töltöttünk egy-egy edénybe, ügyelve arra, hogy a levegőztető csöveket előzőleg a helyükre illesszük. A jelzőnövények kiválasztásánál az alábbi szempontok érvényesültek: a) a növény lehetőleg azonos legyen a szennyvízzel, különösen klórozott szennyvízzel a gyakorlatban is öntözni kívánt növénnyel, b) a növény termete alkalmas legyen a tenyészedény-kísérletek végzésére, c) az alkalmazott kezelések hatása megfigyelhető és mérhető legyen nemcsak a termésen, hanem az egyedfejlődés folyamán is. A cukorrépa — a korábbi szennyvízöntözési kísérletek tanúsága szerint — a szennyvízöntözést legjobban megháláló növények közé tartozik. Felhasználásra kerülő termése teljes egészében a talajban van, így a különböző klóradagokkal kezelt szennyvíz közvetlen hatásai is jól érvényesülhetnek rajta. Egyedfejlődésének fenológiai szakaszai jól követhetők a levelek számának és méreteinek figyelemmel kísérésével. Mint az irodalom egyöntetűen állítja, a klridtűrő, sőt klorid kedvelő (halofita) növények közé tartozik, a klórozott öntözővízzel szemben tanúsított viselkedése azonban ismeretlen, éppen ezért érdeklődésre tarthat számot. A paprika azok közé a kertészeti növények közé tartozik, melyeket az egészségügyi előírások a szennyvízöntözésből kizárnak. Egyedfejlődése jól követhető, termete megfelel a kísérleti követelményeknek. A klórozott öntözővízzel szemben tanúsított érzékenysége eldöntheti azt a kérdést, hogy növénytermesztési szempontból szóbajöhet-e öntözése ilyen szennyvizekkel, aminek nagy gyakorlati jelentősége van. A jelzőnövényekkel beültetett tenyészedényeket úgy helyeztük el, hogy közegüknek felülete a talaj felszínével egysíkban legyen. A tenyészedényeket a természetes csapadéktól tetőszerkezettel védtük (1. ábra). 3.2 Az alkalmazott kezelések ismertetése A kezelések, illetőleg az egyes klóradagok megválasztásánál azt tartottuk szem előtt, hogy a gyakorlatban vízfertőtlenítésre alkalmazott szabad klór adagja 20 mg/l körül van. Az 50 mg/l szabad klórral való kezelés, vagy az ennél nagyobb klóradagok használata már eleve gazdaságtalan. Ezért az első kísérletben (1962-ben) az alábbi kezeléseket alkalmaztuk: a: tiszta csapvíz b: kezeletlen szennyvíz c: 20 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz d: 30 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz e: 40 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz f: 50 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz 1. ábra. A cukorrépa jelzőnövénnyel beállított kísérlet távlati képe Puc. 7. Bud na onbimHbiü ynacmoK caxapnoü ceeKAbi, c yna3amejibmiM paccmenueM Abb. 1. Perspektives Bíld der mit Zuckerrüben-Indikátor pflanze eingestellten Versuclie A második kísérletben (1963.) — éppen az első kísérlet eredményei alapján változtattunk a kezeléseken, és a következőket alkalmaztuk: a: tiszta csapvíz b: kezeletlen szennyvíz c: 10 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz d: 20 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz e: 30 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz A harmadik kísérletben (1964.) a paprika jelzőnövényeket az alábbi kezelésekkel öntöztük: a: tiszta csapvíz b: kezeletlen szennyvíz c: 20 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz d: 30 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz e: 40 mg/l szabad-klórral kezelt szennyvíz A klórozást háztartási Hypo-val (Na-hipoklorit) végeztük. A szennyvizet az első kísérlethez (1962.) a Csatornázási Művek Soroksári úti telepéről hoztuk, a második és harmadik kísérletnél (1963. ill. 1964.) pedig a Csatornázási Művek Délpesti Szennyvíztisztító Telepére folyó szennyvizet használtuk fel, (1. táblázat). A homokkultúrákat tápoldattal öntöztük és a tápoldat elkészítéséhez a Knop által megadott [12] receptet használtuk fel. A tenyészedényeket a jelzőnövények (cukorrépa, paprika), a kísérleti közeg (talaj, homok), az egyes kezelések (a—f ill. a—e) és az ismétlések (1—5 ill. 1—4) szerint jelöltük: — nyomtatott nagybetűkkel jelöltük a növényt és a közeget (CT, CH, PT, PH), — kisbetűkkel jelöltük az egyes kezeléseket (lásd: fentebb!) — arab számokkal jelöltük az ismétléseket. Az egyes kísérletek eredményeinek ismertetésénél az ábrákon és a táblázatokban is ezen jelölések szerint hivatkozom az egyes kezelésekre, a három kísérlet megkülönböztetésére pedig a tobábbiakban római számokat használok (I, II, III).