Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 253 Dr. Papp Ferenc sírkőavatása Dr. Papp Ferenc professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke volt vezetője, a Magyar Hidrológiai Társaság néhai elnöke és tiszteleti tagja sírkőavatására 1970. október 31-én a Farkasréti temető őszi lombsátora alá gyűltek össze volt tanítványai, barátai és munkatársai, a BME és a MTESZ tagegyesületek képviselői. A Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében dr. Salamin Pál professzor, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalattól Budai László igazgató, a Magyar Karszt ós Barlangkutató Társulat részéről dr. Láng Sándor professzor, a Magyar Balneoklimatológiai Egyesülettől dr. Frank Miklós elnök, a BME Építőmérnöki Kara ós az Ásvány- és Földtani Tanszék munkatársai nevében pedig dr. Kertész Pál adjunktus mondott meleghangú, meghitt szavakat. Dr. Salamin Pál professzor tagtársunk beszédét az alábbi sorokban őrizzük meg az utókor számára. Kedves Barátaim ! Engedjétek meg, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak és a magyar hidrológusoknak nevében egykét szerény szóval hozzájáruljak ennek a sírkőnek mondanivalójához. Ez a mészkőből készült sírkő, mint mérföldkő egy hosszú, fáradságos, sokszor buktatókat tartalmazó, de végső fokon ragyogó eredményeket mutató útnak, dr. Papp Ferenc egyetemi tanár életútjának mintegy jelképe. Dr. Papp Ferenc írja egyik költeményében: „Sohase győztem, csatát vesztettem sokszor hagytam, hogy sodorjon az élet, pedig kívántam lenni, mederben maradni, előremenni. . .*' (19(55) Ezen életút egyik első mórföldkövének talán az a még egyszerű tanulmány tekinthető, amely ha nem is mészkőből készült, de márványokról, éspedig a magyarországi márványokról szól. Az út tehát márványkő mellett indul, és a márványnál is értékesebb mészkő mellett fejeződik be. S- a két mérföldkő között a „mészkő" értékű kisebb és nagyobb kövek nehezen megszámolható sokasága sorakozik. Ezen kövek között találhatók a közösség szolgálatában felmerülő nehéz feladatok megoldásai, az oktató és a kutató munkában elért gazdag eredmények, a másfélszáz tanulmány ós könyv. Mindezeket a mérföldköveket nem vizsgálom ma részletesen! Ez a vizsgálat nem lehet ennek az alkalomnak a feladata. Csak egy-két, a sokszínű őszi tájba illő, színfoltot vázolnék. Az egyik ilyen színfolt lehet talán dr. Papp Ferenc életében a természet szeretete. O írja költeményében: ,, Az élet körülöttem, mint a havas erdő csupa pára, a fáknak ott minden ága vágyik a napsugárra.. ." (19(15) 45 éven át vitte tanítványait, barátait és munkatársait a kövek és a vizek világába, magyarázta lelkesen a származásukat, az óletjelenségeiket, a természetben betöltött szerepüket ós az ember szolgálatába állításuknak lehetőségeit. S megvolt-e ennek a szeretetnek az eredménye? A természet szeretetét vitték magukkal azok a tanítványok, akik hallgató korukban sokszor keserves munkakörülmények között, kemény helytállással mérték a források vizét, kúsztak az ismeretlen barlangokban, megfigyelték közelről a hidrogeológiai folyamatokat, hogy azután gyakorló mérnök korukban törhetetlen energiával dolgozzanak munkahelyükön a magyar föld megismerésén, a kövek és a vizek hasznosításán. Számtalan ilyen példát lehetne felsorolni. S vihetett-e mást magával a tanítvány a tanulmányutak nyomán, mint a természet szeretetét és a megismerése utáni vágyat. Hány végzett mérnök szekrényeiben találhatók meg ma is az egy-kót évtizeddel ezelőtt a „geológiai kirándulásokon" gyűjtött kövek. S csak meghatottan lehet gondolni azokra a hallgatókra, akik a MAFC Természetbarát Szakosztályának túráin dr. Papp Ferenc hatására sok-sok követ gyűjtenek össze a Bükk hegyein ós völgyein, a Velencei-hegységben, s mindenfelé az országban, s viszik haza a kövekkel telt nehéz hátizsákokat, hogy a természet egy részletének sokszínű képét teremtsék meg kicsiben otthonukban. S vihetett-e mást magával a hallgató, mint a természet megbecsülését, amikor a vizsgán megkérdezte tőle dr. Papp Ferenc, hogy hová való. S amikor a hallgató elárulta, hogy melyik községben született, akkor megkérdezte, hogy hát akkor emlékszik-e arra a nagy pajtára, amelyik mellett egy hegycsúcshoz visz az út felfelé? S mondja meg nekem, hogy milyen kőzetből van a csúcs? Egy másik színfoltot jelenthet, talán dr. Papp Ferenc fáradozása a tudomány előrehaladásáért. Mint pompás példára érdemes a vízzel összefüggő vizsgálataira, munkatársainak és tanítványainak tanulmányaira hivatkozni ! Ezen a területen elsősorban a fizikai folyamatok felismerésére ós közvetlen megismerésére való törekvés vezette. Milyen utat követnek a vízcseppek a karszthegységek belsejében, hogyan jelennek meg a résekben, repedésekben és barlangokban, hogyan alakítják a cseppköveket, miként gyülekeznek össze felszín alatti erekké, és hogyan jelennek meg a forrásokban, mért szöknek el tározók tereiből? Milyen jelenségekkel van kapcsolatuk a felszín alatti vízmozgások hidraulikai tényezőinek? S ezeknek a tényezőknek az idő- ós térbeli változásai, például egy szifonos működésű forrásnál, a kozmikus hatásoknak, vagy csak egyszerűen a föld belsejében lejátszódó vízháztartási folyamatoknak a következményei, vagy mindezek együttesen és összetetten hatnak-e rájuk? Hogyan játszik közre a víz a karsztosodási folyamatok alakulásában? Hogyan old, hogyan váltja ki a karszt millió változatos formáját? Hosszú ideig folytathatnánk ezt a felsorolást! Dr. Papp Ferenc saját tanulmányait ma már alig követhető számban egészítik ki tanítványainak, munkatásainak értekezései, tudományos elemzései, s tanítványainak diákköri tanulmányai. S végül talán még egy színfoltot világítunk meg, FERI bácsi kapcsolatát az emberrel. Sok részletet lehetne itt is kiemelni. Hány tanítványának, munkatársának indította el azzal a tudományos vagy szakmai életét, hogy meghallgatta az első nehézségeit, megszervezte az első előadását, kiadatta az első tanulmányát. Talán jellemző annak a tanítványának az esete, akivel egy egyszerű részletszámítást végeztetett, s a tanítvány FERI bácsi legközelebb megjelenő könyvében a számítás eredményét mint saját tudományos teljesítményét olvashatta. S hányszor segített emberi problémákban? A hallgatók pénzügyi nehézségein, a bajátok egészségi problémáin, a munkatársak családi gondjain! Végtelen lenne ez a felsorolás. S hányszor segített közösségi ügyekben? Például 1947ben, amikor a Hidrológiai Közlönyt újra kellett indítani, s nem volt pénz, sem papír, nyomda, szerző ós közreadandó cikk, szóval semmi sem volt. FERI bácsi lelkes utánjárással, szervezéssel nagyban hozzájárult a Hidrológiai Közlöny felújításához. Hogy mit jelentett ez akkor, felmérhetjük ma, hiszen ez a Közlöny hazánk egyik legjobban szerkesztett, legszínvonalasabb, havonta megjelenő folyóiratává fejlődhetett. Kedves Barátaim! Ez a mészkőből készült sírkő ma mint végső mérföldkő jelképesen egy emberi út minden küzdelmét és eredményét foglalja össze! S ezt az utat érdemes lenne tovább építenünk !