Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Juhász E.–Rácz T.: Budapesti környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelvezetése

Juhász E.—Rácz T.: Budapest környéki település-gyűrű Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. 247 m 'satornohmak i településayúrú övezetében-1970. év igsí.év 2000. (v Településggilrú hatéra 3. ábra. A település gyűrű csatornáinak jelenlegi és tervezett kifejtett hossza Abb. 3. Oegenwártige und geplante abgewickelte Lángé der Kanálé des Siedlungsringes mintegy 206, 0 km, 2000-ig pedig várhatóan 342,0 km lesz. (3. ábra). Az ábra a meglevő, valamint fejlesztési igény szerinti szennyvízcsatorna hálózat össz-hosszát szemlélteti földrajzi vonalmenti kifejtésben. A vízellátottság növekedésével, a kulturált lakáskörülmények fejlődésével emelkedik az egy fő után elvezetendő szennyvízmennyiség is. Már általában fajlagosan 150 l/nap szennyvízmennyiséggel kell számolni azoknál a lakosoknál, akik komfortos körülmények között élnek, illetve közműves vízellátásban részesülnek. Ez az érték várhatóan 1985. évben 198 l/fő/napra, míg 2000ben 220 l/fő/nap értékre emelkedik. Növekedik a fogyasztás azoknak a számával is, akik korábban csupán udvari kifolyóval rendelkeztek, s ezután teremtik meg saját lakás-komfortjukat, részben azzal, hogy lakásukba bevezetik a vizet. A következő ábra azt mutatja be, hogy az 1970., 1985. és a 2000. évben a vizsgált területen hogyan alakul a lakósszám és a szennyvízkibocsátás menvnyisége és aránya (4. ábra). Amennyiben a Budapest környéki településgyűrű vízellátásának megvannak a maga — más térségektől eltérő — sajátosságai, akkor ez a tény fokozottabban áll fenn a szennyvízelhelyezésnél. Legyen vizsgálat tárgya néhány ilyen sajátos vonás. JELMAGYARÁZAT-A vizsgált területen élő lakosság összlétszáma \ §|| /I vizsgált területen élö lakosságból szennyvíz- f £ csatornával ellitollak száma [ezerfi] 1000 750 500 I , (M6) (920 \/ / 993) (551) / / / / '(679) / / '(55) Elsőként kiemelkedik a fővároson átfolyó élővizek problémája. A Szilas és a Rákos patak, a Barát patak, az Ördögárok, vagy a Hosszúréti árok természetadta feladata, hogy a Középső Dunavölgy vízgyűjtő területének csapadékvizeit szállítsa a nagy befogadóba, a Dunába. Ez önmagában ezeknek az élővizeknek a rendezését teszi szükségessé; minél intenzívebben épül be a főváros, annál sürgetőbb feladattá válik az átfolyó patakok szabályozása. A vízrendezési szakágazatra háruló feladatok mellett egyre nagyobb súllyal jelentkeznek a területen a vízminőség-védelem feladatai. Olyan árvizek ugyanis, amelyek lakott területen zavart kelthetnek — az eddigi vízrendezések eredményeként — egyre ritkábban fordulnak elő, viszont az élővizek elszennyeződése folyamatos és fokozódó jelenség. E tanulmányban az a szempont kerül előtérbe, hogy a Budapesten átfolyó élővizek minőségvédelmét már a főváros határain kívül, a településgyűrű övezetében el kell kezdeni. 1910 ev m 100°M4700 rí/nap (1061) M5év 100%=139300m

3/nop 12,5% 2000 h 100%=218000m

3/nap m 19,0X 4. ábra. Az érintett terület lakosságának csatornával való ellátottsága Abb. 4. Versorgungsgrad der Bevölkerung im berührten Gebiet mit Kanálén JELMA6VARA2AT- ' | Helyi tisztítótelepen tisztításra kerülő szennyvíz mennyiség [%J •• Regionális tisztitöteleperiiisztitúsra kerülő szennyvízmennyiségé ^

^ Fővárosi hálózathoz csatlakozó szennyvíz mennyiség /%/ 5. ábra. A tisztításra kerülő szennyvíz elhelyezésének megoszlása Abb. 5. Verteilung der Unterbringung der zur Kláráiig gelangenden Abwásser A nagyobb települések által kibocsátott szennyvizek jórészt kis vízhozamú befogadókba kerülnek. Főleg száraz időben tisztított, vagy tisztítatlan vizű szenny vízpatakok alakulnak ki, melyek azután lakott területeken vezetnek keresztül s fijj-désre, vízkivételre stb. alkalmatlanná válnak, sőt állandó fertőzési veszélyt rejtenek magukban. Példaként említhető a Rákos patak (Gödöllő, Isaszeg, Pécel) szennyvizeivel terhelve, vagy a Hosszúréti árok (Budaörs, Törökbálint, Budakeszi szennyvizeivel stb.) A szennyvizek összegyűjtésével és megfelelő tisztításával együtt a vízfolyások védelmének követelménye is fokozódóan jelentkezik. A vízminőség védelme alapvetően két megoldás szerint képzelhető el: — a települések a keletkezés helyén megtisztítják, és helyi befogadóba bocsátják a szennyvizeket. Ezek a természetes vagy mesterséges vízfolyások a csapadékvizeken kívül ily módon tisztított szennyvizek befogadójává is válnak. — az uralkodó gravitációs lehetőségeket kihasználva (általában maga a Duna a térség legmélyebb szakasza) a szennyvizeket különválasztják, és zárt