Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Bélteky Lajos: A hévízkutatás és hasznosítás új lehetőségei Békés megyében

Bélteky L.: A hévízkutatás és hasznosítás Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 225 tárkőnek, mert ennek a kútnak kedvező vízhozama és hőmérséklet eredményének láttán fúratta meg Hódmezővásárhely, Szarvas, Makó, Kiskunhalas és a két szegedi mező gazdasági termelőszövetkezet a maga hévízkút fait. A hévizes kutak számának növekedéséhez a lakosság érdeklődésén kívül a korszerű kútfúrási ós kútkiképzési technológiának a kialakítása és bevezetése is hozzájárult. Az új technológia főbb elemeit a szónhidrogénkutatástói vette át a magyar kútfúróipar. Ennek döntő szerepe volt abban, hogy az 1954 utáni években nagyobb eredményeket mutathatott fel és gazdaságosabb lett hazánkban a hóvízfeltárás. Még nagyobb lendületet 1963-ban kapott a hévízkutatás és feltárás, amikor —- főképp a szentesi és a szegedi biztató eredmények láttán — előtérbe került a hévizekben rejlő ún. geotermikus energia fűtésre való nagyüzemi felhasználásának gondolata, s ezt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság magáévá tette s az ilyen célra szolgáló kutak fúrását és a hévizet hasznosító létesítmények építését anyagilag is jelentősen támogatta. Az 1953—1963 közötti években fúrt kutak túlnyomó része, kb. 130, kifejezetten hévízfeltárás céljából készült s a kutak vizét főleg balneológiai célra, zárt és szabadtéri fürdők hóvízzel való ellátására használták fel, 1 1 kutat pedig a kenderipar fúratott a gyártási technológiában való alkalmazéisra (rothasztás). Használták ugyan több helyen a vízben rejlő hőenergiát fűtésre, melegvíz-szolgáltatásra, de kimondottan kommunális fűtési célra 1963 előtt csak néhány termálkút létesült. Ezek között első s így úttörő a szentesi kórház 1736 m-es kútjának fúrása volt 1958-ban. Itt alkalmazta először az artézi kútfúróipar a 2000 m-es Rotary berendezést ós az olajkutak fúrási és kútkiképzési technológiáját. A fúrás eredménye 1600 l/p 79 °C-ú víz lett, melyet még abban az évben bevezettek a kb. 1000 ágyas szentesi kórház központi fűtő és melegvízellátó berendezésébe. A hasznosítás pár év múlva a városi fürdő és a szomszédos mg. tsz kertészeti üvegházainak fűtésével bővült. Ez a három hőfoklópcsős hasznosítás mintául szolgálhat a hévizek komplex hasznosításához hazánkban. Nagy lépéssel vitte előre a hazai hévízfeltárást és hasznosítást az újszegedi lakótelep fűtésére és melegvízellátására 1962-ben fúrt kút jó eredménye (1500 l/p 89 °C-ú víz). A következő években azután évenként újabb kutakkal növekedett Szegeden, de főleg Szentesen a mezőgazdasági kertészeti fűtés céljára szolgáló kutak száma. Ma Csongrád megyében van a legtöbb,' 39 db 70 °C-t meghaladó magas hőmérsékletű vizű kút, s hogy Békés megyében kevés van, ennek nem az ottani érdeklődés hiánya az oka, hanem a két terület egymástól eltérő földtani adottsága. Az érdeklődós Békés megyében is megvolt, látható abból, hogy a szentesi kórházból a 2000 m-es fúróberendezés előbb Gyulára, majd onnan Békéscsabára költözött, s lefúrta a 2004, ill. 2001 m-es kutakat. Az eredmény azonban messze elmaradt a szentesi kórház fúrása mögött, ahol pedig csak 1736 m-ig fúrtak le s nem 2000 m-ig. Gyulán csak 500 l/p 71 °C-ú, Békéscsabán pedig 340 l/p 76 °C hőmérsékletű vizet sikerült feltárni. Ezek azután kedvét szegték egyelőre az újabb hóvízkutatásnak Gyulán és Békéscsabán, de ugyanilyen kis vízhozamot eredményeztek a békési ós a me^őberényi 800—1200 m mélységű fúrások is és alátámasztották azt a 2000 m-es kutak földtani adataiból leszűrt megállapítást, hogy a békési süllyedék területén, bár a felsőpannon képződmények — a csongrádi területhez hasonlóan — jelentős vastagságban települtek, rosszabb a hévíznyerési lehetőség, mert a felsőpannon rétegsorban kedvezőtlen a víztároló homokrétegek kifejlődése, kevés számú és kis vastagságú vízadó homok és homokkő rétegek vannak, s azok is túlságosan apró szemcsózetűek és rossz az áteresztő képességük.Ez,zel magyarázható, hogy kevesebb a kutak vízhozama s alacsonyabb a víz hőmérséklete, mint Csongrád megyében. A béléscsőben ugyanis így nagymérvű a lehűlés a kifolyásnál. A dél-tiszántúli hévízfeltárási lehetőségek ismertetése Mielőtt az új kutatási eredmények tükrében Békés megye hévízfeltárási perspektíváit ismertetném, szükségesnek tartom, hogy rövid áttekintést adjak a Dél-Tiszántúl hévízfeltárási viszonyairól, adottságairól, lehetőségeiről. A fúrásokkal és a geofizikai műszeres vizsgálatokkal szerzett földtani ismeretek és a fúrások során végzett réteg vizsgálatok, valamint a víztermelésre kiképzett CH kutató fúrások adatai alapján ma már — mondhatni — átment a szakmai köztudatba, hogy a magyar medencét kitöltő üledéknek általában a felsőpannon korú rétegsorában, illetve a felső- és alsópannóniai rétegek határán vannak a legjobb homok és homokkő, tehát porózus víztartók kifejlődve. Ezek azok a rétegek, amelyekből egy-egy kúttal percenként legalább 700—800 liter hévizet lehet nyerni, tehát olyan nagy vízhozamot, amelynek akár balneológiai, akár fűtési célra való felhasználásával már lehet ós érdemes foglalkozni, vagyis aminek már ipari jelentősége van. A két pannóniai alemelet határánál nagyobb mélységben az alaphegység mezozoós, hasadékos mészkövei, mészmárgái és márgái — eddigi ismereteink szerint — csak Tótkomlós—Pusztaszőllős körzetében fordulnak elő lokális kifejlődésben és korlátozott vastagságban. A földtani adottságokon kívül azonban a hévízfeltárási lehetőség a geotermikus viszonyoktól is függ, melynek helyi értékét a geotermikus gradiens (gg) jellemzi. Ezen azt a méterekben kifejezett mélységszakaszt értjük, amelyben a mélység felé a hőmérséklet-növekedés 1 °C. Hazánk területén a gg nagysága 15 — 22 m/°C, átlagértéke pedig 18 m/°C, ami a környező államokban mért értékekhez képest feltűnően alacsony és ennek következtében a magyar medencében jóval kisebb mélységből s így kevesebb költséggel lehet hévizet nyerni, mint ahol a gg 30—40 m/°C. Mindezeket összevetve: hévízfeltárás szempontjából ott kedvező a helyzet, ahol a jó víztartó képződmények mélyen települtek s ahol a gg kis értékű. Mivel a földtani adottság nagyobb szerepet játszik a hévízfeltárási lehetőség kialakításában, mint a geotermikus, bemutatom az eddig lemélyített nagyszámú szénhidrogén és vízkutató fúrás adatai alapján megszerkesztett felsőpannon feküszint térképet (2. ábra), melyen az 500, 1000, 1500, 2000 és 2500 m mélységnek megfelelő rétegvonalak is fel vannak tüntetve. Ez tájékoztatást nyújt a Tiszántúl DK-i részének hévízfeltárási lehetőségeiről. A térképről látható, hogy igen mélyen van a felsőpannon feküszintje mind Csongrád, mind Békés megyében. Vegyük vizsgálat alá most .Békés megye területét. Békés megye területének nagyobb részén a felsőpannon feküszintje meghaladja az ] 500 m mélységet. A térképen ez 1400 m-nek felel meg, mert a rétegvonalak a geodéziai alapsíktól vannak számítva. A megyének ezen a területén 1500 — 2000 m mélységből 70 °C-nál melegebb víz feltárására van