Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész

222 Hidrológia Közlöny 1971. 5. sz. Dr. Oroszlány' I.: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztása károk, a szántóföldi növények öntözése terén nem jelentenek olvan hibát, amelyeknek a kiküszöbölésére feltétlenül törekedni gazdaságos. A trágyák szétosztásánál, műtrágyaadagok és trágyáié esetében, ez az egyenlőtlenségi fok csökkenthető kell legyen és a 10—20, esetleg 5%-ra mérsékelhető. Valószínűnek tartom, hogy a növény védőszerek szétosztásánál az 5—10%-os hiba már nem engedhető meg, hasonlóképpen a fagyvédelem vagy a színező öntözés alkalmazásánál sem. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a többcélú öntözőberendezések alkalmazásánál az öntözővíz és egyéb anyagok egyidejű szétosztása összeköthető-e, nekem az a véleményem, hogy nem. De nincs is erre szükség. Az öntözővíz szétosztás az egyik feladata az öntözőberendezéseknek, és a növényvédő szerek szétosztása más feladat. A korreferátumhoz Gábri Mihály osztályvezető fűzött néhány kiegészítő megjegyzést: A Vízügyi Tervező Vállalat négy évvel ezelőtt a gazdaságok igényeinek megfelelően kidolgozta a nagyüzemi esőztető fürtökben a trágyáié és a műtrágya kiszórás lehetőségének módját. Az így tervezett művek építés alatt állnak. A követelmény az volt, hogy a keverékeket bármelyik három vagy négy táblából álló tömb táblájába úgy lehessen eljuttatni, hogy a többi tömb egyidejűleg öntözött táblájára tiszta öntözővíz jusson. A megoldás: minden tömbhöz önálló ac vezeték viszi a nyomásközpontból a vizet. Az összegyűjtött keveréket egy külön szivattyú túlnyomással juttatja minden egyes fővezetékbe, külön-külön. így csak az a fővezeték szállít ( és ezáltal csak az a tábla kap) keveréket, melyet az üzemrend éppen előír. A többi fővezetékben tiszta víz folyik. Fentiekből adódik, hogy bármekkora az öntözőfürt nagysága, a keverék kijuttatását kis területre lehet koncentrálni. Ez a terület lehet egyetlen öntözött tábla, illetve annak a működő mozgatható szárnyvezetékeivel pillanatnyilag öntözött felülete is. A szórófejeken kijuttatott öntözővíz egyenletes vagy egyenlőtlen eloszlásáról sok szó esett, bár ez a konferencia címével átfogott gondolatkörnek csak igen kis, körülírt része. A szórásképen belüli egyenlőtlenség újszerű megvilágítást kaphat, ha meggondoljuk, hogy kiválasztva egy 1500 ha-os öntözött területet, azon pl. 18 X24-es kötés mellett 35 000 24 x24-es kötés mellett 26 000 24 X30-es kötés mellett 12 000 stb. a szórófej állások száma. Valamennyien tudjuk, hogy az üzem különféle meggondolások alapján dönt arról, hogy milyen kötést, illetve milyen hatósugarú stb. szórófejet használ. Mégis érdekes lenne tudni, hogy a fent felvetett egyetlen szempont — vagyis a területen működő szórófejek sűrűsége — milyen módon befolyásolja az egész terület öntözésének egyenletességét, feltéve természetesen, hogy a vizsgált szórófejek egyébként azonosnak értékelhető egyenletességű eloszlást mutatnak. Tételezzük fel azonban, hogy birtokunkban van a kiválasztott kötésben ideális szórásképet adó szórófej. Vajon evvel biztosítani lehetne-e az egész fürtben az öntözővíz-eloszlás egyenletességét? Távolról sem. A szórófejek a hordozható vezeték mentén, vonalban működnek. Ezért a vízkiosztás egyenletességét e vonal mentén vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy pl. 0 7/5 fúvókapárnál, 10 szórófej esetén, 30 m nyomást tételezve fel a legtávolabbi szórófejnél, 1,42 1 /s az első és 1,34 l/s a tizedik szórófej vízszolgáltatása, ami a vízszintes terepen már 6% egyenlőtlenséget jelent. Az előírások pedig max. 10% egyenlőtlenséget is megengednek egy hordozható vezeték mentén. Dombos területen még rosszabb a helyzet. Vizsgálnunk kellett egy olyan rendszert, ahol a terep különleges mértékben változó adottságai miatt úgyszólván egyetlen hordozható vezetéket sem lehetett vízszintesen kifektetni. Annak érdekében, hogy itt a hidránstól felfelé emelkedő hordozható vezetékeknél a legtávolabbi szórófej ki is tudja adni azt a vízhozamot, amit sík terepen az előírt elborítás érdekében egyébként ki kell szolgáltatnia, a hidránsok nagy részénél túlnyomást kellett biztosítani. E túlnyomás azt eredményezte, hogy a rendszerbe kb. 3%-kal több vizet kell juttatni, mint szokványos nyomásviszonyok mellett. Ez a 3% pedig a vonal mentén ismét csak növeli az egyenlőtlenséget . Mindezen felül szerepel a terep keresztirányú esése (ami a szórásképet torzítja), a változó szélhatás (ami esetenként javíthat is az egyenlőtlenségen) a talaj stb. amikről ma már volt szó. Nagyon is helyesnek tartva azt az álláspontot, hogy továbbra is törekedni kell a szórófejek kedvező szórásképet biztosító kialakítására, véleményem szerint súlyozni kellene azt a szerepet, amit az összes, egyentőlenséget előidéző okok közül a szórófej képvisel. Javaslom továbbá a vizsgálatok kiterjesztését arra, hogy a kötésben levő szórófej, valamint az egész hordozható vezeték mentén működő szórófejsor egyenetlen vízkiszolgáltatása milyen mértékben befolyásolja a termés egyenletes fejlődését. Határozati javaslatok Az elhangzott viták alapján az ankét az alábbi javaslatok felterjesztését tartja indokoltnak: 1. Meg kell vizsgálnunk az öntözés minőségét jellemző mutatók eddig alkalmazott rendszerét, és azt, hogy az hogyan fejleszthető tovább. 2. A gyakorlatban eddig széleskörben elterjedt nedvesítő öntözések és műtrágyával végrehajtott trágyázó öntözések hatékonyságának és a hasznosulás javításának érdekében, az öntözővíz eloszlás egyenletességének javítása szükséges. A megengedhető tűréshatárok meghatározását kutatási célkitűzésként kell megadni. 3. A megindult sugárhidraulikai vizsgálatok kiterjesztése és továbbfejlesztése indokolt. Hozzá a lehetőségeket meg kell teremteni.