Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
5. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
230 Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. Garami T.—Matusek G.: A budapesti hévíznyerő helyek Die Grenzlinie der gemeinsamen hydrogeologischen Schutzzone der Quellen und Brunnen stimmt im allgemeinen mit den Verwalttingsgrenzen der Hauptstadt überein. Diese Frage ist aber nieht abgeschlossen, weil neuere Forschungen darauf folgern lassen, dass das Neubildimgsgebiet der Quellen und Brunnen weit über die Grenzen der Hauptstadt hinausreieht. Im Interesse der Lösung der Thermalwasserfrage werden dementsprechend in der náchsten Zukunft weitere Aufschliessungen notwendig sein, deshalb hat die Wasserwirtsehafts-Direktion die Verordnung mit provisorischem Charakter herausgegeben, weil damit gerechnet wird, dass die neueren Forschungen, wissenschaftliche Ergebnisse, den Thermalwasserschutz noeh wirksamer gestalten können. Die herausgegebene Wasserwirtsohaftliche Verordnung verfügt auch über die mit dem Wasservorratsverbrauch verbundenen Fragen. Jíine wichtige Vorsehrift ist, dass die Mineral- und Heilwasser in erster Reihe für hygienische Zwecke werwendet werden dürfen und auf dem Gebiet der Hauptstadt neuere Wasseraufschliessungen und Wassergewinnungen nur dann bewilligt wer den können, wenn vor dem endgültigen Betrieb die wáhrend der Dauerentnahme durchgeführten Untersuchungen auf die vorhandenen Thermalwassernutzungen keinen schládlichen Einfluss ausüben. Das IV. Wasserwirtschaftsgesetz aus dem Jahre 1904 reguliert eingehend die mit der Wasserwirtschaft zusammenhangenden Aufgaben, unter denen die für den quantitativen und qualitativen Wassergüteschutz vorgesehenen Vorschriften einen wesentlichen Platz einnehmen. Die in der Thermalwasserverordnung festgestellte gemeinsame hydrogeologische Schutzzone zielt nach einheitlichem Schutz der Mineral- und Heilwasser der Stadt Budapest. Ein weiterer Schritt auf dem Gebiet des Gewásserschutzes ist die Ausbildung der engeren Schutzzonen der einzelnen Thermalwassergewinnungsstellen, die auf Behebung der aus der Umgebung der Brunnenbereiche stammenden Verseuehungs- und Verunreinigungsmögliehkeiten ausgerichtet sind. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Dr. VÁGÁS ISTVÁN A szegedi Vízvédelmi Bizottság ülése Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mellett működő Vízvédelmi Bizottság 1971. február 25-én kibővített nyilvános előadó ülést tartott. Az ülést Polgár István főmérnök, vízügyi ig.h. nyitotta meg. Bevezetőjében rámutatott, hogy az alsó Tisza vidékén a kőolaj ós gázipar települése, majd növekedése következtében a vízvédelem különleges jelentőségre emelkedik. Az üzemi technológiák helyes megválasztásával és a katasztrófák lehető elkerülésével a vizek tisztasága is sikeresen megőrizhető. A Vízügyi Igazgatóság irányelvei már a létesítések kezdeti szakaszától kezdve folyamatosan érvényesülnek. l)r. Yetró János főorvos, a Szegedi Városi KÖJÁL igazgatója, a Vízvédelmi Bizottság elnöke rövid visszapillantásban méltatta a Bizottság keretében az évek során eredményesen megoldott feladatokat. A megoldandó feladatok között szerepel többek között Szeged város szennyvíz elhelyezésének ós tisztításának megoldása, további vízminőségvédelmi tervek kidolgozása, egyelőre az olajbányászat által érintett szakmai és kardoskúti területekre, valamint javaslat kidolgozása a már korszerűtlen növényvédő szerek vízvédelem szempontjából káros hatásainak megszüntetésére. Kiemelte a Vízvédelmi Bizottságnak az 1970. évi tiszavölgyi árvíz idején kifejtett operatív munkásságát, amellyel lehetővé vált, hogy a szükségessé váló kiürítések a közegészség és a vízminőség károsodása nélkül, a mezőgazdasági mérgek biztonságba helyezésével történhettek meg. Pásztó Péter az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ Vízminőségi Felügyeletének vezetője előadásában a váratlan olajömlések vízminőségi következményeivel, valamint az olajjal szennyezett felszíni vizek tisztításának lehetőségeivel foglalkozott. Az előadó kifejtette, hogy a szénhidrogén alapú energia hordozók világméretű felhasználása és az energia igény állandó növekedése felszíni vizeink egyre gyakoribb olaj szennyeződéséhez vezet. Az olajjal szennyezett élővizek öntisztulási folyamata azonban rendkívül lassú, éveket is igénybe vehet, így ez alatt az élővízre, a parti zónára ós általában a vízhasználatokra károsan hathat. Az előadó ezt követően ismertette azokat a legfontosabb műszaki beavatkozásokat, amelyekkel a víz felszínére jutott olajat el lehet távolítani. A külföldi és hazai tapasztalatok egyaránt az mutatták, hogy az olaj minőségétől, mennyiségétől, a vízfolyás jellegőtél függően minden esetben más és más technológiai eljárásokhoz kell folyamodni. Példákat idézett a hazai gyakorlatban előfordult zalai és balatonfüredi, valamint szegedi olajkatasztrófák elhárításának tapasztalataiból. Megállapította, hogy a kárelhárító szervezeteket, a rendelkezésre álló technológiákat és felszerelést fejleszteni szükséges. A'arga Károly, az NKFV szegedi üzeme főgyűjtő állomásának vezetője a vállalat Szeged környékére vonatkozó, üzemi vízminőségvédelmi tervét ismertette. A terv kidolgozását a Vízvédelmi Bizottság 1970-ben tűzte feladatául, és ennek elvégzéséről ez a beszámoló tudósított. A terv feladata a szegedi olajmezőt érintő vízfolyásoknak —• elsősorban a Tisza Szegedet átszelő szakaszának — olajszennyezéstől való védelme. Ezen belül célja a fúrás és termelés során kis mértékben szennyeződött felszíni vizek folyamatos olajtalanításának szervezett biztosítása, valamint egyes esetleges olajipari katasztrófa esetek vízminőségi következményeinek megelőzése, ill. tervszerű, szervezett elhárítása. Á felszíni vizek olajtalanítását beépített olajfogók létesítésével, figyelő szolgálat szervezésével és karbantartásával lehet elérni, katasztrófa esetén pedig hordozható olajfogók alkalmazása, a perlites eljárás, ill. az azzal kombinált hordozható regeneráló berendezések felhasználása ígér eredményt. Ennek érdekében a terv kidolgozza az esetleges védekezés szervezetét. Egyébként a Vízvédelmi Bizottság kezdeményezésére a Vízügyi Igazgatóság, valamint az NKFV Szegedi Üzeme még az 1971. évben az olajmező területén olajkár-elhárítási gyakorlatot fog végrehajtani. Gyulavári Imre, a debreceni Tervező Vállalat mérnöke előadásában a biológiai tisztítást biztosító szennyvízstabilizáló medencék fejlesztésének irányaival foglalkozott. Az előadó megállapította, hogy egyre gyakrabban támasztanak igényt a szennyvizek ún. harmadik fokozatú tisztítására is az eddigi tisztítási módokon felül. Ez az igény általában a szennyvízstabilizáló medencékkel (tavakkal) gazdaságosan kielégíthető. Az előadó a vázlatos ismertetés után részletesebb összefoglalást későbbi időpontban terjeszt a Vízvédelmi Bizottság elé. (Folytatás a 223. oldalon.)