Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
4. szám - Dr. Benedek Pál: Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál (II. rész)
160 Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. Dr. Benedek P.: Tervezési irányelvek 4. táblázni Főhli tervezési paraméterek ipari és városi szennyvizekhez Table 4. Main design parameters for industrial and domestic wastes Tervezési paraméter Teljesoxidáeiós rendszer Teljes biológiai tisztítást nyújtó rendszer Résztisztítást nyújtó (diszperz) rendszer (levegőztetett tó, ill. nagy terhelésű eleveniszapos rendszer) * Tervezési paraméter Teljesoxidáeiós rendszer ipari szennyvíztisztítás tartománya városi sz.vízhez javasolt optimumok nitrifikáció val Résztisztítást nyújtó (diszperz) rendszer (levegőztetett tó, ill. nagy terhelésű eleveniszapos rendszer) * Eleveniszap koncentráció (szerves hányad) A', (g/i) 2—5 0,7—5 1,0—2,5 0,3/2,0 Reakciósebesség (tápanyaglebontási) Vs (g/g X nap) 0,05—0,15 0,15—1,0 0,3—0,5 0,6/5,0 Tartózkodási idő, t (nap) 1—3 0,1—1,0 0,2—0,4 4/0,05 Iszapkor, Ik (nap) 20—100 1—15 4—5 4/0,5 Oxigónbeviteli sebesség, OC n (kg/m 3 X nap) . . . 0,20—0,70 0,8—4,5 1,7—1,9 0,7/5,0 Fajlagos energiaigény (Watt/m 3)** 5—17,5 20—113 42,5—47,5 1 7,5/125 Iszapindex, Mi (ml/g) 100—200 40—200 80—150 200/300 Utóülepítési idő (óra) 5—8 2,5—5 3,5—4,0 —/2,5 1,0—3,0 0,3—1,5 0,5—1,2 0/0,3 Megj.: * A levegőztetett tónál ós a nagyterhelósű eleveniszapos rendszernél nem tartományt adtunk meg, hanem jellemző átlagértékeket. ** 1 kWó= 1,67 kg O, alapon számolva. Fölös eleveniszap Mint láttuk, a fölösiszap koncentráció, X 2 két részből tevődik össze: X' t-hő\, az utóülepítőből elúszó és X"-ből, a q vízhozamra vonatkoztatott, mesterségesén eltávolított hányadból. X' o számítására később visszatérünk, egyelőre átfogóan, az FI—T/i-X 2 értéket számítjuk, ahol is FI (régebben Gf t z) a naponta termelődő fölösiszap kg/m 3 X X nap dimenzióban. A (6a)-ból, illetve a (7) egyenlet , tehát az iszapkor (I^) reciprokából számítható a lebontott BOI s-ből szintetizált sejtanyag. Ezenkívül azonban a szennyvízzel érkezik ún. inert szervesanyag is, ami városi (házi) szennyvíz esetén a 15302/62-es szabvány 1969-es kiadásának 22. oldalán található 3.431 alatti táblázatból [14], tehát a szennyezetségi értékek szerves- és BOI 5 hányadának összehasonlításából következik, ha a szervesanyag-oxigénegyenérték fentebb említett faktorát elfogadjuk. Ezenkívül természetesen a szennyvízzel érkező ásványi lebegőanyag is terheli az iszapszaporulatot. Ezek szerint az inert szerves-, Li és ásványi lebegőanyag L a értékei l m 3 szennyvízre fenti kiinduló adatokból számítva: Ülepített szennyvíz Nyersszennyvíz (80 %-oshatásfok) — (teljes oxidáció) (biológiai tisztítás) Li= 140 mg/l 28 mg/l L a= 133 mg/l 27 mg/l Ezek szerint a fölösiszap fajlagos hozama következőképp számítható: FI=(0,6 » f-0,06) Xí + fa + La) T h (kg/m 3 X nap) (22) A fölösiszap-hozam fenti számítási módszere annyiban tér el hivatkozott szabvány 45. és 46. oldalán található módszertől, hogy figyelembe veszi a szennyvíz inert szervesanyag tartalmát, ós így reálisabb szerves hányadot eredményez a fölösiszapnál (azaz teljesoxidációnál kb. 55%-ot, biológiai tisztításnál kb. 75%-ot), mint ami a szavbány szerinti módszerrel adódott. Némi ellentmondás még mindig fennáll a (22) egyenlet alkalmazásánál is, nevezetesen, hogy X, értékét is arányosan terhelni kellene az Li inert szervesanyaggal (tehát egy keverési aránynak megfelelő „kisebb XJ'-nek kellene szerepelnie a (22) egyenletben). A (22) egyenlet szerint tehát némileg több iszap adódik a ténylegesnél (különösen teljesoxidációnál), de ezt a tényt a biztonság javára elhanyagoljuk. Ami az elúszó lebegőanyagot illeti, a lentebbi utóülepítő méretezés alapján számított értéket természetesen levonásba kell hozni a mesterségesen kivezetett fölösiszap mennyiségéből. Idáig csupán a lebegőanyag-hozamot adtuk meg, a volumetrikus hozamot (m 3/m 3Xnap) előbbiből úgy számíthatjuk, hogy a recirkuláltatott iszap koncentráció adatát (1. lentebb) fogadjuk el a fölösiszap koncentrációjára is, tehát a víztartalom és így a vizes iszaphozam ebből meghatározható. Teljesoxidációnál, ahol általában a recirkulációtól függetlenül vezetjük ki a fölösiszapot, ez az eljárás esetleg mellőzhető és a fölösiszap víztartalma más megfontolással állapítható meg. A 4. táblázatban a (7) egyenlet szerinti iszapkor! szerepeltetjük, tehát a biológiai oxidációból származó iszapszaporulat reciprokat.
