Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai

84: Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz. HIDROGEOLÓGIA Magyarország vízföldtani tájai Dr. ERDÉLYI MIHÁI.Y* A szerző 19(59. december végére elkészítette az országos rétegvíz észlelő hálózat megtervezéséhez az ország vízföldtani tájtérképét és a tájak rövid leírását. Részletes javaslatot tett az észlelő hálózat egységeire vonatkozóan is. Ezzel együtt megállapította és megindokolta a megvalósítás ütemtervét. Javaslatát, kevés változtatással, szakértői bizottság is elfogadta. Azóta elkészült az ország rétegvizeire vonatkozóan 14 országos'összefoglaló, 1: 500 000-es mértékű térkép. E térképsorozat vízadó szintenként (felső-, alsó-pleisztocén, pliocén) ábrázolja a kutak fajlagos vízhozamát, a víz keménységét, klorid- ós összes oldott sótartalmát . Új fúrási adatok birtokában ós a fenti térképsorozat szerkesztése során kialakult újabb szempontok szerint a szerző a tájtérképet átdolgozta. Az átdolgozás a tájhatárokat kevéssé változtatta. Szerkesztőségünk kérésére készítette el tanulmányát. Bevezetés 1962-ben jelent meg „Magyarország vízföldtani atlasza" és ennek szövegkötete [25]. Ez a módszerében az egész világon becsült és elismert mű, így vízföldtani tájbeosztása is, az 1950-es évek elsó' két harmadában már rendelkezésre álló adatok alapján készült. Magyarország új vízföldtani tájbeosztása és tájtérképe ma már több szerencsés körülmény folytán sokkal több adat birtokában, és már medence-területeinken is, pontosabban készíthető el. Az adatok megsokszorozódásának okai a következők : 1. 1955-ben kezdődött a vízkutató fúrások geofizikai szelvényezése. Néhány éven át viszonylag kevés elektromos furatszelvény készült. Később, az ismeretlen területen mélyült és általában a 100 m-nél mélyebb fúrások kötelező szelvényezése ugrásszerűen megnövelte a szelvények számát. Ennek következtében ma már kb. 2000 vízkutató fúrásunknak van geofizikai szelvénye a fúrás egész harántolt rétegsoráról vagv annak legnagyobb részéről. 2. Különösen kedvező az, hogy az utóbbi években megélénkült hévízkutatás súlypontja a legmélyebb alföldi süllyedékekre esett. A sülíyedékekben volt ugyanis a legkevesebb adatunk a vízellátásra használt mélyebb pleisztocén rétegvizes összletre vonatkozóan. 3. Az ötvenes évek közepétől megélénkült szénhidrogén-kutatás jó része is a mély délalföldi sülvlvedék területén történt. 4. Az országos artézi kútkataszter kéziratos formában 1959—60-ban készült el. A legfontosabb kutak adatai csoportosítva, nvomtatásban is megjelentek [12, 13]. 5. Megjelent a hévízkataszter is [13]. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. A vízföldtani tájtérkép szerkesztési elvei A vízföldtani tájak elhatárolásának tényezői A vízföldtani tájak elhatárolása elsősorban a terület földtani viszonyaitól függ. Magyarország területét vízföldtanilag két jól elkülönülő részre oszthatjuk. Ezek: a) hegy- és dombvidékek, b) medence-területek. Az egyes tájak elkülönítésében, főleg a medencék esetén, a felszín alatti megkutatottság mértékétől függően, döntő tényezők a következők: a) Az alaphegység kőzetei, települési mélysége, hegységszerkezete. b) A tektonikai viszonyok, nálunk főleg a „fiatal tektonika" ismerete. c) A vízadókat tartalmazó formációk (emelet, alemelet, szint) vastagsága, a vízadó szintek kőzetei, szemcseösszetétele, a gyakorlatilag „hasznos" (szűrőzhető) szintek vastagsága és ezek százalékos részesedése az egész formáció vastagságához képest. d) A vízadók vízének kémizmusa, beleértve a gázosságot is. e) A kutak fajlagos vízhozama. f) A nyugalmi vízszintek összehasonlítása. Ezen kívül még jelentős tényezők lehetnek: g) A felszín morfológiája. h) A vízrajzi viszonyok, a vízválasztók helye. Felszínközeli vizeink utánpótlódása szempontjából dombvidékeinken a felszíni vízválasztó különösen fontos tényező. i) A felszíni és felszínközeli kőzetek hidrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a beszivárgásra és felszín alatti áramlásra. j) Éghajlat, talajtani viszonyok, növényzet. A medencék, a hegy- és dombvidékek tájainak elkülönítése A magyar medencék jellegét a fiatal harmadidőszak és a negyedidőszak szerkezeti mozgásai határozták meg. A medencéket legnagyobbrészt pliocén és pleisztocén üledékek töltik ki. A mélységi vizet tartalmazó pliocén és pleisztocén formációk, kevés kivétellel, hirtelen nagyobb vastagságot érnek el a miocén képződmények felszíni határa közelében a depressziók felé haladva. A hegyvidékek és medencék határát tehát gyakorlatilag csak a miocén és annál idősebb kőzetek felszíni elterjedése jelezheti. A medencéken kívül, eltekintve a karszttól, jelentős rétegvíztartók nincsenek. A vízföldtani tájtérkép homogenitása Ma még lehetetlen azt a követelményt kielégíteni, hogy a vízföldtani tájtérkép azonos kategóriájú egységei egyenértékűek legyenek. A kívána-