Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
122 Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. Marton L.—Sellyey Gy.: Eltömődött vizadó kutak zetni és csak kismértékben tulajdonítható tisztán vegyi folyamatnak. Az eltömődést ennek megfelelően csíraölő anyagokkal erősen le lehet fékezni. Hünerberg, Hásselbarth és Lüdemann fontosabb megállapításai az okkeresedés feltételeiről a következők: A nagyon elterjedt biológiai okkeresedés akkor lép fel, ha vas- és mangánbaktériumok vannak jelen, s a kétvegyértókű vas mennyisége meghaladja a 0,2—0,5 mg/l értéket, a víz redoxipotenciálja a szabványos hidrogén elektródára vonatkoztatva nagyobb — 10 mV±20 mV értéknél, illetve a Clark által bevezetett rH = qqq o + + 2 pH érték nagyobb, mint 14,5+ ]. Ennél kisebb rH értékeknél még vas- és mangánbaktóriumok jelenlétében sem léphet fel okkeresedés. További feltétel, hogy a víz áramlási sebessége nagyobb legyen, mint a természetes szivárgási sebesség. Ezen feltételek együttes előfordulása hajlamossá teszi a kutat az okkeresedésre. IRODALOM [1] Marton Lajos: Vízadó kutak „elöregedése", különös tekintettel az okkeresedésre. Hidrológiai Közlöny, 1966. 7. [2] Marton Lajos: Fúrt kutak üzemzavarai ós azok megelőzése. Műszaki Tervezés, 1966. 7. [3] Miller, R. L.—Kahn, I. S.: Statistical analysis in the geological sciences. John Wiley and Sons, Inc. New York—London, 1962. [4] Szolnoki János: A Miskolci Hűtőház III. sz. kútjának feltárása során végzett mikrobiológiai vizsgálatok. Kézirat, 1966. MTA Geokémia Kut. Lab. [5] Weers, A. IV.—Middelbrooks, E. J.: A review of the theory and control of corrosion. Water and Sewage Works. 114. évf. 5. köt. [6] Hünerberg, K.: Renovation of wells. International Water Supply Congress and Exhibition, 1964, Stockholm. Special Subject No. 3. II. [7] Hünerberg, K.: Brunnenalterung und ihre Bekampfung. Bohrtechnik — Brunnenbau — Rolirleitungsbau, Berlin. 1966. 11. sz. [8] Hünerberg, K.: Neue Erkenntnisse bei Bau und Betrieb von Brunnen, Das Gas- und Wasserfach, 1967. 8. sz. 32. füzet. [9] Bieske, E.: Alterungserscheinungen bei Bohrbrunnen. Országos Vizépítöipari Napok, Budapest, 1968. október 7—12. [10] Hásselbarth, U.—Lüdemann, ]).: Die biologisclie Verockerung von Brunnen durch Massenentwicklung von Eisen und Manganbakterien. Bohrtechnik •— Brunnenbau — Rohrleitungsbau, Berlin. 1967. 10.— 11. sz. [11] Riempp, G.: Untersuchungsergebnisse über die Brunnenverockerung an Vertikalbrunnen. Mitteilungen des Institutes für Wasserwirtschaft. VEB Verlag für Bauwesen, Berlin. 1965. 23. sz. HoBbie pe3yjibTaTbi Hccjie/iOBaHHíí no 3aHJieHHK> Ko.iofliieB Mapmon, JI.—Illeüiieu, JJ. CTaTbji 3aHHMaeTCíi c BonpocaMu 3anjreHH>i 11 ycTapehhji B0fl0fl06biBaK)uuix K0Ji0flueB, B nepByio OMepe/ib c BoripocaMH HHxpycTaniiH h B paMKax SToro c BonpocaMii oxpiipoBaHHH. Ha ocHOBaHHH pacKpbiTiiji o^Horo 3anjieHHOTO KOJTOflUa H CBH3aHHbIX C 3THM MHKpOÖHOJIOPHMeCKHX HccjieAOBaHHií, a TaKwe HOBHX 3arpaHHMHbix onbiTOB paCCMaTpHBaKJTCH flBJlCHHH OXpHpOBaHHJI. HanaJibHbiH AeOnx Ko^o^qa, noKasanHoro Ha puc. 1., KOTopbift flocTHr 800 ji/MHH nocjie HecKojibKOJieTHeií SKCrinyaTaimn noHH3HJicfl flo 50 jt/MHH. Kojiofleq 6bui pacKpbiT c uiaxToií 3X3 M. C MecT, noi<a3aHHbix Ha pnc. 3. H M3 Aayx KOJIO/meB BOflOFIOHH>KeHH5I OTOÓpajIH 52 npoíi rpyHTa h OHH (ibum HccjieflOBaHbi c xnMimecKoü h MHI<POOnojiorHMecKoii TOMeK 3peHHH. Pe3yjibTaTbi xhmhmcckhx Hcc^eHOBaHiiH co«ep>KaTCji B TaöJiimax 1—5. 143 TaÓJiHíj BHflHO, MT0 C0JIHH0H KHCJIOTOH nOJlyMHJICH MaTepHaJI 2—3%, öojTbiuaH qacTb KOToporo ecib ph^pokch >Kejie3a. Co«ep>KaHHe öaicrepHH B npoöax rpyHTa (HX cpaBHHTejibHoe K0JinMecTB0) noKasbiBaeTOi B raOmme 6. Ebijio npoBeaeHO iiccjieflOBaHHi'í BereTauHH c TOH uejibio, MTOÖH onpeaejiHTb >KHByT jih 3TH SaKTepHH. OnbiTbi noKa3a^n (raOjiHUbi 7—8), MTO B rpyHre H B bcirc Haxo/uiTCfl aBTOTpocJiHbie H reTepoTpo(j)Hwe OaicrepHii >Kejie3a, KOTopbie HecoMHCHHO Hi paiOT pOJIb B (J)OpMHpOBaHIIH JlBJieHHfl OXpHpOBaHHfl. MCCJieAOBaHHH BblflBHJlH, MTO KOJIHMeCTBO >Kejie3HblX coeflHHCHHií noKa3biBaeT HenpaBHJibnoe pacnpeflejiemie H Ha paccTosiHHe 1,5—2 m ot Tpyöbi Kojioflija BbWBHjiocb B cpaBmiTejibHo óojibuioií KOHLienTpauHii. Hejib3a 5I>ijio TOMHO ycTaHOBiiTb, MTo oce«aeMocTb 3TUX coe/imieimii B KaKoii Mepe xHMimecKoe HJIH önojiorHMecKoe jibjichmc. Mojkho Omjio yBHflerb, MTO oceaaeMbie >I<ejie3Hbie coeanHCHH51 He 3an0JlHI!JlH nOJTHOCTblO nopbl rpaBHH, H0 nOMTH nojiHOcrbK) 3aKpbijin CHTOByro TKaHb, noKpbiBaiomyio rpyöy Kojio^ua h noaTOMy no.nyMHJiocb TaKoe cnjibHoe noHHjKCHne fleöHTa Kojtolna. C npiiMencHiieM öonee npnroflHoro (})HJibTpa mowhü Obuio ycTpanHTb TaKoe cnjibHoe noHH>KCHiie «eónTa. A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal közös kiírásban pályázatot hirdet a „Hogdánfy Ödön pályadíj" elnyerésére. A pályázat célja a Magyar Hidrológiai Társaság munkaterületén, a vízgazdálkodáshoz tartozó tudományágak, az általános értelemben vett hidrológia elméleti alapjainak fejlesztése, (alapkutatások) vagy gyakorlati alkalmazásának kiszélesítése valamely, a tudományágak egyikéhez tartozó gyakorlati feladat tudományosan megalapozott megoldása (alkalmazott kutatások) útján. A pályázat tárgya a műszaki hidrológia, hidraulika, vízminőség, vízellátás, limnológia, szennyvíztisztítás, vízföldtan, balneotechnika, általános vízgazdálkodás, mezőgazdasági vízgazdálkodás és vízépítés körébe tartozó alap-, vagy alkalmazott kutatás. A pályázat titkos. A pályázaton résztvehet a Magyar Hidrológiai Társaság minden tagja akár egyéni, akár csoportos pályázókónt. Pályadíjak: I. díj 7000 Ft, II. díj 4000 Ft, III. díj 2000 Ft, a pályamű megvétele (legalább) 500 Ft. A Bíráló Bizottságot a Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal közösen jelöli ki. A pályázattal kapcsolatos előírások a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán vehetőkát. A pályázati előírások figyelmen kívül hagyása a pályázatból való kizárást vonhatja maga után. A pályaművet zárt csomagban 1971. augusztus 1. 24 óráig kell a Magyar Hidrológiai Társaság címére (Budapest, V., Szabadság tér 17.) postán beküldeni. ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVATAL MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG
