Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

3. szám - Dr. Benedek Pál: Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál (I. rész)

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 51. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Budapest, 1971. március 105—140. oldal SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál (I. rész) 1) lt. IS K N E I) E K V Á L' a nifiszaki tudományok kandidátusa 1. Előzmények és célkitűzés Napjaink szennyvíztisztítási feladatait egyre jobban jellemzi az az igény, amely egyrészt a tisztítási hatásfok emelésében, másrészt meghatározott szennyező anyagok eltávolításában jelentkezik. Az előttünk álló évtizedben a magasabb tisztító hatásfokot az eddigieknél jóval olcsóbb eszközökkel kell majd elérnünk. Mint tudjuk, a biológiai tisztítás hatásfoka és egyáltalán, bizonyos szennyezőkkel szemben való hatékonysága eléggé korlátozott. Utóbbiak tekintetében megemlítjük a foszfor és nitrogén sókat, detergenseket, egyes ún. mikroszennyezőket (szénhidrogéneket, égéstermékeket). Ezek eltávolítása — gazdaságosan — csak fizikai-kémiai módszerekkel lehetséges. Újabban látunk tendenciát már a biológiai tisztítás teljes kiküszöbölésére, és az alapvetően vízelőkészítés jellegű technológia térhódítására a szennyvíztisztításban [56]. Ennek ellenére világszerte, de különösen hazánkban, még mindig óriási szerep vár a biológiai tisztító eljárásokra, mert ez — a 90%-os tisztítóhatásfok tartományon belül — egyelőre gazdaságosabb minden egyéb eljárásnál. Tekintettel azonban szennyvizeink összetételének egyre kedvezőtlenebb alakulására, a nehezen bontható ipari hulladékanyagok és olajtermékek, valamint detergensek nagyobb arányban való jelentkezésére, és ezzel egyidejűleg az egyre növekvő hatásfokkívánalmakra, üzemi biztonságra, idő* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. szerű a hazánkban mintegy 10 évvel ezelőtt készült méretezési irányelvek felülvizsgálata [4, 14], minthogy azóta lényeges fejlődés ment végbe mind külföldön, mind nálunk az eleveniszapos tisztítási technológiában. A hazai tapasztalatok szintézisét nemrég Bertók László végezte el [12], A méretezési alapelvek szempontjából fontos haladást jelentett •«, a fermentáció kinetikájának szabatosabb alapokra helyezése, ennek a szennyvíztisztításban történő hasznosítása [44, 32]. A tíz évvel ezelőtt beváltnak tekintett levegőztető rendszerek ma már elavultak és drágák. Akkoriban a levegőztető medencék magas beruházási költsége miatt (4000 Ft/légm

3 fölötti értékek) törekedtünk a térfogat minimálisra szorítására. Ma már az egységnyi térfogatra eső beruházási költség a 10 évvel ezelőtti negyede alá csökkent, így nem elsődleges szempont a térfogattal való túlzott takarékoskodás [9, 12]. Fentiek mérlegelése alapján tehát úgy véltük, hogy különös tekintettel az ipari eredetű szennyvizek tisztítására és a hazai közműviszonyainkban bekövetkezett változásokra, az eleveniszapos berendezések méretezési irányelveit célszerű felülvizsgálni, melyet az alábbiakban kíséreltünk meg. 2. Elméleti alapok Bár az elméleti hátteret már a hazai, sőt a külföldi szakirodalomban is igyekeztünk tisztázni, most mégis nagyon tömören, csak a legfontosabb tudnivalókra szorítkozva összefoglaljuk a méretezési képletek levezetését [6, 7, 9],