Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

2. szám - Dr. Kotsis Tivadar: A Fertő-tó üledékeiről

Dr. Kotsis T.: A Fertő-tó üledékei Hidrológiai Közlöny 197 1. 2. sz. 95 2. ábra. A Fertő-tó iszapjának deriváló gráfiás felvétele -\ob. 2. Derivatographische Aufnahme des Schlammes des Neusiedlersees termia, majd a 890° utáni súlyállandóság (TG) élesen jelentkezik (2. ábra). A termikus felvételeket röntgendiffrakciós analízissel egészítettük ki. Az alkalmazott készülék Müller—Mikro 111. Felvételi adatok: Cu/Ni 40 kV, 20 mA, 4 • 10

a, 8/0. A felső rétegről készített felvétel az alábbi eredményt adta: A diffraktogram a Fertő-tó környezetével kapcsolatba hozható komponenseket: uralkodó kvarcot, jelentős mennyiségű dolomitot, illetőleg kalcitot, ennél kisebb mennyiségben jelen levő illitet és kloritot (klinoklórt) mutatott ki. A termikuselemzésből a várható montmorillonit .nem jelentkezett, ugyancsak nem tudtuk a piritet sem identifikálni. A fentiek alapján a fertői üledékek összetétele tipikus dolomitos agyagmárgára utal. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy a makroszkóposán más megjelenésű alsó és felső tavi agyagmárga közt kőzettani különbséget nem sikerült kimutatni, legfeljebb az organikus tartalom csekély változását. Az üledékek kialakulásának két főtényezője: a környezet kőzettani felépítése és a tőle nem függetleníthető vizek (patakok, talajvíz, forrásvíz) kémiai összetétele. Bár a Vulka és néhány kisebb patak a Fertő-tó vízháztartásához jelentékeny vízmennyiséggel nem járul hozzá, mégsem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy ugyanekkor e patakok nagykeménységű vizet szállítanak a tóba. Schroll [3] ide vonatkozó vizsgálatai szerint a Vulka vize 80 mg Ca-t és 37 mg/l Mg-ot tartalmaz. így a Fertő-tó vizének összetétele is az elkeményedés stádiumát mutatja, ami az alábbi elemzésből is kiderül: Mg 104,1 mg/l Cl 198,8 mg/l Ca 21,9 S0

4 408,7 Na 328,1 C0

3 61,6 K 24,0 HC0

3 503,2 pH =8,8 A tó felszíni rétegéből vett minták azt mutatják, hogy ezekben nagyobb a dolomit és annak Ca-dúsabb változata (az un. protodolomit), mint a mélyebb rétegekben. A fertő-tavi dolomit és protodolomit keletkezését az osztrák kutatók egyrészt az időnkint ugrásszerűen megemelkedett pH-val magyarázzák, másrészt sokan vannak azon a nézeten, hogy a tavi dolomit biokémiai folyamatok révén keletkezett. A kérdést egyik felfogás sem oldja meg kielégítő módon. Szádeczky kisalföldi vizsgálatai során (1938) a Fertő-tó távolabbi környékén is már több olyan helyet megjelöl, ahol az üledékek összetétele márgás, dolomitos jellegű [5]. Ugyancsak a közelmúltból vált ismeretessé Hegykő környékéről, vékony talajtakaróval borított felszín alatt, egy finomszemű sárgásfehér anyag, amelynek röntgendiffrakciós vizsgálata az alábbi eredményt adta: dA T Fázis 14,15 4 kliniklór 9,97 7 illit, 7,075 7 klinoklór 4,978 4 illit 4,711 3 . klinoklór 4,251 4 kvarc 3,698 8 illit 3,531 3 klinoklór 3,346 19 kvarc 3,195 3 földpát ? 2,886 100 dolomit 2,666 6 dolomit 2,404 10 dolomit 2,190 26 dolomit 2,058 3 dolomit 2,013 14 dolomit 1,851. 4 dolomit 1,804 15 dolomit 1,786 17 dolomit 1,564 3 dolomit 1,543 6 dolomit 1,464 4 dolomit 1,388 6 dolomit Ez a recens üledék tehát uralkodóan dolomit, alárendelt mennyiségben jelentkező klorittal, kvarccal és illittel. A dolomitréteg vastagságát még nem vizsgáltuk meg. Minthogy a Fertő-tó közvetlen környékének üledékföldtani viszonyai — mai szemmel — nem ismeretesek eléggé, a dolomitkeletkezés kérdésében analógiákra támaszkodunk. Miháltz vizsgálatai szerint [ 6] a Duna—Tisza-közi homokterület mé-