Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Farkas Péter–Rétiné Palotai Emese–Toókos Ildikó: Laboratóriumi kísérletek húsipari szennyvizek tisztításának vizsgálatához
302 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Farkas P.—Rétiné, Palotai E.—Toókos I.: Laboratóriumi kísérletek Különböző szennyvizek biológiai lebontásánál mért sebességi állandók 1. táblázat Szennyvíz Mérési mód* mórt jellemző K [ l/mg X nap] Szerző Házi szennyvíz Házi szennyvíz (Pécs) llázi szennyvíz (Pécs) Házi szennyvíz kezdeti adszorpciót leszámítva Házi szennyvíz Házi + textil (Kistarcsa) Házi + textil (Hódmezővásárhely) Vágóhídi (baromfi) Zsírolvasztó Vegyipari Vágócsarnok Zsírolvasztó teljes szennyvize .... Zsírolvasztó, oldott frakció Bólmosó Vágóhídi egyesített szennyvíz .... a) BOI s c) KMnO, c) KMnOj c) KMnOj c) BOI s b) BOI 5 b) BOI 5 b) K 2Cr 20, b) K 2Cr 20 7 a) c) K 2Cr 20, c) K 2Cr 20 7 c) K 2Cr 20 7 c) K 2Cr 20 7 c) K 2Cr 20 7 0,024—0,041 0,024 0,196 0,048 0,005—0,02 0,017 0,026 0,010 o ;o:$5 0,00025 0,013 0,06—0,12 0,0068—0,0097 0,040 0,023 a) — főkiviteli mű üzemi mérés, b) — folyamatos üzemű modellkísérlet, c) V. d. Emde Benedek Benedek Benedek Madera és társai Dobolyi és Farkas Németh ós Farkas Toókos és Farkas Eckenfelder Eckenfelder Farkas, Rétiné, Toókos Farkas, Rétiné, Toókos Farkas, Rétiné, Toókos Farkas, Rétiné, Toókos Farkas, Rétiné, Toókos lombikkísérlet 0,12 1/mg Xnap, míg a főként oldott szennyezést tartalmazó szennyvizeknél (vegyipar, vértartalmú vágócsarnoki víz) ^—0,00025—0,01 l/mg. nap (1. táblázat). Az adszorpciós úton tisztítható szennyvizet felismerhetjük arról, hogy eleveniszappal keverve ós levegőztetve, az első tíz perc alatt az oldott fázisban a KOIcsökkenés nagymértékű, általában a 80%-ot is meghaladja, ugyanekkor a légzés fokozatosan változik és lassan közelíti meg az endogén légzés szintjét. Az ilyen szennyvízben tehát a kolloid szennyezések dominálnak, ós ezek a szennyvizek tisztíthatók jól az ún. kontaktstabilizációs biológiai eljárással, ill. kémiai kicsapással [5], Benedek, valamint Bhatla és munkatársai megfigyelései szerint a kolloid szennyezést, tartalmazó szennyvizekre jellemző továbbá, hogy a szervesanyag eltávolítás sebessége nagyrészt független a rendszerben jelenlevő iszap koncentrációjától, mivel a kolloid és lebegő szennyezés adszorpciójához már igen alacsony (0,5—1 kg/m 3) iszapkoncentráció is elégséges [1, 3], Ezt saját méréseink is alátámasztották. Ezzel szemben oldott szervesanyagok esetében a lebontás sebességi állandója közel arányos az iszap (illetve az abban élő baktériumok) koncentrációjával [1, 3]. A könnyen bomló, oldott tápanyagok asszimilációja során az eleveniszap felfokozott oxigénemésztése figyelhető meg. A tápanyagkoncentráció hatását a légzésre nézve a VITUKI-ban már korábban megvizsgáltuk és kinetikailag leírtuk [8], Eszerint a Michaelis—Menten kinetikai egyenlet értelmében, a légzés, az iszapban jelenlevő tápanyagkoncentráció függvényében, egy határértékhez tart. A határérték az iszapkoncentrációtól és a tápanyag minőségétől függ. Az iszapszárazanyagra vonatkoztatott fajlagos légzés 20—200 g 0 2/g iszap X óra nagyságrendben található, tehát — pl. acetátnál, propion és vajsavnál, ha ezek néhányszor tíz mg/l koncentrációban vannak jelen — az általában használatos 2—3 g/l iszapkoncentráció mellett többszáz g/l ó értéket is elérhet. Ilyen magas oxigénemésztóst pedig már nehéz fedezni az általában használt légbeviteli rendszerekkel. Keverék tápanyagok esetében a légzést a legkönynyebben asszimilálódó tápanyag komponens koncentrációja szabja meg; ezért ha egy szennyvízben anaerob folyamatok (berothadás) során könnyen bomló zsírsavak képződnek, a szennyvíz légzésnövelő hatását ezek szabják meg, nem pedig az eredeti szennyező anyag, amely ugyan nagyobb mennyiségben van jelen, mint a zsírsavak, de kolloid v. darabos természeténél fogva sokkal lassabban bomlik, mint a berothadás során képződött anyagcsere termékek. Ha az eleveniszapos telepet berothadt, vagy könnyen asszimilálódó anyagot (pl. vért, fermentIevet stb.) tartalmazó szennyvízzel lökésszerűen terheljük, az oxigénemésztés esetleg meghaladja a légbeviteli rendszer kapacitását, ami a levegőztető medencében oxigénhiányhoz és további rothadáshoz vezet. A szennyvíznek az iszaplégzésrc gyakorolt hatását úgy mérjük, hogy endogén anyagcsere állapotában levő iszapmintákhoz különböző mennyiségű szennyvizet adunk és a légzés növekedését az iszapelegyben az összekeverés után beálló KOI- vagy BOI-koncentráció függvényében ábrázoljuk. A tápanyag hozzáadása után egy idővel a légzés csökken, mégpedig kevert tápanyagok esetén .többnyire szakaszosan. Ezt a jelenséget a különböző mennyiségben jelenlevő, különböző sebességgel, de egymással párhuzamosan lebomló komponensek okozzák [14]. A légzés helyett célszerűen az összlégzós (r) és endogén légzés (r e) arányát ábrázoljuk a KOI- vagy BOIkoncentráció függvényében, mivel az endogén légzés az iszapban levő baktériumtömeggel arányos, tehát így az légzésnövekedést egységnyi baktériumtömegre vonatkoztatva kapjuk meg, dimenziómentes alakban.
