Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

2. szám - Dr. Szász Gábor: A téli csapadékösszegek szekuláris változása Debrecenben (1856–1964)

•QS Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. HIDROLÓGIA A téli csapadékösszegek szekuláris változása Debrecenben (1856—1964) Dr. SZÁSZ G Á B O U* Az öntözéses mezőgazdálkodás keretében az öntözővíz mennyiségének racionális biztosítása során elsősorban a nyári csapadék mennyiséget szokás figyelembe venni. A víz természetes körforgalmának intenzitását meghatározó arányszám (csapadék/párolgás) éghajlati függőséget mutat. Közép-Európában — így hazánkban is — átlagosan a téli raktározódás és a nyári vízfogyasztás a jellegzetes, mivel a levegő párologtatóképessége (potenciális párolgás) téli minimumot és nyári maximumot mutat. A víz körforgalmának jellege, illetve a csapadéknak a párologtató képességhez viszonyított aránya határozza meg valamely területnek száraz (arid), illetve nedves (humid) jellegét, vagy pedig a kettő közötti átmenet értékét. Mivel a Cs/Po aránya valamely terület időjárási rendszerének egyik legfontosabb eredője, nem véletlen, hogy az számos éghajlati rendszerben sarkalatos meghatározó faktorként ismerhető fel. így pl. Penck 1910-ben alkotott éghajlati rendszerében a esapadék-párolgás-elfolyás-raktározás egymáshoz viszonyított nagysága alapján különböztette meg az egyes éghajlati öveket; Köppen [4] 1919-ben vezette be a „redukált csapadékmennyiség" fogalmát, melynek segítségével a különböző párolgású területek csapadékösszegei összehasonlíthatók; ugyancsak közismert Thornthwaite [6] 1931-ben közreadott csapadékhatókonysági indexe, melynek segítségével lényegében a párolgási feltételeket szándékszik meghatározni a hőmérséklet függésében. A mezőgazdasági hidrológiában a csapadék, párolgás és raktározás, illetve az elfolyás abszolút értéke fontos szerepet játszik a termőhely minősítésében, de az egyes komponenseknek egymáshoz viszonyított aránya és annak évi ritmusa is döntő a különböző termesztett növények elterjedésében. Az idevágó klimatológiai feldolgozások szerint bebizonyosodott, hogy a vízellátottság mértéke hazánkban igen tág hatások között ingadozik, de kiderült az is, hogy a nyári csapadék mennyisége önmagában még nem dönti el kizárólagosan a nyár száraz, vagy nedves jellegét. Oroszlány [5] megbízható kapcsolatot talált a téli csapadékösszeg és a kukorica, lucerna termésének nagysága között; Hoffmann [2] a Halle-Lauchstádtben folyó félévszázados szántóföldi kísérletek időjárási kapcsolatának vizsgálata során statisztikailag bizonyította a téli csapadéknak a nyári növények termésére kifejtett hatását. Ezek a meggondolások ösztönöztek arra, hogy a téli csapadékösszegeket elemezzük olyan módon, hogy az eredmények ennek az elemnek egy újabb tulajdonságát fedjék fel. Kéri—Kulin [3] hazánkra meghatározták a különböző gyakoriságú havi, * Debreceni Agrártudományi Főiskola. negyedévi és félévi csapadékösszegeket, amely rendkívül hasznos a mezőgazdasági hidrológia és hidrotechnikai létesítmények tervezése során, azonban az ilyen jellegű vizsgálatokból nem tűnik ki az, hogy az egyes időszakok (hónap, negyedév, félév) csapadékösszege mindenkor azopos középérték körül szóródik e, vagy pedig egyes rövidebb időszakokra számított középértékek és az eltérések határozott szekuláris változást mutatnak. Mivel a téli csapadék hatása a nyári félév vízellátottságára már bizonyítottnak tekinthető, ezért a téli csapadékösszegek szekuláris változásának vizsgálatára szorítkozunk. 1. A vizsgálatok anyaga és módszere A fenti vizsgálatok cáljára a Debrecen-Pallagról származó adatsort használtuk fel; az adatsor 1856—1964. évekre terjeszkedik. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatokat csupán egy állomás sorozata alapján végeztük el, ezért az eredmények elsősorban a Tiszántúl északi térségére tekinthetők érvényesnek. Mielőtt a részletesebb vizsgálati eredmények ismertetésére kerülne sor, az alábbiakban adjuk meg a 110 éves téli (XII—II.) összegek által alkotott sor néhány jellegzetesebb statisztikai jellemzőjét : Középérték 106,95 mm Szórás + 42,28 mm Valószínű hiba (Fechner) +2,93 mm Minimális összeg 25,00 mm Maximális összeg 228,00 mm A teljesség kedvéért meg kel említeni, hogy az alapszámításokat a hibaszámítással kezdtük el. Első lépésként az utolsó 30 év (1935—64) alapján határoztuk meg a középérték valószínű hibáját Fechner képletével: 1-955 2JAx — , v^rr n ahol n az esetek számát \x pedig a középértéktől vett eltérést fejezi ki. A fenti módszerrel kapott középérték hibája: +4,98 mm. Felvetődött az a kérdés, hogy hány éves sorozat szükséges ahhoz hogy a téli átlagos összeg hibája ne haladja meg az 1 mm-t. A közelítő számítás a következő módon történt: _ nji\ n

x~~ÜT > X ahol n

x a keresett tagszám, amelyhez h

x feltételezett valószínű hiba tartozik, n

t a h

x valószínű hibát szolgáltató sor tagjainak számát jelenti. — A vizs-