Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Dr. Némedi László–dr. Török Piroska: A budapesti fürdők bakteriológiai vizsgálata

567 Hidrológiai Közlöny 1970. 11. sz. BIOLOGIA A budapesti fürdők bakteriológiai vizsgálata Dr. NÉMEDI LÁSZLÓ, — Dr. TÖRÖK PIKOSKA* A nagyvárosok fürdőkultúrája ellentmondásos szerepet játszik a városi lakosság egészségvédelmében. Ez a jellegzetesen urbanizációs dinamizmus a közfürdők jótékony és káros hatásai között áll fenn. Annak eldöntése, hogy a fürdőzés aktuálisan vagy általában milyen hatással van a fürdőket igénybe vevő populációra, rendkívül nehéz. Mindazonáltal a fürdőzés előnyei közismertek. A közvetlen gyógvhatás mellett nem elhanyagolható a regenerációt közvetve szolgáló pihenési és sportolási lehetőség sem. Kevésbé bizonyítottak a fürdőzés közegészségügyi ártalmai. Amenynyire nehéz a dohányzás kizárólagos rákkeltő hatásának demonstrálása a morbiditási százalékokkal, a nagyvárosi levegőszennyeződés miatt, anynyira nehéz a bakteriálisán még erősen is szenynyezett medencevíz epidemiológiai szerepének tisztázása [3], mivel a fürdőzők egyéb helyeken is fertőződhetnek. Számos szerző kimutatta viszont, hogy a fürdőmedencék mikrobiológiai szennyezettsége sokkal szélesebb skálájú, mint az embert körülvevő bármely más közeg [13, 14, 20, 22]. Egyúttal a medencevizek fertőzőképessége is többirányú lehet a fürdőzőkkel való legteljesebb kontaktusa miatt. A fürdőhigiéne feladata tehát az, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, melyek csökkenthetik a közegészségügyi veszélyeket a közfürdőkben, hogy ezek jótékony hatásai maradéktalanul érvényesülhessenek [3]. Az alábbi adatok bizonyítják, hogy a fürdőhigiéne a közegészségügy fontos területe. Budapesten évente több mint 10 millió ember keresi fel a fürdőket. Ez naponta átlagosan 20 000 fürdőzőt jelent. Bár a budapesti fürdők maximális összterhelése (befogadóképessége) majdnem 100 000 fő, mégis a látogatottság nem egyenletes volta miatt csúcsterhelések idején ez a férőhely sem bizonyul elégnek [33]. A túlzsúfoltságon felül a fürdőzők életkor és egészségügyi állapot szerinti fogékonysága a fertőző betegségekkel szemben, az ellenálló képesség átmeneti csökkenése a lehűlés és kimerültség miatt, valamint az a tény, hogy a használt medencevíz szélesskálájú mikrobiológiai szennyezettsége a fürdőzők egész testfelületét veszélyezteti, mind nyilvánvalóvá teszi, hogy a közfürdőkben halmozódnak azok a tényezők, melyek a fertőző betegségek terjedését elősegíthetik. A fürdőhigiéne keretén belül a higiénés ellenőrzés és a laboratóriumi vizsgálat együttesen ad tájékoztatást egy-egy fürdő higiénés állapotáról. A Fővárosi Köjál Településegészségügyi Osztálya ezért folyamatosan ellenőrzi a fürdőket és labora* Budapest Fővárosi Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Budapest. tóriumunk hetente végez vizsgálatokat az egyes budapesti fürdők töltő-, és medencevizéből. A higiénés ellenőrzést a 26 (1966/Eü. K. 17) Eii. M. és az OVF sz. együttes utasítása a közfürdők létesítésének fenntartásának és üzemeltetésének egészségügyi szabályai szerint kell végezni [32]. Az ellenőrzések általános tapasztalata azt mutatja, hogy bár számos hiányosság állapítható meg az egyes fürdőüzemek működésében, mégis a fővárosi fürdők üzemeltetésének a rendeletben rögzített feltételei adva vannak és az esetek többségében be is tartják azokat. Ez vonatkozik elsősorban a közfürdők védőterületének kialakítására, a terhelés szabályozására és az előírt vízmennyiség, ill. vízcsere biztosítására. Nem az üzemeltetőkön múlik tehát, hogy a budapesti fürdők vízminősége — itt elsősorban a használt medencevízre gondolunk — messze elmarad attól az igénytől, amit a korszerű fürdőhigiéne megkívánna. Anyagok és módszerek A fürdők vízminőségének ellenőrzésére bakteriológiai és kémiai vizsgálatokat végzünk a fürdők táplálására szolgáló források és kutak, valamint a fürdőmedencék vizéből. Sajnos nemzetközileg sincs kialakult standard a fürdővíz vizsgálatára és minősítésére, így tapasztalati úton kellett a budapesti viszonyoknak leginkább megfelelő módszert kialakítanunk. Megjegyezzük, hogy házi használatra a Fővárosi Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézetben már 1936-ban a fürdővizek bakteriológiai elbírálására Dabis [26] 4 kategóriát állított fel éspedig: 1.1 ml-ben coli negatív fürdővíz kifogástalan, II. 1 ml-ben coli pozitív fürdővíz megfelelő (közepes tisztaságú), III. 0,1 ml-ben coli pozitív fürdővíz még elfogadható (közepesen szennyezett) és IV. 0,01 ml-ben coli pozitív fürdővíz kifogás alá eső (szennyezett). A budapesti fürdőknél ez az elbírálás jól bevált és ezért ezt tekintettük kiindulópontnak. Abban a hazai [29] és a külföldi szakirodalom is egyetért, hogy a fürdők táplálására szolgáló víznek ivóvíz minőségűnek kell lennie. Ezek vizsgálatára tehát a jelenleg érvényben levő ivóvízszabvány irányadó [29]. Világszerte gondot okoz a használt fürdővíz szennyezettségének jellemzésére alkalmas normák megállapítása. A kémiai alkatrészek közül az ammónium- ill. az össznitrogéntartalom meghatározása általánosan elfogadott gyakorlat. A használt víz szennyezettségének meghatározására esetenként alkalmas az ún. szennyeződési szám megállapítása [3], mely a befolyó víz és az elfolyó víz értékeit hasonlítja össze. Mélységi vizeknél azonban — és a fővárosi fürdők forrásai ilyenek — az igen magas eredeti klorid, ill. ammónium-ion tar-