Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
12. szám - Galli László: Kötött talajok minősítése a vízépítésben
550 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Galli L.: Kötött talajok minősítése 8. kép. Az orosházai szennyvíztisztító munkagödre Szétfolyó agyag, folyási határ = 59%, plasztikus határ = 20%, plasztikus index = 39%, eju =13,5 Fig. 8. Construction pit of the Orosháza wastes treatment plánt Flowing clay, liquid limit = 59%, plastic limit 20%, index of plastieity = 39%, 6^ = 13.5 A vízálló és rögösödő jellegű anyagokat tartalmazó rétegekben a munkagödrök az előírásoknak megfelelő módszerekkel mindenkor biztonságosan kiemelhetők. A fellazuló és a szétfolyó csoportba soroló talajokban azonban már igen óvatosan kell minden földkiemelést végrehajtani. A fellazuló csoportba soroló talajokat munkagödrök tervezésénél esetleg az eredeti talajmechanikai jellemzőiktől függetlenül úgy kell értékelni, mintha erősen duzzadnának. A rézsűk kialakításánál vagy a dúcolások méretezésénél tehát egy duzzadásból eredő többlet erővel is számolni kell. A szétfolyó csoportba soroló talajokban elvileg nem lehet munkagödröt kiemelni. Az átalakulások folyamata azonban lassú. Ezért ha egy szétfolyó jellegű réteg vízzel nem érintkezik és a fagy liatá; sának sincsen kitéve, hosszú ideig megmarad eredeti állapotában. Ezt kihasználva gyors munkagödör kiemeléssel és az alaplemezek gyors beépítésével az alapozás az ilyen talajokban is végrehajtható. Egy hosszabb esőzés és a munkagödörben bent maradó víz azonban a munkagödröt — a folyós homokhoz hasonlóan — teljes egészében tönkreteheti. Ezért abban az esetben, ha egy munkagödör ilyen szétfolyó jellegű réteget harántol, vagy ilyen rétegbe mélyül, a munkagödör beázása ellen minden esetben hathatósan védekezni kell (8. kép). Az eddigi tapasztalatok alapján úgy mutatkozik, hogy az alapok alatt bennmaradó szétfolyásra hajlamos réteg eredeti fekvésében az altalaj talajmechanikai vizsgálatokkal megállapított mértékadó terhelését nem befolyásolja. 5. Talaj minőségek térképezése A térképezés a vízépítési talajmechanika második nagy kérdéscsoportja. Szorosan csatlakozik azonban a talajrétegek minősítéséhez. Ezért bár röviden, de azzal a kérdéssel is foglalkozni kell. A vízépítés nagy területekre vagy hosszú területsávokra kiterjedő létesítményeinek az előmunkálatainál mind gazdaságossági, mind pedig műszaki okok miatt mindig problémát jelent a terület megfelelő feltárása, elsősorban a rendszerint igen nagy számú talajminta megbízható laboratóriumi azonosítása, majd ennek alapján a rétegződés összefüggéseinek a megállapítása és az egyes rétegek cél szerinti műszaki minősítése. Magyarország területének nagy részét laza üledékek borítják. Ilyen üledékek talajmintáiban az üledékképződés körülményei miatt a szemcseméretek eloszlási aránya mindig szeszélyesen változik. Változhat még akkor is, ha a réteg kémiai és ásványi, vagy műszaki szempontból teljes egészében homogénnak minősíthető. A talajmechanika osztályozó jellemzői: a plasztikus és a folyási határ — amellett, hogy megállapításuk lassú és erősen szubjektív jellegű — igen érzékenyek a szemcseméretek arányának minden változására. Ezért csak igen megbízhatatlanul alkalmazhatók egy-egy nagyobb terület feltárásánál a minták laboratóriumi azonosítására és ennek alapján az egyes rétegek műszaki minősítésére. Még alkalmatlanabb e két jellemző a minősítésre akkor, ha a létesítménynél a talajok átalakulásával is számolni kell. Nagy kiterjedésű vízépítési létesítményekkel kapcsolatban végzett eddigi vizsgálatok alapján úgy mutatkozott, és ez, az üledékek keletkezési törvényszerűségeivel is indokolható, hogy egy-egy azonos földrajzi periódusban és azonos módon keletkezett összefüggő üledékréteg legfinomabb alkatrészei — az üledék ,,kötőanyaga" — bármilyen is a finom szemcsék méretarányának a megoszlása a réteg különböző mintáiban, és bármilyen nagykiterjedésű is a réteg, mindig azonos kémiai és ásványi összetételű és így mindenütt azonos vízállósági jelleget mutat. De azonos marad ez a jelleg a réteg nagykiterjedésű szakaszain akkor is, ha a réteg anyagának már az eredeti fekvésében valamilyen környezeti hatáshoz kellett alkalmazkodnia. (Kilúgozódás, szikesedés stb.) A vízállósági jelleg tehát — az eddigiek szerint a mértékadó hézagtényező — már alkalmasnak látszik arra, hogy a vízépítési földművek részére végzett nagy területekre kiterjedő feltárásoknál nemcsak a rétegek vízállóságának a minősítésére, hanem a minták azonosítására és ennek alapján — természetesen a rétegek települési rendszerét (rétegzett, lencsés stb.) is figyelembe véve — a rétegződési kép összeállítására is felhasználható legyen [5]. 6. Az átalakulási folyamatok talajmechanikai következményei Az előző pontok a talajok átalakulásának csak a közvetlen műszaki követelményeit foglalják össze. Lehetnek azonban az átalakulásnak olyan általános érvényű következményei is, amelyek a talajmechanikának már az alapvető tételeit befolyásolhatják. Ezeket a következményeket az eddigi vizsgálatok még nem igazolják, de valószínűsítik. Szükségesnek látszik tehát ezeket a vízépítési