Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
12. szám - Galli László: Kötött talajok minősítése a vízépítésben
546 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Galli L.: Kötött talajok minősítése j • - " ' ... L: aaai - : ' 7 : yi:, ^^^^^^^ V MHÍ 2. kép. A bakonyszűcsi gát Koronaszélesség: 1,5 m, a víz- és a mentett oldali rézsű: 1: 1, duzzasztott vízmagasság: 4,0 m. Vízálló agyag: folyási határ = 32%, plasztikus határ = 23%, plasztikus index = 9%, a gáton átszivárgás nincs, =3,2 Tervezte: a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Fig. 2. The Bakony szűcs Darn Crest width: 1.5 m, slopes 1: 1, head: 4 m. Stable clay, liquid limit 32%, plastic limit 23%. Index of plasticity: 9%, no seepage, ej)f = 3.2. Designed by Central Transdanuvia District Water Authority rétegek eredeti fekvésében az áteresztőképesség, tehát a tározótér fedőrétegei vízzárásának, építőanyagként való felhasználásakor pedig — a pórusvíz nyomásának jelentős megnövekedése miatt — a szilárdsági jellemzők és a földgátak állékonyságának a megítélésénél van jelentősége (2. kép). A szikes anyagok — a szikesedés mértékétől és jellegétől függően — a természetben előforduló vizek bármilyen szélsőségeivel végezve a vízállósági vizsgálatokat, majdnem kivétel nélkül a fellazuló, sőt sok esetben már a szétfolyó csoportba fognak besorolni. A szikesedés kémiai okai és folyamatai körül még világszerte vita folyik. Ezért majdnem teljes egészében tisztázatlanok még a különböző típusú „szikes" talajok műszaki tulajdonságai is. A sok évtizedes építési tapasztalat összegyűjtése és az eddig végzett, bár még hiányos vizsgálatok 3. kép. Morzsalékos fedőréteg Dunakilitinél Rögösödő homokos-iszap Fig. 3. Crumbling top layer at Dunakiliti Crumbling sandy-silt szerint a szikességről műszakilag annyi már megállapítható volt, hogy vannak „szikesek", amelyek többszöri kiszáradás-átnedvesedés után és a fagy hatására elvesztik fellazuló jellegüket és a vízálló csoportba sorolnak be. Vannak szikesek, amelyek igen nagy folyási határuk alapján már talajmechanikailag is felismerhetők. Vannak azonban olyan szikesek is, amelyek annak ellenére, hogy külső formájuk és talajmechanikai jellemzőik alapján egyszerű homokos iszapnak minősülnek, mégis a szétfolyáson túlmenő, már bentonitszerű tixotrop tulajdonságokat mutatnak. A szikes talajoknak tehát igen sokféle lehet a megjelenési formája és igen szélsőséges lehet a műszaki jellege is. Ezért olyan területeken, ahol szikesek előfordulhatnak, a vízépítési létesítmények részére a kötött talajokat megbízhatóan minősíteni csak a vízálló tulajdonságaik alapján lehet. Az ismételt átnedvesedés-kiszáradás és az átfágyás a vízálló kötött talajok legtöbbjét fokozatosan morzsalékossá teszi, majd szerkezetessé alakítja át. Mivel ezeknek a hatásoknak majdnem minden felszínközeli talajréteg alá van vetve, kb. a fagyhatár, vagy a talajvízszint középértékének a mélységéig, igen sok talaj kisebb-nagyobb mértékben már rögösödött állapotban van, vagy igen könnyen eltolódik a rögösödés iránvába és szerkezetes lesz (3. kép). A rögös belső szerkezet a vízvezetőképességet jelentékenyen megnöveli. Ezért vannak az országban igen nagy területek, amelyeken a felszínközeli rétegek — anyaguk talajmechanikai vagy talajtani kötöttségétől függetlenül — jelentős vízvezetőképességgel rendelkeznek és így a vízépítés árvédelmi létesítményeit, valamint az öntöző és belvízcsatornák üzemelését igen erősen befolyásolják. A rögös szerkezetes talajok tehát — ellentétes végletként a „szikesek" szétfolyási hajlamával — ismét olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek számbavétele nélkül nem lehet a kötött talajokat a vízépítési földművek részére megbízhatóan minősíteni. 4. Átalakulási íolyamatok következményei Az átalakulási folyamatok a vízépítés egyes földműveinek minőségét részletesen a következő módon befolyásolhatják [4]. a) Árvízvédelmi töltések Sok jel mutatott már a régebbi árvizeknél is arra, hogy az árvédelmi töltések nagyrésze igen áteresztő és laza, sokkal áteresztőbb és lazább annál, mint azt, a töltések kötött anyaga és beépítési módja alapján várni lehetne. Ihrig D. ezeket a jelenségeket a töltések „elöregedésével" indokolta. [15, 16]. Az 1965. évi nagy dunai árvíz tervszerű megfigyelései, majd az árvíz alatt és az árvíz után végzett vizsgálatok, kiegészítve a dunai vízerőművek és a kiskörei vízlépcső tervezésével kapcsolatban végzett hasonló célú vizsgálatok eredményeivel, végül kimutatták, hogy valójában mik lehetnek az okai és miként zajlanak le ezek az „elöregedési" folyamatok.
