Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
12. szám - Dóra Tibor: A Kiskörei tározó vízgazdálkodási szerepe
537 Hidrológiai Közlöny 1970. 11. sz. VÍZÉPÍTÉS A Kiskörei tározó vízgazdálkodási szerepe DÓRA TIBOR » A Tisza völgyében az öntözések kiterjesztésének és az ipari vízellátás lehetőségeinek megfelelő biztosítása a Tisza természetes vízkészletéből már nem oldható meg. A folyó szélsőséges vízhozamai, különösen az öntözési idény közepén julius és augusztus hónapokban sűrűn előforduló kisvizek, valamint a már meglévő vízhasználatok egyaránt szükségessé teszik a vízhozamok szabályozását. Ennek érdekében olyan vízpótló létesítményeket kell megvalósítani, amelyek a Tisza nyári természetes vízhozamait megnövelik és az öntözés fejlesztéséhez, valamint a növekvő ipari vízigények kielégítéséhez szükséges vízmennyiséget biztosítják. A Tisza középső térségének öntözésbe vonása érdekében megvalósuló kiskörei öntözőrendszer vízellátása legcélszerűbben a Kiskörei vízlépcső felett létesítendő tározó segítségével oldható meg. A tavaszi árhullámok idején lefolyó vízmennyiség egy részét a tározóban visszatartva azt a nyári vízhiányok pótlására lehet felhasználni. A tározó a tervezett vízlépcső fölötti kiszélesedő hullámtéren helyezkedik el a meglévő árvízvédelmi töltések között. Megtöltése az árvizek levonulása után előállított magasabb duzzasztási szint tartásával valósítható meg. Az így megvalósuló tározó vízgazdálkodási szerepe azzal mérhető le, hogy a tározós vízpótlás útján mennyivel nő a számításba vehető hasznosítható vízkészlet és így mennyivel emelkedik a kielégíthető vízfogyasztás. A kiskörei tározó útján biztosítható hasznosítható vízkészlet megállapításához a Tisza hidrológiai adataiból, az előirányzott tározási lehetőségből, a vízfogyasztások várható alakulásából, valamint a vízfogyasztók igényeinek előirányzott kielégítettségi mértékéből kellett kiindulni. Hidrológiai és tározási adatok Felszíni vízfolyások esetében a vízkészletet a vízhozamok teljes sorával, vagy az abból különböző hidrológiai elemzéssel meghatározható mértékadónak tekintett hozamok valamelyikével jellemezhetjük. A mértékadó hozamokkal történő jellemzés tározós vízrendszer esetén nem elég pontos, ezért a vízhozamok teljes sorát kellett alapul venni. Az évi vízhozamadatok nagy számának csökkentése érdekében — mivel a rövid időn belül bekövetkező kisebb vízhozamváltozásokra egy tározós rendszer nem érzékeny és azokat kiegyenlíti — elégséges volt a dekádok közepes vízhozamsorával dolgozni. * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. A Tisza völgyében a mezőgazdasági vízfelhasználás dominál, a terveze,tt mű döntően a mezőgazdasági (öntözési, halastavi) vízigények kielégítése érdekében létesül. Ezért a vizsgálatot a mezőgazdasági vízfelhasználók szempontjából döntő május 1. és szeptember 30. közötti időtartamra lehetett korlátozni. A Tiszavölgy összefüggő vízgazdálkodási egységet alkot. így egyetlen vízgazdálkodást befolyásoló létesítmény tehát a kiskörei tározó sem vizsgálható elszigetelten, hanem csak az egész Tiszavölgy vonatkozásában. Ennek megfelelően vizsgálatainkat a Tisza szegedi szelvényének vízkészletére végeztük. A Tisza vízgyűjtője üt ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia, Szovjetunió) területén helyezkedik el. Bármely ország beavatkozása a vízgyűjtő területen hatással lehet a folyó hidrológiai és vízgazdálkodási viszonyaira egyaránt. Mind a hasznosítható vízkészlet, mind a vízfelhasználás tárgyalásánál csak a hazai helyzet változásainak a figyelembevétele történt meg. Jelen tanulmányban a szegedi szelvény alapján törtónt vizsgálat a teljes tiszai vízgyűjtőről nagyságrendjében jó képet ad. Nem mellőzhető egy részletesebb elemzés esetén a Tisza mentén kialakuló helyzet feltárása közbenső szelvények vizsgálatával. A vízállás és vízhozamösszefüggések ismeretében a Tisza szegedi szelvényében meghatároztuk az 1901—1960-as időszak (60 év) minden évében május és szeptember hónapok között észlelt természetes vízhozamok dekádonkénti átlagát. Az 1945. év utáni időszak vízhozamsorát • a felmért öntözővízfelhasználással korrigáltuk úgy, hogy az adatsor a vízhasználatok nélküli természetes vízhozamsornak tekinthető. A szegedi szelvényre meghatározott néhány jellemző év vízhozamsorát mutatja be az 1. ábra. A Kiskörei Vízlépcső és kapcsolódó létesítményei az alábbi tározási lehetőséget biztosítják. Az első kiépítési ütem 87,50 és 86,50-es (0. sz.) duzzasztási szintjei között 13 millió m : 1. Az első kiépítési ütem még nem teszi lehetővé az öntöző főcsatornák gravitációs üzemét. A tervezett kiépítésnél az öntöző főcsatornák gravitációs üzeme van előirányozva, mikoris ennek lehetőségét a 88,00-ás 0. sz-ű duzzasztási szint teremti meg. A tározó tervezett kiépítésével — a mederben ós hullámtéren a 88,00 m és 90,50-es (0. sz.) duzzasztási szintek között 305 millió m 3 — a Tiszafüred—Kócsi tározó útján ... 65 millió m 3 — távlatilag a mederben és hullámtéren a 90,50 -91,20-as duzzasztási szintek között 100 millió rn 3 Összesen .... 470 millió m 3 víz tározható.
