Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - Dr. Mihályfalvy István: Öntözési módok összehasonlító vizsgálata őszi búzával

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 504 ÖNTÖZÉS Öntözési módok összehasonlító vizsgálata őszi búzával Dr. MIIÁIYIA1VY ISTVÁN* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Hazánkban a felületi öntözésre berendezett területünk még ma is számottevő. 1968-ban a felületi öntözésre berendezett terület nagysága 88 693 kat. h. volt, melynek nagyobb része a Tiszántúlon helyezkedett el. Okszerű hasznosításuk — a telepek elhanyagoltsága, megfelelő eszközök hiánya miatt — mind nagyobb gondot jelent, főleg a kikapcsolt rizstelepek esetében. A kikapcsolt rizstelepek hasznosításánál újabban egyre inkább előtérbe kerül az őszi búza termesztése, mivel e talajokon — a rizs után — az őszi búza termesztése a leggazdaságosabb. E rossz vízgazdálkodású, szerkezetileg leromlott talajokon a búza rendszerint vízpótlásra szorul. Esőszerű öntözése kétszeres kiadást jelent a már öntözésre berendezett területen, ezért egyes üzemek több-kevesebb sikerrel próbálkoztak a búza felületi öntözésével. A Békésszentandrási Zalka Máté Tsz. 1968-ban 376 kat. h. felületi módon megöntözött búzája átlagosan 24,5 q/kat. h., míg az esőszerűen öntözött 272 kat. h. átlagában 18,2 q/kat. h. termést adott. Ugyanakkor az öntözetlen búza 13,5 q/kat. h. terméssel fizetett. Az öntözőmódszer megválasztása sokat vitatott kérdése az irodalomnak. A megválasztásnál abból kell kiindulni, hogy vannak olyan természeti és üzemi adottságok, amelyek alapvetően meghatározzák a választható módszert. Más esetekben a termesztett növény biológiai igényét jobban kielégítő módszer alkalmazása a helyénvaló, amennyiben az gazdaságosan kivitelezhető. Éppen ezért az öntözési módok megválasztását befolyásoló és meghatározó tényezők vizsgálatával kiterjedten foglalkozik az irodalom (Marjai és munkatársai 1964). Hazai vonatkozásban az öntözési módok termesztési-biológiai kérdéseinek kutatásával keveset foglalkoztunk. Az eddigi kutatások főként a kapás és kertészeti növények esőszerű és barázdás öntözésének termesztési, hidrológiai és ökonómiai kérdéseinek tisztázására szorítkoztak (Marjai és munkatársai 1964). Az őszi búza öntözött vetésterületének fokozatos növekedése (1968-ban 30 627 kat. h.-t öntöztünk), a felületi önt özésreberendezett területek okszerű hasznosítása Magyarországon is indokolttá tette az őszi búza felületi öntözésének vizsgálatát, illetve felületi és esőszerű öntözésének termesztési szempontból történő elbírálását. Irodalmi áttekintés Az irodalom alapján az őszi búza felületi és kombinált (felületi és esőszerű) öntözésének vizsgálatával legkiterjedtebben a Szovjetunióban és Romá* Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Karcag. niában foglalkoznak. Nagyobb víznormák esetében a felületi, míg kisebb vízadagok esetében az esőszerű öntözést helyezik előtérbe, mivel a nagyobb vízmennyiségeket sokkal gazdaságosabb felületi módon kiadni. Hafizov (1968) közlése szerint —viszonyaik között — az őszi búza normális fejlődése és jó termése szempontjából mind a tározó (1600—2000 m

3/ha), mind a szárbaszökéskori (650—800 m

3/ha) öntözés egyaránt fontos. A lényegesen nagyobb vízmennyiséget igénylő tározó öntözést felületi módon, míg a kisebb vízmennyiséggel történő, vegetáció alatti öntözést esőszerűen célszerűbb kiadni. Maljugin és munkatársai (1958) a Volgán túl, Szaratov kerületben felületi módon öntözött nagy búzatáblákon végzett megfigyelései szerint a nagy területek öntözése, a külső környezet jelentős megváltozását idézte elő. Az éghajlati elemek legnagyobb eltérését a déli napsütéses órákban tapasztalták. A levegő hőmérséklete az öntözetlen búzában a talajfelszínnél legmagasabb és jelentősen csökken a növényállomány felett, az öntözött búzánál pedig fordítva, a talajközeiben a legalacsonyabb és a magassággal nő. Ugyanakkor a levegő páratartalma 19—30%-kal magasabb mint az öntözetlen állományban. Popescu (1960) megállapítása szerint a nagy vízmennyiséggel történő őszi tározó öntözést a gabonaféléknél — kötött talajon — legcélszerűbb barázdásan vagy sávos csörgedeztetve végezni. DélRománia száraz őszű vidékein a tározó öntözés az őszi búza termését 4 q/ha-val növelte. Merculiev és munkatársai (1960) szerint a Havasalföldön végzett kísérletekben az öntözés az őszi búza termését 10,4 q/ha-val növelte, 40 q/ha össztermés mellett. Legjobb eredményt az 1100—1500 m

3/ha tározó és 500—700 m

3/ha vegetációs idő alatti öntözés adta. Előbbi vízmennyiséget felületi módon, míg utóbbit esőszerűen adták ki. Jonescu (1969) a lejtős terepek öntözésénél az esőszerű módszerrel szemben előnyben helyezi a felületi öntözést. A búza tározó öntözésénél a sávos-csörgedeztető öntözést nem tartja előnyösnek, ezzel szemben a barázdás öntözés jelentőségére hívja fel a figyelmet. A barázdákat vetés előtt 1 m távolságban kell kihúzni. Hadock (1958) kísérleti eredményei alapján levont következtetése az esőszerű, illetve a felületi öntözési módok alkalmazási körére vonatkozóan: szemestermények esetében az esőszerű öntözés nem előnyös, úgy látszik, hogy zavarja a beporzás vagy magkötés folyamatát.