Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
2. szám - Dr. Vitális György: Földtani és vízföldtani megfigyelések a miskolctapolcai Nagykőmázsán
HIDR OL ÓGIA I KÖZLÖNY 50. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96. oldal Budapest, 1970. február HIDROGEOLÓGIA Földtani és vízföldtani megfigyelések a miskolctapolcai Nagykőmázsán* Dr. VITÁLIS GYÖRGY" A Hejőesabai Cement- és Mészmű (HCM) mészkő nyersanyagkészletének feltárására az 1966—1968. években a Szilikátipari Központi Kutató ós Tervező Intézet (SZIKKTI), több alvállalkozó bevonásával, a miskolctapolcai Nagykőmázsán részletes földtani kutatást végzett. A HCM jelenlegi nagykőmázsai mészkőbányájához csatlakozó mészkőkutatási területen (1. ábra), részletes földt ani térképezés, 24 db 1797,5 fm magfúrás, vízföldtani vizsgálat és komplex geofizikai kutatás is történt. Valamennyi fúrásban radioaktív szelvényezés, a fúrások kőzetanyagán pedig az ásvány-kőzettani felépítés, valamint a cement- ós mészgyártásra való alkalmasság megállapítására sokoldalú, nagyszámú anyagvizsgálat készült. Jelen közlemény, a részletes kutatás során végzett megfigyelések összefoglaló értékelése alapján, a terület földtani és vízföldtani viszonyait ismerteti. Földtani viszonyok Földtani felépítés. A miskolctapolcai Nagykőmázsa hegyet (kb. 700 m összvastagságú), helyenként rózsaszínű kalcitpettyes, nralkodóan világosszürke, ladini mészkő építi fel. A mészkő a megkutatott terület legnagyobb részén a felszínre bukkan, helyenként azonban 0,3 — 2,5 m vastag, barna és vörösesbarna, pleisztocén kőzetlisztes agyagos iszap borítja. A pleisztocén fedőréteg a lejtők alsó részén vastagabb, míg a magasabb részeken fokozatosan elvékonyodik. Az erőteljesen karsztosodott mészkőösszlet egyöntetűségét a kavernákat és a nyílt kőzethasadékokat kitöltő agyagos szennyeződések, alárendelten a nagyobb kalcittelérek és a hidrotermális ha* Klőadásként elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológia — Építésföldtani, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai, valamint a Szilikátipari Tudományos Egyesület Cement, Szakosztálya 1969. október 27-i közös rendezésű előadóülésén. ** ÉVM Szilikátipari Központi Kutató ós Tervező Intézet, Budapest. 1. ábra. A nagykőmázsai mészkökutatási terület domborzati tömbszelvénye I—III. sz. dolina Puc. 1. PeAbecpHoe cenenue uccAedoeameAbCKoeo yiacmna meecmHHKoe e HadbK3Mayica I—III flOJlHHbl Abb. 1. liéliej-Blockdiagramm des Kalksteinschürfgebiets Nagykőmázsa Doline Nr. I—III tások nyomai bontják meg. A karsztos üregeket, kavernákat, továbbá a nagyobb kőzethasadékokat kitöltő barna és vörösesbarna agyag a pleisztocén fedőképződményekkel mind ásványi, mind kémiai összetétel szerint azonos, ezért azok bemosott anyagának tekinthető. A ritkábban mutatkozó húsvörös, alárendelten szürke agyagféleségek viszont korábbi (harmadidőszaki) trópusi — szubtrópusi mállási maradék üledékek. A kalcittelérek és az egyéb hidrotermális nyomok, a területen korábban, feltehetően a pleisztocénben lejátszódott hévforrástevékenységre utalnak. Hegységszerkezet. A Nagykőmázsa és közvetlen környéke — a Délkeleti Bükkben kimutatott Répáshuta—Hollóstető—Bodzáskút antiklinális vonulat ÉK-i szárnyán fekszik. Az idősebb hegységszerkezeti mozgások által kialakított gyűrt formákat az ÉÉK—DDNy-i és ezekre közel merőleges NyÉNy—KDK-i csapásirányú fiatalabb ve-
