Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Bikfalvi István: Irányítástechnika a víz- és szennyvíztisztítás területén

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 419 VÍZELLÁTÁS-CSATORNÁZÁS Irányítástechnika a víz- és szennyvíztisztítás területén Minőségellenőrzés, összetételmérés*, koncentrációmérés BIKPALVI ISTVÁN 1. A Fogalom meghatározása A víz vagy szennyvíz tisztításának célja a benne levő nemkívánatos szennyező anyagok eltávolítása vagy legalábbis a szennyezés koncentrációjának adott határ alá való csökkentése. A tisztítástech­nológiai folyamat ellenőrzése, irányítása során döntő jelentőségű a szennyezés, illetve az oldott anyagok mennyiségi és minőségi változásának megállapítása. A vízminőséget alapvetően befo­lyásoló összetétel mérése tehát a minőség ellenőrésé­nek módszere. Az összetétel mérése korábban szinte kizárólag az üzemi laboratóriumok feladata volt. Ezen idő­szakos ellenőrzés adott célra kielégítő lehet és a modern üzemekben sem nélkülözhető. Az utóbbi években számos automatizálható összetétel mérési eljárást dolgoztak ki. Ezek lassan elterjednek a vízgazdálkodásban is. Az összetételmérés célja vagy a vízminőséget befolyásoló összes fizikai, kémiai, biológiai és bak­teriológiai tényező megállapítása, vagy az adott esetben legjellemzőbb szennyezési komponens kon­centrációjának mérése. A teljes összetétel ismerete főleg tervezési adatgyűjtés, illetve a berendezés időszakos ellenőrzése esetén fontos és ilyenkor le­hetőség van a klasszikus analízissorozat elvégzé­sére. A technológiai folyamat irányítására általá­ban elegendő egy összetevő koncentrációjának folyamatos mérése. Szinte minden folyamat esetén kiválasztható ugyanis egy domináns alkotó (víz lágyításnál pl. az összes keménység, vastalanítás­nál a vasionok, cianidoxidációnál a hipokloritfe­lesleg, biológiai eljárásoknál az oldott oxigén, stb.), melynek koncentrációjából egyértelműen meg­állapíthatjuk a termék minőségét és a szükséges beavatkozás irányát, mértékét. A folyamat irányítása érdekéhen végzett összetétel­mérés tehát általában koncentráció mérése útján tör­ténik. 2. A koncentráció mérés módszerei Egy elegv valamelyik alkotójának koncentrá­cióját az elegy fizikai, kémiai, elektrokémiai, mag­fizikai vagy biológiai tulajdonságának mérésével állapítjuk meg. A mérés feltétele, hogy a kiválasz­tott tulajdonság a koncentráció egyértelmű függ­vénye legyen, ugyanakkor az elegy többi alkotó­* A műszeres analitika fejlődése szükségessé tette a különböző koneentráció-jellegfi mennyiségek méréstech­nikájának közös gyűjtőfogalommal való jelölését, fgy alakult ki az „összetételmórés (compositionsmeasure­ment)" fogalma, melyet a MA TE Fizikokómiai szakosz­tálya elfogadott ós az IMEKO is magáévá tett. jának koncentrációváltozása azt ne befolyásolja. A kiválasztott alkotóra vonatkozólag teljesen sze­lektívnek nevezzük a mérést, ha a háttérhatások (a többi alkotó koncentrációja) egyáltalán nem be­folyásolják a mért tulajdonságot. Ha kismérték­ben hatással vannak arra, akkor szelektív mérésről beszélünk. A szelektivitást a mérendő alkotóra vonatkozó érzékenység viszonya határozza meg (egyes esetekben a háttérhatás kompenzálható). Nem szelektív a mérés, ha a háttérhatások által okozott változás együtt mérhető a mérendő alkotó által okozott változással. Nem szelektív mérés csak ritkán alkalmazható eredményesen (tipikus példája a redoxpotenciál mérése). 2.1. A koncentrációmérés fizikai módszerei A fizikai módszerek használhatók fel legkevésbé. Ritka ugyanis az az eset, amikor a teljes összetett rendszer valamely fizikai tulajdonsága a mérendő alkotó koncentrációjától szelektíven függ. Leg­inkább a sűrűség, az optikai sajátságok (fényelnye­lés, fényszórás, fénytörés), rádioaktív sugárzás jönnek számításba. A sűrűség mérésével például eleveniszapos technológiában az iszapkoncentrá­cióra következtethetünk. Optikai sajátságok méré­sével lebegő szilárd anyagtartalmat (fényelnyelés, fényszórás), olajszennyezést (fénytörés) vagy spe­ciális színező anyag koncentrációját (spektrális fényelnyelés) állapíthatjuk meg. Rádióaktív szeny­nyezések koncentrációját rádióaktív sugárzásmé­réssel végezhetjük. 2.2. A koncentrációmérés kémiai módszerei A kémiai módszerek alapja a klasszikus kvanti­tatív analitika. Az egyes anyagok között specifi­kus reakciók játszódnak le, melyek sok esetben a kísérő fizikai változások révén jól észlelhetők. A mérendő közeget megfelelő reagenssel — előírt körülmények között — elegyítve a rendszer színe megváltozik vagy csapadék keletkezik. Más eset­ben az oldat elektrokémiai tulajdonságai változ­nak a reagens hatására. A kémiai módszerek kellő körültekintéssel (alap reakció kiválasztása, körülmények — pH, hőmér­séklet — biztosítása) teljesen szelektívek lehetnek. Lényegében ilyen mérések sorozata történik a la­boratóriumi vizsgálatok esetén is. A kémiai kon­centrációmérés gépesíthető. Számos automatikus elemzőberendezést szerkesztettek, melyek álta­lában egy-egy célfeladat ellátására alkalmasak. A berendezések előnye, hogy speciális alkotórészek koncentrációját is érzékenyen, szelektíven és kellő pontossággal tudják mérni, hátrányuk, hogy álta­lában meglehetősen költségesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom