Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 404 Hozzászólás BABOS ZOLTÁN: Élő és holt növényi elemeknek vízépítési gyakorlatunkban való sokoldalú alkalmazása több évtizedes múltra tekinthet vissza, így a tanulmányban összefoglalt alapelvek, összefüggések szakkörökben többnyire ismeretesek, ha nem is alakultak átfogó szemléletté. A talajerózió elleni küzdelem a kérdést ugyancsak előtérbe tolta, ezért a biotechnika vízépítési jelentőségét és szerepét helytelen lenne olyan új műszaki irányzatként beállítani, amely iránt a hazai érdeklődést először még fel kell kelteni. Ismeretesek alkalmazásának előnyei, de az olykor ebből származott hátrányok és veszélyek is, melyek éppen előrelátás, vagy megfelelő szakismeretek hiánya miatt következtek be. A kérdéssel szemben esetleg tapasztalható idegenkedés valószínűleg részben ennek tulajdonítható. A kérdés annyira szerteágazó, hogy e rövid hozzászólás keretében csak néhány észrevételre szorítkoznék. A biotechnika a vízgazdálkodás mellett az erdő- és mezőgazdaságot, város- és községgazdálkodást, de egyes részleteiben az ipart is érinti, érdekli, így oly sok az áttétel, összefonódás és az intézkedésre hivatott szerv, hogy egy legfőbb gazda nélkülözhetetlennek látszik. Ennek a kijelölt szervnek azonban megfelelő anyagi eszközökkel is rendelkeznie kellene, mert enélkül a legszebb tervek is papiroson maradnak. Azt hiszem, hogy ezzel el is érkeztünk a biotechnika általánosabb alkalmazhatásának legsúlyosabb akadályához, a költségfedezet biztosításához. Hány mederrendezés fejeződik be például úgy, hogy a nagy költséggel rendbehozott mederhálózatot nyers és védtelen rézsűfelületekkel kell átadni, mert azok gyepesítéséhez már nincs fedezet. Így a növényi elemek inkább csak kisebb részfeladatok megoldásánál kaphatnak szerepet. De vajon biztosíthatók-e hazai viszonylatban a növényi elemek szélesebb körű alkalmazásához nélkülözhetetlen alapanyagok nemcsak mennyiségileg, hanem akkor és ott, amikor és ahol azt a kiviteli munka időhöz kötött célszerű ütemezése megkívánja, mert ez a részletkérdésnek látszó szempont a cél elérését és a munka eredményességét tekintve a legfontosabbak közé tartozik. Rövid vagy kisebb terjedelmű kísérleti szakaszok megépítéséhez mindez esetleg zavartalanul előteremthető, de ez nem nyújt biztosítékot arra. hogy nagyobb terjedelmű munkáknál is ez lesz a helyzet. További kérdés lehetne az, hogy ha a munka elvégzéséhez szükséges költségfedezetet és anyagokat előteremtették, ugyancsak biztosítottnak tekinthető-e a szakszerű kivitel? Hiába van esetleg megfelelő képzettségű tervező szakmérnök, ha hiányzanak a szükséges ismeretekkel rendelkező kivitelező vállalatok és munkavezetők, akiktől a munka jósága és eredményessége függ. Ilyen bizonytalanságok mellett azonban korszerű biotechnikai módszer felelősséggel nem tervezhető be egy nagyobb terjedelmű munkánál és elsősorban ebből ered a beruházók idegenkedése is. Kísérleti eredmények és ezzel kapcsolatos költségelemzések csak kockázatosan ültethetők át nagyobb munkakeretek és többnyire eltérő nehezebb munkakörülmények közé, az ebből származóan biztosan várható többköltség viszont nem szolgál az alkalmazott módszer népszerűsítésére. Fenti néhány észrevételem nem a korszerű biotechnikai módszereknek vízépítési gyakorlatunkba való széles körű átvétele ellen irányul, sőt ezt magam is szükségesnek és hasznosnak tartanám. Azonban erre a kérdés hazai viszonylatban még nem eléggé érett, számos részlete és összefüggése saját viszonyainkra vetítve még tisztázásra vár. Kijelölendő lenne egyetlen irányító központi állami szerv, amely a valóban felhasználható pénzügyi alap ismeretében elsősorban körülhatárolná azokat a kereteket, melyeken belül a biotechnikai módszerek nálunk reálisan alkalmazásra kerülhetnek és elvégeztetné a bevezetésükhöz nélkülözhetetlen kutatásokat, kísérleteket nemcsak intézeti, hanem gyakorlati kiviteli szinten is. Feladata lenne a felső- és alsószintű szakemberképzés mielőbbi megindítása. Egységes szemlélet és munkaösszhang kialakítása érdekében kívánatos az érdekelt tárcák képviselőiből szakbizottság megalakítása, de hasznos lenne egyes társadalmi szervek bevonása is. SZALAY MIKLÓS: Dr. Szarvas Ferenc tanulmánya nagyon tömören és korszerű szinten foglalja össze a biotechnika elvi alapjait és összehasonlítását a hagyományos „élettelen" építési módokkal. Az a körülmény azonban, hogy egy ilyen jellegű összefoglalás erről a kérdésről nálunk most jelenik meg, legalább annyira elgondolkoztató, mint amennyire örvendetes. Európa számos országában egyre szaporodnak azok a vállalatok, amelyek kizárólagos feladatul biotechnikai munkák elvégzését tűzték maguk elé s nem kevés azoknak a cégeknek a száma sem, amelyek az ilyen munkákhpz szükséges speciális nyersanyagok, félkész gyártmányok és munkagépek előállításával foglalkoznak. Ebből látható, hogy a biotechnikai módszerek széles körű és korszerű alkalmazásához szükséges anyagi feltételek számos országban adottak. De ugyanígy biztosítottak a tudományos-szellemi feltételek is. Az említett vállalatok jól képzett szakembergárdával rendelkeznek a kivitelezés területén s ebben komoly versenytársaik az állami vízgazdálkodási szervek is. A szakemberképzés intézményesen folyik többek közt az NDK-ban, az Egyesült Államokban és Ausztriában. Számos állami szerv és vállalat foglal-