Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

Dr. Szarvas F.: A biotechnika jelentősége Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. 397 Az e szempontból legkedvezőbb fajok nyíró szilárdsága pedig néhány 10 kg-tól több száz kg-ig terjed cm 2-enként. Így a magas kőris (Fraxinus excelsior), a fagyai (Ligustrum vul­gare), a kökény (Prunus spinosa), a málna (Ru­bus idaeus), az égerek és fűzfélék, valamint a mogyorók szakító és nyíró szilárdsága jelentős. A pillangósok közül kedvező a somkóró (Meli­lotus albus), a szarvaskerep (Lotus corniculatus), a baltacím (Onobrychis sativa), nyíró és szakító szilárdsága. Több, egyéb területen gyomnak mi­nősülő növény hasonló jellemzői szintén kedve­zőek műszaki szempontból. Ha e jellemző nyíró és szakító szilárdsági ér­tékeket a gyökérállomány mennyiségével össze­vetjük, láthatjuk milyen jelentős a növényzet gyökérzetének a kötőereje. A m 2-enkénti növényszám a fajtól függően változó és sűrű állományú növényeknél sok százra tehető. Emellett egyetlen rozsnövény gyökérzete például mintegy 400 m 2-t, egyetlen rétiperje tő mintegy másfél m 2 gyökérfelületet fejleszt. A bükk gyökérzete 1 m 2-en, 170 cm mélységig, csaknem 1000 m hosszúságú (Mayer vizsgálatai szerint). A gyökérzet mélységi réte­geződésére ugyancsak több vizsgálat ad értékes adatokat. Ismert számos növény transzpirációs adata is. A vízborítással szembeni tűrés egy-két nap­tól, 60—100 napig terjed, faj tói-fajtától füg­gően. Rendkívül változatos a föld feletti növény­állományok magassága, sűrűsége, kiegyenlített­sége, így fékező hatásuk, a víz mozgási ener­giájával szembeni viselkedésük is. A vízmenti növények fejlődésük folyamán természetes sze­lekció útján védettséget nyertek a víz kémiai hatásával szemben is. A növényállományok fékező hatása — a holt építő anyagokéval szemben — sajátosan érvé­nyesül. A legjellemzőbb az elasztikus ellenállás, a nagy felület révén rendkívüli érdesség, a víz megosztása az állományban, a súrlódás révén a mozgási energiának hőenergiává való átalakí­tása, állományukban a hordalék és a víz szétvá­lasztása, ezzel a víz romboló erejének hatékony csökkentése. A növényállományokban fellépő sok ellentétes irányú örvénylés ugyancsak csök­kenti a mozgási energiát és így elősegíti annak az egyensúlyi állapotnak a kialakulását, amelyet minden természetes körülmények között mozgó víz elérni igyekszik. Nagy alkalmazkodó képességük folytán, a leg­eltérőbb viszonyok közé és a legkülönbözőbb kombinatív megoldások céljára is alkalmasak a növények. (Hagyományos, merev építési anya­gok, műkő és aszfalt burkolatok, műanyagfona­tok, műanyaghabok, talajfelszínt stabilizáló vegyszerek stb.) Jelentős a növényállományoknak a vízi élet szempontjából betöltött szerepe is. Oxigén — és táplálék — források, a vízi élőlények védelmi és szaporodási lehetőségeinek a .biztosítékai. Jelentős a kiskötöttségű talajok deflációs ká­raival szembeni védőhatásuk is. Ilyen területe­ken létesített vízépítési művek feltöltődése el­len is hatékony eszközök. (Tőzeg és homokvi­dékek.) ökonómiai szempontból legfőbb jellemzőik: — telepítésük olcsó, így a nagyobb fajlagos lé­tesítési költségek nem kényszerítenek pl. a vízrendezésnél a vízvezető elemek rövidí­tése irányában, ami vízháztartási szempont­ból kedvező. Nakel szerint például a hagyo­mányos építés 90—120 DM/m part költ­ségét élő növényi építőanyagokkal 6—15 DM, kombinációkkal pedig 30—40 DM/m­re csökkentették; — védőhatásuk aktív — a káros vízi-energia rovására kifejlődő — és létesítésüktől kezd­ve növekvő, szemben a holt anyagú léte­sítmények, úgynevezett passzív védőhatá­sával. Ezek anyaguk és állaguk rovására fejtik ki védőhatásukat, létesítésük első percétől kezdve kopnak, rongálódnak, ezért fenntartási költségük tetemes; — a biotechnikai művek növényállománya önálló regenerálódó képességgel rendelke­zik, így fenntartása kisebb költségű, másod­lagos hasznosítással könnyen kiegyenlít­hető; — növelik — másodlagosan termőfelületeket képezve — a szervesanyag-termelést, még­pedig a szárazulatok nem vízmenti terüle­téhez mérten fajlagosan lényegesen kedve­zőbben; — csökkentik az improduktív pároigás ará­nyát, javítják a vízhasznosulást. 4. Műszaki rendeltetésű növényállományok alkalmazási területei a vízépítésben A fontosabb általános és sajátos jellemzők alapján nézzük ezek után, melyek a növényi építési elemek alkalmazásának legfontosabb te­rületei, milyen célokra és milyen módszerekkel alkalmazhatók a vízépítésben. Általában meg kell jegyeznünk, hogy az élő növényzet, mint építési anyag vízépítési haté­konysága akkor kedvező, ha — a műszaki rendeltetésnek, — az alkalmazási hely ökológiai viszonyainak megfelelő faj- és fajta összetételben és — rendszerek kiépítésével, élő vagy holt anya­gú kombinációk létesítésével alkalmazzuk őket. Egyes növények és kis növénycsoportok meg­lehetősen védtelenek ugyanis, megfelelő zárt állományuk azonban, hatékony ellenálló erőt képvisel. Legkiterjedtebb és jellemzőiknek legmegfele­lőbb alkalmazási területük a területi vízrende­zés és a hidromelioráció. 4.1 A területi vízrendezés és hidromelioráció Már az előzőekből kitűnik, hogy a korszerű vízrendezési megoldások a vízgyűjtő lehető komplex, úgynevezett vízháztartás-technikai be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom