Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
9. szám - Takács István: A Kiskörei Vízlépcső hidrológiai előmunkálatai
H1DROLO GIA1 KÖZL ÖNY 50. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 385 — 432. oldal Budapest, 1970. szeptember V í Z É P í T É S A Kiskörei Vízlépcső hidrológiai előmunkálatai TAKÁCS ISTVÁN* 1. A Kiskörei Vízlépcső és a Tisza csatornázás A Tisza-völgy mezőgazdasági fejlesztése a magyar mezőgazdaság egyik alapvető célkitűzése. A korszerű mezőgazdasági technológia nélkülözhetetlen alapeleme az öntözővíz. Különösen súlyponti kérdés ez a Tiszavölgy középső részén. Azonban a már meglevő mezőgazdasági vízhasználatok vízigénye oly mérvű, hogy aszályosabb időszakban vízkorlátozás válik szükségessé. Á folyó szélsőségesen ingadozó vízhozamai, és a nyári öntözési idényben jelentkező minimumok természetes állapotban további újabb vízkivételt nem tesznek lehetővé. Ez tette időszerűvé és sürgetővé a Tiszalöki Vízlépcsővel megkezdett Tisza csatornázás folytatását. A Tisza csatornázás korábban elképzelt három, illetve négy lépcsős változatait az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vizsgálatai zárták le. Eszerint a Tiszán öt vízlépcső létesül: Vásárosnamény, Záhony, Tiszalök, Kisköre és Csongrád közelében (1. ábra). A vizsgálatok az építés sorrendjét is eldöntötték: Tiszalöki vízlépcső után a Kiskörei, majd a Csongrádi vízlépcső építését célszerű elvégezni. Jelen összeállításunk a Kiskörei Vízlépcső és főművei tervezésének szerteágazó témaköréből 1. ábra. A Tisza-csatornázás vízlépcsői Puc. 1. Pudpoy3Au KacKada p. Tuca Abb. 1. Staustufen der Theiss-Kanalisierung csupán a felszíni hidrológiai kérdéseket emeli ki és fővonalakban bemutatja, milyen meggondolások, módszerek alakították ki a végleges elképzeléseket. 2. A tervezés milyen kérdésekre várt választ a hidrológiától A vízlépcső konkrét helykiválasztása igen sokrétű munkával törtónt és időpontja visszanyúlik az 1950-es évekhez. Ebben az időben elsődlegesen Tiszabura térségébe való telepítés volt előtérben. A mérnökföldtani helyzet e térségben hasonlónak mondható, a mentett oldal felé irányuló, duzzasztás okozta szivárgással kapcsolatos kérdések sem befolyásolták a telepítés szűkebb környezetének kiválasztását, mivel azok hasonló nagyságrendűnek mutatkoztak a teljes érintett körzetben. A pontosabb helykiválasztás kérdése ebben az időszakban elsődlegesen gazdaságossági és organizációs téma volt; átvágásban, vagy mederben épüljön-e a duzzasztó? A kérdést közvetve azonban mégis a hidrológiai lehetőségek döntötték el. Az ötvenes évek végén a növekvő öntözővíz-igény kielégítésének sürgőssége folytán a tarozás jelentősége megnőtt. Az öntözés fejlesztési program az 1954—57. évi megtorpanás után új lendületet kapott. A második ötéves terv az 1960. évi 164 000 kat. holddal szemben már 360 000 kat. hold öntözését irányozta elő. A további öntözés fejlesztési programok csak a tározás erőteljes növelésével valósíthatók meg. A tervezés számára ezért a természetes adottságként meglevő abádszalóki és poroszlói nagy hullámtér minél jobb kihasználása kézenfekvővé tette azt, hogy a duzzasztómű a meglevő tározótér alsó részének közvetlen közelébe kerüljön. így került a vízlépcső jelenlegi végleges helyére, a 403,2 fkm-be. (A hullámtéri tározás a duzzasztási szinttől függően mintegy 200—300 millió m 3 hasznosítható vizet jelent. A rendszer teljes kiépítése után hozzávetőlegesen 524 000 kh terület öntözhető a vízlépcső hatásterületén). A hidrológiai tervezés során számolni kellett azzal a ténnyel, hogy a tervezés átfutási ideje közel évtizedes nagyságrendű. Az ilyen távon végzett tervezés óhatatlanul a kisebb-nagyobb későbbi módosításokat hordozza magában, melyek az alapadatok részbeni változását is okozhatják. Hidrológiai vonatkozásban ezért olyan elvi megállapodás történt, hogy a számítások alap-
