Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Rajkai Vilmos: A fordulatszámszabályozás lehetőségei és gazdasági jelentősége az esőztető öntözőfürtök üzemében

382 Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. Rajkai V.: A fordulat számszabályozás lehetőségei változtatásával, a motorok pólusainak átkapcsolá­sával, kaszkád gépcsoporttal, vagy a forgórész kör ellenállásának változtatásával. A kalickás forgórészű aszinkron motor fordulat­számának változtatása — mivel a motor szink­ron fordulatszáma a póluspárok számától és a frek­venciától függ — fokozatmentesen a frekvencia változtatásával történhet, azonban a frekvencia­változás megvalósításához külön gépcsoport szük­séges, ami az alkalmazást gazdaságtalanná teszi. Pólusátkapcsolással a fordulatszám csak foko­zatokban változtatható, így nem tesz eleget a fo­lyamatosság kívánalmának. Ha a csúszógyűrűs forgórészű motorok forgó­részébe ellenállást iktatunk be, akkor a fordulat­szám szabályozható lesz. A szlip befolyásolásával történő fordulatszámszabályozás veszteséges, ezért csak kis fordulatszám határok között alkalmazható. A kaszkádkapcsolás megvalósításához — mivel a csúszógyűrűs motor forgórészére egyenirányítón keresztül külső gerejesztésű egyenáram motor csat­lakozik — egyenáram szükséges, ami nem célszerű az öntözőtelepek gépészeti berendezéseinél. Legelőnyösebb motortípus a forgórészen át táplált háromfázisú, sönt jellegű kommutátoros (8chr(ige­rendszerű ) motor, melynek alkalmazási területe megegyezik az öntözés gépészeti kívánalmaival, tehát olyan helyen gazdaságos az alkalmazása, ahol nagyobb teljesítmények mellett folyamatos fordu­latszámváltozást kívánnak meg és csak váltakozó áramú hálózat áll rendelkezésre. Előnyös tulajdonsága a motornak az, hogy a fordulatszám változtatás történhet távvezérlés­sel — ráépített szervo-motor segítségével — kézi­kerékkel kombinált megoldásban, vagy csak kézi­kerékkel. Ez a tulajdonság nagy jelentőséggel bír az alkalmazás szempontjából, mivel könnyen beil­leszthető a szivattyúház automatika rendszerébe, tehát a vízszükségletnek megfelelően — amit a jelenleg is alkalmazott Venturi-mérő által előál­lított nyomásdifferencia szabályozhat, pl. a Vogel cég által gyártott vízhozam által korrigált nyomás­kapcsoló — a fordulatszám szabályozható és ezzel 13. ábra. VKHT-típusú motorok elektromos mechanikai tulajdonsága adott fordulatszámnál Abb. 13. Elektrisehe mechanische Eigenschafton der Motorén Typ VKHT bei gegebener Drehzahl mindig a szükségesnek megfelelő Q vízmennyiséget szállítja. A Schrage-motorokat hazai viszonylatban 0,08 — 45 kW teljesítménnyel gyártják, a fordulatszám­tartomány 700—2100/p között van. Nagyobb tel­jesítményű motorokat az AG Brown, Boveri Cie Baden (Svájc) cég gyártja (E 202, E 207 gyártmány katalógusok) 7 — 250 kW teljesítménnyel. A hazai gyártású VKHT típusú motorok elek­tromos mechanikai tulajdonságát adott fordulat­számnál a 13. ábra szemlélteti, ahol P t a tengelyen leadott mechanikai teljesítmény, I/ 1 és I* 2 a motor primer és szekunder fázisárama, n a fordulatszám, cos tp a teljesítménytényező, rj a motor hatásfoka és N a motor mkp-ban mért nyomatéka. Az alsó és felső fordulatszám tartomány között jelleggörbe húzható. Nagyon előnyös a motornak az a tulajdonsága, hogy a cos (p-t — mint a legtöbbet kifogásolt jel­lemzőt — igen jó értéken tartja és a motor fordulat­számának változásával értéke alig változik. A motornál az üzemi fordulatszámot a kefék elállításával szabályozzák, amit egy külön szervo­motor hajt végre. Gyakorlatilag — veszteségmen­tesen — ±50%-os fordulatszámváltozás érhető el, azonban — mint ezt az előbbi példa is bizonyí­totta — ±20%-os változással már lényegesen jobb műszaki jellemzőket lehet biztosítani az ön­tözőtelepeknek. A fordulatszámváltoztatás műszaki és gazdasági előnyeinek ismeretében néhány szót kell szólni még az automatizáció kérdéséről is. Ismert tény, hogy öntözőtelepeink tervezésénél előszeretettel alkalmaznak különböző automatikus berendezéseket, amelyeknek feladata a vízszük­séglettől függően az egyes gépek be- és kikapcso­lása. A jelenlegi automatikus rendszereknek azon­ban egyetlen hibájuk, hogy a gépeket csak be, illetve csak ki tudják kapcsolni, tehát a csőveze­téki jelleggörbén a szivattyúk jelleggörbéi által meghatározott munkapontok közötti szakaszt — — mint lehetséges munkapontsort — nem használ­ják ki. Ahhoz azonban, hogy ez megoldható legyen, feltétlenül szükség van arra, hogy a szabályozás fo­lyamatos legyen. A felmerülő kérdés tehát: hogyan automatizál­ható a Schrage-motorral üzemelő berendezés. Az ön­töző szivattyútelepek főnyomóvezetékében elhe­lyezett Venturi-mérő által előállított nyomásdiffe­rencia egy — a vízhozam által korrigált nyomás­kapcsolót vezérel. A kapcsoló lényege, hogy a víz­mennyiség növekedtével a beállított kapcsolási ér­tékek megváltoznak és ennek megfelelően léptetik be vagy ki a soronkövetkező gépegységet. Kis vízhozamnál a Schrage-motor előre beállí­tott legkisebb fordulatszámmal jár. Növekvő víz­elvétel esetén a vízhozam által korrigált nyomás­kapcsoló nem ,,vár addig" amíg a nyomásdiffe­rencia a következő gépegység beléptetésére ele­gendő, hanem a nyomásváltozás egy kompenzá­ciós szabályozó ellenállását változtatja meg, ami a Schrage-motor fordulatszámát növeli addig, amed­dig az előre beállított maximális fordulatot el nem éri. Ha a vízelvétel tovább növekszik, akkor be­kapcsolja az első — de állandó fordulatszámmal

Next

/
Oldalképek
Tartalom