Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
8. szám - Bulkai Pál–Rácz Tamás: Budapest környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelhelyezése
372 Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. Bulkai P.—Rácz T.: Budapest környéki települések A területen levő települések legtöbbjénél, így elsősorban a Duna mellett a fővárostól északra, a Soroksári Dunaág mentén, de egyéb területeken is (pl. Gödöllő környékén) nagyon sürgeti a közművek fejlesztését a hétvégi és tartós üdülők fokozódó száma. A kirándulók, hétvégi házban lakók, nyári időszakban nagy terhelést jelentenek a közműveknek, s a személyi szükségleten túlmenő értékkel vesznek részt a fogyasztásban, mivel a kertlocsolás, autómosás stb. igénye jelentős túlméretezést eredményez az egyébként helyi fogyasztásra kialakított vízműveknél; pl. Leányfaluban a nyári csúcs szorzója az átlagos fogyasztáshoz képest kb. 1,8 s napi csúcsban még nagyobb. A fejlődés iránya A fejlődés természetes következménye az, hogy a vízfogyasztók nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is változnak. A közművesítés első időszakában közkifolyós rendszer épül egy helységben, majd ezt követi az ún. udvari bekötések készítése; ez még aránylag nem eredményez nagy fogyasztást, bár a kert kényelmes locsolását már lehetővé teszi. A következő lépcső a ház teljes közművesítése, mely lényegében városi ellátási fokot jelent, sőt kertes házakról levén szó, a vízfogyasztást a locsolóvíz szükségletével még növelni kell. Újabban már a teljes komfort igénye a vízmű létesítésekor jelentkezik, így nem fokozatos, hanem ugrásszerű fejlődésről beszélhetünk. A teljes komfort igénye hozta létre a házi vízellátó berendezéseket, melyek nagy számban működnek a még nem közművesített községekben. A magasabb vízellátási igény természetes folyamatát sajnos nem követi a szennyvízelvezetés megoldása. Annak ellenére, hogy házi berendezésekkel a szennyvizeket igyekeznek tisztítani, a talajban való elszikkadás a talajvíz nívóját emeli és fertőzi is a felszínközeli vizeket. Karsztvidéken ez a fertőződés nagy távolságokra is kiterjedhet. Ez a körülmény mutat rá egyértelműen a központi, egészséges vízből való ellátás szükségességére és a központi szennyvízelvezetés, kezelés kérdésének mielőbbi megoldására. Szólni kell e helyen még a kutas vízművek telepítési nehézségeiről is, különösen a fővárostól félre fekvő területen, ahol a felszínközeli és mélyebb rétegek vizének kommunikációs lehetősége fennáll. Az intenzív műtrágyázáshoz kapcsolt öntözéses mezőgazdasági művelés a talajvizeket és részben a mélyebb rétegek vizét is nitráttal fertőzte meg. Figyelmeztető példa erre a vecsési vízmű kútjainak minőségromlása és ehhez kapcsolódóan a tervezett gyáli vízmű víztermelő telepének létesítési nehézsége. Vízbeszerzési módok Jelenleg néhány Pilis hegvségbeni község kivételével — ahol karsztvíz a vízbázis — a működő vízművek kutakból szerzik be a szükséges vízmenvnyiséget. A szentendrei és váci Dunaág mentén partiszűrésű kutak, a többi helyen pedig mélyfúrású kutak létesültek. Az alábbi táblázat szemlélteti a vízbeszerzés módjának jelenlegi megoszlását: TelepülésVíz termeles szam kapacitása [db] [%] [m 3/nap] [%] Karsztforrásból 4 11 1 300 2,2 Bánvavízből 2 6 1 000 1,7 Talaj vízből 1,7 (kút, galéria) 3 9 700 1,2 Partiszűrésű kútból . . . 11 32 40 600 69,2 Mélyfúrású kútból .... 9 25 11 000 18,7 Felszíni vízből — — — 18,7 Fővárosi vízműtől .... 6 17 4 100 7 35 100 58 700 100 Az összeállításból látható, hogy a vízművek száma, de különösen a víztermelés kapacitása szempontjából a területen a partiszűrésű kutakból való vízbeszerzés elsődleges fontosságú. Ha a Fővárosi Vízművek által szolgáltatott vizet is ide számítjuk — hisz zömében az is a dunamenti parti kutakból származik — a teljes termelés 76%-át partiszűrésű kutak szolgáltatják. Ez a körülmény érthető, hiszen a Duna két partján helyezkednek el a legnagyobb fogyasztók (Vác, Dunakeszi, Szentendre, Érd), s a kisebb települések nagy része is közel esik a Dunához, vagv a szigeteken épült. Jelentős a mélyfúrású kutakból üzemelő vízművek száma is. Ha számításba vesszük a vízművel ugyan nem rendelkező, de az egyedi mélyfúrású kutakból fogyasztó helységeket is — melyek a pesti oldalon, főleg a fővárostól délkeletre helyezkednek el — láthatjuk, hogy a mélyfúrású kutakból származó víz- jelentős része a vízbázisnak. Az említett területen mélyített kutak viszonylag nem nagy mélységből nyerik a vizet (20—50, ill. 70 m körül), fajlagos hozamuk elég csekély. Ez utóbbi jellemző a mélyebb 150 — 200 m mélységű kutakra is. Nagyobb vízigények kiszolgálásához tehát meglehetősen sok kút fúrása, üzemeltetése szükséges (Gödöllő, Isaszeg, Vecsés), ez pedig nagy kiterjedésű védterület kisajátítását jelenti. Karsztvízből a táblázat szerint csupán 6 község vízműve táplálkozik, ezek közül 2—2 közös vízmű (Zsámbék, Tök; illetve Pilisszentiván, Pilisvörösvár). A karsztból való vízbeszerzés azonban nem hanyagolható el, különösen Pilisvörösvár környékén, ahol a meglevő vízbázis megfelelő kialakítás és vízkezelés után térségi vízmű (több község ellátása) kiépítését teheti lehetővé. A közvetlen felszín alatti talajvíz felhasználása az üzemelő művek tanúsága szerint (Solymár, Nagy kovácsi, Csornád) helytelen, mert a bakteriológiailag fertőzött, nitrátos víz még kezelés után sem fogadható el ívó víznek. Ezeket a vízbeszerzéseket a jövőben meg kell szüntetni. A lakosság és a vízigény várható növekedése A vizsgált települések területén a lakosság száma 1985-re kerekeit 660 000 főre növekszik, nyáron a közművek tekintetében mértékadó lakosszám a tartós üdülőkkel együtt kb. 920 000 fő. 2000-ben az állandó lakosok száma kb. 720 000, míg az üdülőkkel növelt nyári fogyasztók száma eléri az 1 026 000 főt. Tekintetbevéve azt, hogy nemcsak a