Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Dóra Tibor: A kiskörei öntözőrendszer

346 Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. Dóra T.: A Kiskörei Öntözőrendszer üzem megköveteli mind a közeli (2— 3 napos), mind a távolabbi időtartamokra (1 — 2 hetes) vonatkozó előrejelzés megszervezését is. A beérkező adatok alapján a duzzasztómű segítségével megvalósítható a tározó vízszintszabályozása. Az öntözési időszakban állandó maximális duzzasztásra kell törekedni, amíg nem szükséges a tározó készletének fogyasztása. A téli jeges időben csökkentett duzzasztási szint tartásával kell biztosítani a töltések megóvását. A tározó üzemével kapcsolatban biztosítani kell a szivárgás- és párolgásmegfigyeléseket, valamint a megcsapoló szivárgócsatornák és átemelő szivattyútelepek megkívánt folyamatos üzemét is. Ezenkívül ki kell elégíteni a hajózási (hajóútkitűzés, vízmélységjelzés stb.) és az üdülési szempontok (fürdőzés, tilalmi táblák) által támasztott igényeket is. c) A vízelosztó hálózat üzemvitele A vízszolgáltatás rendje. A szolgáltatást oly módon kell biztosítani, hogy a felhasználók — bizonyos feltételek mellett — általában szabadon, korlátozás nélkül biztosíthassák igényeik kielégítését. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy a felhasználók saját vízkivételeiket maguk kezelve, a megkötött vízszolgáltatási szerződés keretein belül, a vízkivételük lekötött maximális vízszállításáig akkor és annyi vizet vételeznek, amennyit az adott időpontban optimális érdekeik kielégítésére igényelnek. Ez az elv megegyezik a kommunális szolgáltatások gyakorlatával, hiszen semmi sem indokolja azt, hogy a mezőgazdasági fogyasztó hátrányosabb helyzetben legyen, mint az egyéb fogyasztók. Ezen szolgáltatási forma megvalósíthatóságának alapvető feltételeit, vagyis a fogyasztói helyeken a vízkapacitás szabályozását és a folyamatos vízmennyiségmérést, valamint a maximális egyidejű vízfogyasztás kielégítésére méretezett vízellátó rendszereket biztosítani kell. A szolgáltatás vázolt rendjét bizonyos korlátozó feltételek befolyásolhatják. Hidrológiai korlátozást jelent a főművek olyan tervezett kiépítése, amely szerint csak az évek 80%-ában biztosítható az igények teljes kielégítése. Egyéb korlátozást jelenthetnek az előre nem látható meghibásodásokból származó üzemkiesések, valamint a kivételesen előfordulható egyidejű csúcsvízfogyasztások. Az utóbbi esetekben csak rövid idejű kiesésre és az igények kielégítésének előzetes összehangolására kerülhet sor. A csúcsvízfogyasztási időszak tervezettnél nagyobb igénybevételét szabályozni lehet a vízdíj megfelelő kialakításával és csúcsfogyasztási tarifa bevezetésével. A vízminőség időszakos romlását (főleg a halastavak vízellátása szempontjából káros) fokozott rendszabályokkal szükséges megakadályozni. Az esetleges vízminőségromlással összefüggő korlátozás előre jelezhető. A szolgáltatás vázolt rendje az öntözés üzemelési időszakában tartható fenn. A téü időszakban a halastavak vízfogyasztását — a teleitetők vízigénye — belső vízforgatással kell biztosítani, mert a vízelosztóhálózat üzeme a jegesedés miatt megfelelően nem tartható fenn. A főcsatornákban télen alacsony vízszintet kell tartani és a fürtcsatornák leürített állapotban vannak. A fogyasztási csúcs csökkentése érdekében a halastavakat úgy érdemes kialakítani — 4 — 5 hét párolgási és elszivárgási veszteségének figyelembevételével kb. 15—20 cmrel megemelt tározási vízszint lehetőségének biztosításával — hogy az öntözési csúcsfogyasztás alatt vízellátásukról ne kelljen külön gondoskodni. A vízszolgáltatás technológiája. Az öntözőtelepek vízkivétele a fürtfőcsatornákra támaszkodik és olyan rendszerű, hogy a vízkivétel maximális kapacitása szabályozható és folyamatos vízmennyiségmérés biztosítva van. A csatornahálózat (főcsatornák teljes egészében, a fürtcsatornák általában) üzemét automatikus, alsó vezérlésű alvízszinttartó rendszerrel szabályozzuk. A főcsatornák vízkivételi művei alvízről vezérelt villamos automatikával, az egyes bögék általában hidraulikus működésű alvízszinttartókkal, illetve szivattyús átemelés esetén a követő vízszintről vezérelt automatikus szivattyútelepekkel üzemelnek. Eelvízszínt-tartó hidraulikus automatákat csak kivételes igények kielégítésére szándékozunk alkalmazni (nagy esés, belvízcsatornák felhasználása esetén). Az alsó vízszintről történő vezérlés lehetővé teszi a teljes rendszer automatikus üzemét oly módon, hogy az igényelt vízhozamoknak megfelelő üzemi állapotok külső beavatkozás nélkül a tervezett maximális kapacitás kiszolgálására alkalmasan mindig előállnak, a víztakarékosság messzemenő kielégítése mellett. Az elvégzett vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a kiskörei kisesésű öntözőcsatornahálózatok alvízszinttartásra berendezett szabályozása gazdaságosan megvalósítható. A vízellátó rendszerek üzeme csak az öntözési időszakban automatikus. Téli üzemállapotban a főcsatornákban alacsony és bőgézetlen vízszint van. Ezen időszak alatt gyakorlatilag üzemszünet van és az esetleg szükségessé váló üzemi feltételek megváltoztatása kézi vezérléssel történik. Ez az üzemállapot döntően a beeresztő zsilipek és fenék kiürítők üzemeltetését igényelheti. A vízellátó csatornahálózatnál a szükségleteknek megfelelően gondoskodunk — automatikus vészkiömlőről, — a csatornahálózatok kiürítését lehetővé tevő leadó műtárgyakról, — a belvízcsatornákba való vízleadás lehetőségéről, — a belvízcsatornákból az öntözőcsatornákba történő belvízátemelés biztosításáról, általában ideiglenes szivattyúállások létesítésével. * * * Az épülő Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei hazánk legnagyobb vízilétesítménye, és egyben egyik legnagyobb víz- és mélyépítőipari munkája. A mű méretei, a feladat sokrétűsége, a korszerű és gazdaságos, valamint magas műszaki színvonalra