Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Farkas Péter–Rétiné Palotai Emese–Toókos Ildikó: Laboratóriumi kísérletek húsipari szennyvizek tisztításának vizsgálatához
304 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Farkas P.—Rétiné, Palotai E.—Toókos I.: Laboratóriumi kísérletek Oldott frakció lebomlása 250 ml zslri/zemi szennyvíz+750ml iszap Adszorbeált zsír lebomlása 250 ml csapviz+750 ml iszap 15 ml vér+11 iszop 10 ml vér+11 iszap 5 ml vér+1! iszap Iszap vernéikül 300 mg acélát (B0J= 120 mg) 300mg acetát (B0J'120mg) 4. ábra. Zsírüzemi szennyvíz (a) és különböző mennyiségű vér (b) biológiai lebontásának oxigéndeficit görbéi Adatok a 2. táblázatban Abb.4. Sauerstoffdefizitkurven des biologischen Abbaus des Schmalzbetriebs-Abwasser (a) und des Blrdes in verschiedenen Mengen (b) Daten in der Tabelle 2 ismertetett ok miatt ennél mindig kevesebb S a értéket mértünk. Az összetartozó S 0 és S a értékekből az adszorbeálható frakció nagyságát a 3. ábrán számítottuk ki. Az állandó szennyvízkoncentrációval, de változó mennyiségű iszappal végzett kísérletek azt mutatták, hogy még 1 g/l alatti iszapkoncentrációk esetében is majdnem teljes a kolloid és lebegő szennyezés adszorpciója. A KOI eltávolítás mérésével párhuzamosan, azonos összetételű iszap-szennyvíz-elegyben elvégeztük az oxigéndeficit görbe felvételét is. Az oxigénkoncentrációt, ill. deficitet az iszapelegyben membrános oxigénmérő cellával mértük, melyet légtelenített csapvízben kalibráltunk, az „O" pontot pedig Na 2S0 3 oldatban ellenőriztük. Az iszapelegyeket (valamint egy szennyvízzel nem kevert, kontroll iszapmintát) 60 l/ó intenzitással 1 1 űrtartalmú mérőhengerben, 1 napon át levegőztettük, közben pedig az oldott 0 2koncentrációt kompenzográffal regisztráltuk. Ennek során megkaptuk a lebomlásra jellemző oxigéndeficit görbéket. Ezután meghatároztuk a görbe alatti terület oxigónegyenértékét méghozzá külön-külön minden hengerre, hogy az oxigénbevitel, valamint elektródák különbségéből eredő hibákat kiküszöböljük. Ebből a célból a szervesanyag lebomlása után (melyet a görbén meredek letörés jelzett), de mindenesetre a görbe vízszintes szakaszán, a rendszerekhez 300—300 mg acetátot adtunk és megvártuk ennek a lebomlását is (4. ábra). Saját méréseinkből és irodalmi adatokból ugyanis tudott, hogy 1 g acetát biológiai oxidációja során általában 0,4 g 0 2 fogy. Az acetát lebontása során kapott görbék „púpját" lemetszve és planimetrálva, megkaptuk a bemért acetátmennyiség 0,4-szeresét kitevő 0 2 mennyiségével arányos területeket. Esetünkben ez 120 mg 0 2-nek felelt meg. A szennyvíz oxidációjára fogyott 0 2 mennyiségét aránypárral számítottuk ki, és ebből az endogén oxigénigényt levontuk (2. táblázat). Az oxigéndeficit görbék kiértékelése 2. táblázat N m t* i«3 Iszapclegy összetétele Bemért KOI, mg Terület, cm 2 300 mg acetátnak (120 mg BOI) megfelelő terület cm 2 Iszapelegy BOI, mg Szennyvíz BOI*, mg BOI/KOI 1. Zsírüzemi szv 250 ml 5400 1167 249 545 400 0,07 Iszap 750 ml 2. Csapvíz 250 ml 0 216 178 145 — — Iszap 750 ml 3. Vér 15 ml 2520 2376 177 1610 1337 0,52 Iszap 1000 ml 4. Vér 5 ml 1680 1816 174 1255 982 0,58 Iszap 1000 ml 5. Vér 5 ml 840 1059 196 650 377 0,45 Iszap 1000 ml 6. Iszap 1000 ml 0 329 144,5 273 — — * Az endogén oxigónernésztést levontuk.
