Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Farkas Péter–Rétiné Palotai Emese–Toókos Ildikó: Laboratóriumi kísérletek húsipari szennyvizek tisztításának vizsgálatához
Farkas P.—Rétiné, Palotai E.—7'oókos /.: Laboratóriumi kísérletek Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. 303 A lombikkísérlet során a szervesanyag lebomlás folyamatát, annak szakaszait, töréseit a légzés hűen követi. A légzés változását a levegőztetési idő függvényében légzésgörbének nevezzük (5. ábrát), és célszerűen az oxigéndeficit görbe (4. ábrát) segítségével tehetjük közvetlenül megfigyelhetővé [10, 11]. Az oxigéndeficit görbe felvétele úgy történik, hogy a vizsgálandó eleveniszap vagy szennyvíz-iszap-elegy mintát egyenletes hozammal levegőztetjük, amikor is a mintában beálló egyensúlyi oxigéndeficit — melyet membrános oxigénmórő cellával regisztrálunk — a légzés mindenkori értékével arányos. A deficitgörbe alatti terület (a mindenkori oxigénkoncentráció-vonal és a 100%-os 0 2-telítésnek megfelelő szint közti terület) pedig az emésztett 0 2-mennyiségóvel a BOIf-vel lesz arányos, ahol a t index a mérés időtartamára utal. Ezzel az eljárással nagy mértékben megkönnyítjük a BOI-vagy KOI-lebontási görbe meghatározását, mivel az ezekkel párhuzamosan felvett deficit görbe támpontot nyújt arra nézve, hogy a levegőztetett iszapelegyben a szervesanyag eltávolítás, ill. lebontás előrehaladásamilyen mértékű. A görbe alakjából és a görbe alatti területből a szennyvízben levő BOI — főleg az oldott szervesanyag — közelítő mennyiségét, a keverék oldott vagy kolloid jellegét, komponenseinek számát a mintavétel után egy-két órával már közelítő pontossággal meg tudtuk határozni. A vizsgált szennyvizek jellemzése A kísérletekhez szükséges eleveniszapot a Fővárosi Csatornázási Művek Délpesti Szennyvíztisztító Telepéről szereztük be, és három héten keresztül húskivonattal tápláltuk. Ez az időtartam elegendő volt az iszap adaptációjához. A vizsgált különböző technológiai folyamatokból származó szennyvizet a Budapesti Sertésvágáhídról, illetve annak bélfeldolgozó üzeméből szereztük be. Az összes elfolyó szennyvíz lényegében egyesítette a két nagy mennyiségben képződő szennyvizet, a vágócsarnok és a zsírolvasztó üzem vizét. A szennyvíz bikromátos kémiai oxigénigénye (KOI) • 5350mg/l S K0J[mg/l] JELMAGYARAZAT: -• Zsírolvasztó szennyvize o-—-o Vogócsornok szennyvize\ * * Összes elfolyó szennyvíz • • Bélüzem szennyvize k, [l/mg-nap] 2211 ' 1783 1783 2111 1 2 3 t 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Ii 15 16 t [óra] 2. ábra. Sertésvágóhíd szennyvizeinek KOI lebontási görbéi Abb. 2. CSB.-Abbaukurven der Schlachthof-Abwasser 1700 mg/l volt. A húsüzemek szennyvizei közül az egyik kritikus víz a vágócsarnok szennyvize, mely főleg a vágásnál elcsurgó vérből és a vágócsarnok takarításából keletkezik. Színe enyhén zavaros, vöröses, KOI-ja 940 mg/i volt. Néhány mérést vízzel felhígított teljes vérrel is végeztünk. 1 ml vér KOI-ját átlag 200 mg-nak találtuk. A zsírolvasztó üzemrész szennyvize literenként 972 mg zsírt tartalmazott, kémiai oxigénigénye 15,557 mg/l, fizikai tulajdonságait tekintve opálos, sárgaszínű volt. A bélüzemi szennyvíz a belek mosásakor és az üzemrész takarításakor keletkezik, s a mosószer kisebb habzást okozott a levegőztetés során, KOI-ja 3600 mg/l volt. Az alkalmazott kísérleti módszerek A szennyvizek KOI-eltávolítási görbéit és az adszorbeálható frakció mennyiségét lombikkísérlettel határoztuk meg. Általában félliter 3—4 g/l lebegőanyag koncentrációjú iszapot félliter szennyvízzel kevertünk. Az eredeti szennyvíz, valamint az iszap KOI-jának ismeretében kiszámítottuk, hogy az elegy vízfázisában mennyi lenne az S 0 kezdeti KOI-koncentráció. A valóságban egy ennél kisebb S a mértéket mértünk közvetlenül az összekeverés után, az iszap centrifugált felülúszójában, mivel az iszap a lebegő és kolloid szennyezést adszorbeálta. Ezután az elegyet levegőztettük, és az időnként kivett minták felülúszójában meghatároztuk a KOI-t, és a levegőztetési idő, függvényében a 2. ábrán ábrázoltuk. Az adszorbeálható frakció értékének pontos meghatározásához 500 ml iszapmintákhoz különböző mennyiségű (100—500 ml) szennyvizet adtunk, majd az elegyet 1 literre töltöttük fel, és a nyers szennyvíz KOI-jából, térfogatából, valamint az iszapvíz és higítóvíz KOI-jából és térfogatából kiszámítottuk az elméletileg várható S 0 KOI-koncentrációt az elegy vizében. A valóságban az imént • A szeryesanyag adszorpciós úton eltávolított hányada•• vógóaarnoki szennyvíz Belúzemi szennyvíz ' tg a -0,176 'j a * 0,82í — Zs/rüzemí szennyvíz ' tg a-0,05 a-0,95 6000 KOJ S, [mg/l] 3. ábra. Az adszorpciós úton eltávolítható szervesanyag mennyiségének meghatározása sertésvágóhídi szennyvizeknél Rétiné [14] Abb. 3 Bestimmung der Menge der durch Adsorption-entfembaren organischen Stoffe bei Schlachthof-Abwassern (Frau Réti [14]) .
