Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

6. szám - Nemzetközi Hidrológiai Decennium hírei

Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. 288 NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI DECENNIUM HÍREI Az első Decenniuni-évkönyv Internationale Hydrotógische Dekade. Jahrbuch Bundesrepublik Deutschland,' 1965. (Koblenz, 1968., 178 o.) A Nemzetközi Hidrológiai Decennium csak úgy érheti el célját, ha a világ-programban résztvevő országok mindegyike közrebocsátja hidrológiai észlelési anyagát, mert így válik lehetővé, hogy összerakjuk a Föld vízmérlegének mozaik-képét. Ezért kellett ún. decenniumállomásokat kijelölni, amelyeken az észlelések megbízhatóságát fokozni kell, de természetes követelmény az adatok összehasonlításokra alkalmas módon való feldolgozása is. Ez indította a Koordináló Tanács Tájékoztatási Bizottságát decennium-évkönyvek kiadására vonatkozó ajánlások kidolgozására. A magyar Vízrajzi Évkönyv a felszíni ós felszín alatti vizekre, valamint a hidrometeorológiai tényezőkre vonatkozó anyagával, mennyiségi és minőségi adataival már évtizedek óta lényegesen többet tartalmaz az ezekben az ajánlásokban foglalt minimumnál, és idegennyelvű tartalomjegyzékei, valamint gazdag rajzanyaga révén is kielégíti a nemzetközi szakkörök igényeit. A Decennium óta az orosz, franciaés németnyelvű tartalomjegyzék mellett angol- és németnyelvű magyarázószöveget is t artalmaz. Deeennium-állomásaink észlelési anyagát pedig „Havi Hidrológiai Tájékoztató" címen külön, magyar és angol nyelvű havi füzetekben adjuk ki. A Dunabizottság magyar mintára készülő vízrajzi évkönyvei 7 ország adatainak anyagával elsőkónt ós a Deeenniumot ugyancsak megelőzően adtak egyetlen kötetben áttekinthető képet egy nagy nemzetközi folyó életéről. Mindezek ellenére érdemes a németek Decennium-évkönyvét átlapozni, mert egyes részletei hazai szempontból is figyelemre méltóak. A minden részletében kétnyelvű (német és angol) évkönyv táblázatos része a következő hidrológiai adatokat tartalmazza: — vízhozam 23 állomásról, — lebegő hordalék 7 állomásról, — oldott anyag tartalom 3 állomásról, — vízhőmérséklet 8 állomásról, — kémiai jellemzők 8 állomásról (maximálisan 22, de egyes állomásokról csak 10 elemről), — biológiai jellemzők 1 állomásról (7 jellemző érték), — radioaktivitás 21 állomásról, -— talajvízállás 45 állomásról, — csapadókátlag 23 vízgyűjtőre vonatkozóan, — talajnedvesség 8 állomásról (a felső 60 cm-es talajrétegre vonatkozóan), — párolgás (kádból) 1 állomásról, — t alaj párolgás 4 állomásról (súlymérés elvén működő liziméterekkel), — beszivárgás 8 állomásról (tölcséres liziméterekkel), — csapadék 45 állomásról (mm-ben ós az átlag %-ában), — léghőmérséklet 45 állomásról (°C, és eltérések az átlagtól), — a fagyos és téli napok száma 45 állomásról, — napok száma —10 °C-on aluli lehűléssel 45 állomásról és — a 14 órai relatív légnedvesség 45 állomásról. A felsorolt táblázatok havi ós évi középértékeket, és esetenként évi szélsőségeket tartalmaznak az észlelési évről és — összehasonlításul — a Meteorológiai Világszervezet ajánlása szerint — az 1931/60-as időszakról. Kivétel a kémiai és biológiai jellemzők, továbbá a talajnedvességi adatok táblázata, amely az év folyamán vett valamennyi minta elemzését tartalmazza. Mivel az államszövetség minden tagállamának külön vízrajzi szolgálata van és a különféle hidrológiai elemeket más-más intézmény móri, 1965-ről még nem lehetett minden kiválasztott állomásról megfelelő adatanyagot közölni. A táblázatok azonban a kijelölt decenniumállomások mindegyikét megnevezik. Így kitűnik belőlük, hogy előirányozták a hordalékmérő állomások számának 16-ra és az adatközlésbe bevett párolgásmérő kádakénak 6-ra való felemelését. A vízkémiai jellemzők táblázata 41 oszlopot tartalmaz, de vannak állomások, amelyekre vonatkozóan csak 23-at lehetett kitölteni. A táblázatok egy következő csoportja 18 állomás naponkénti vízállásadatait, 23 állomás naponkénti vízhozamait ós 7 állomás napi vízhőmérséklet-adatait hozza a német évkönyvek megszokott modorában. Grafikus áttekintést közölnek 10 állomás napi csapadékészlelóseiről és hóvastagság-méréseiről, 4 vízgyűjtőterület 20—20 állomás adataiból számított napi csapadékátlagairól ós hótakaróvastagságairól, valamint 10 állomás napi közóphőmérsékletéről. A szokványos adatközléstől eltérő az ezeket a táblázatokat bevezető rész az állomások és a mérési módszerek rövid ismertetésével, amelyet észlelőhálózati térképek, általános vízrajzi ós földtani leírás, a talaj vízmegfigyelő kutak esetében pedig talajszelvények egészítenek ki. Ez a 77 lapra terjedő rósz az, amely — különösen a vízrajzi ós meteorológiai állomások környezetének rövid jellemzésével — leginkább figyelemre méltó. Az észlelési adatok helyes értékelését valóban nagyon megkönnyíti, ha vízmércék esetében a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület természet-földrajzi viszonyait, csapadókmérő állomások esetében a tágabb környezet domborzatát, növénytakaróját, beépítettségét, talajvízkutak esetében a talajszelvényt és a vízjárást befolyásoló külső tényezőket ismerjük. Ha túlzás is lenne ilyen adatokat minden egyes évkönyvben közölni, bizonyos, hogy a Decenniumprogramban előirányzott, hazánk vízrajzi viszonyait valamelyik világnyelven összefoglaló mű szerkesztőinek mintául szolgálhat az évkönyvnek ez a fejezete. Végül meg kell még említenem a bevezetést és a függeléket. Az előbbi megismertet a hidrológiai adatgyűjtést végző intézményekkel, az utóbbi áttekintést nyújt a részletes észlelési anyagot tartalmazó kiadványokról, nyomtatásban megjelent észlelői utasításokról ós útmutatókról, hidrológiai térképekről, bibliográfiákról, a szakmai folyóiratokról, továbbá a tan- ós kézikönyvekről. A kötetet a koblenzi Szövetségi Hidrológiai Intézet ós a Nyugatnémet Kutatói Munkaközösség példás kiállításban adta ki. Reméljük, hogy a német decennium-évkönyvet rövidesen más országok hasonló jellegű kiadványai fogják követni. Dr. Lászlóffy Woldemár