Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

1. szám - Dr. Filep György: Szikes és sós öntözővizek javításának elvi alapjai

Dr. Filep Gy.: Szikes és sós öntözővizek Hidrológiai Közlöny 1970. 1. sz. 29 illetve lúgosán hidrolizáló Na-sókat nem tartalmazó hígítóvíz alkalmazásakor (Sze

e=0), (.Sze)dü = —— n segítségével számítható. A kémiai javításhoz szükséges javítóanyag mennyisége pedig — az (1) és (11) egyenlet figyelembevételével — az Xdii=(Sz

e)

dii-G alapján adható meg. Amennyiben maradék Na

2C0

3-t (szódát) nem tartalmazó komponensek szerepelnek, de a hígított víz számított Na-tartalma a megengedett határ fölött marad, a javítóanyagszükséglet számítására az y«=[Na

t

f« + 0

>25(HC0

3 + C!0

I)«-(Ca + Mg)«

I].ö (12) képlet alkalmas. Mivel, ilyen esetekben a javítóanyag feloldása következtében a víz sótartalma nő, az eredetileg számítottnál — mint említettük — valamivel nagyobb hígítást kell alkalmazni. Az ismertetett számításokat, egy adott esetre, az alábbi példán mutatjuk be: A hígítandó (eredeti) víz sótartalma (c«) 1500 ing/1 kationjainak összege (2,'Ke) 22,21 mgeó/1 Na-ionok mennyisége (Na) 12,21 mgeó/1 szikesedési hányadosa (Na«%) 55 mgeé/1 Na-adszorpciós viszonyszáma (NAV)« 5,45 A hígító víz sótartalma (CA) 250 mg/l kationjainak összege (2,'AT/j) 2,92 mgeó/1 Na-ionok mennyisége (Na/i) 0,(i0 mgeé/1 szikesedséi hányadosa (Na;

t%) 21 mgeé/% Na-adszorpciós viszonyszáma (NAV)j 0,555 A megadott jellemzők esetén a 2. sz. grafikon alapján legalább ötszörös hígítás szükséges. Az esetleg feloldásra kerülő javítóanyag-mennyiségére való tekintettel viszont hatszoros hígítást (ra=6) célszerű alapul venni. így a (7), (9) és (10) egyenlet felhasználásával: 1500+1250 Cdü = - ^ = 4o8,33 mg/l, 12,21+ (5-0,60) 22,21 + (5>2,92) - 1

22

1 + 3'

° .100-iML 100—41 32 - 22,21 + 14,60 1

0°-"3MT és VA

V 12,21 + 5-0,60 1 JN A V dil = BA tídil = —

— — = 1 / 10 " ~ 2,32 Í6 r t

+

5~ = Q

1

5'

2

1 = 1,892. 3,28-2,45 A javítás tehát a megállapított mértékű hígítással kielégíthően megvalósítható. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a vízjavítás elméleti és gyakorlati vonatkozásaiban korántsem tekinthető megoldottnak. A jövőben a jelenleg használt módszerek további tökéletesítésére és új, az eddigieknél célravezetőbb módszerek kidolgozására és alkalmazására kell törekednünk. Összefoglalás A kémiai, valamint a hígításon alapuló vízjavítási módszerek néhány elméleti összefüggését tárgyaltuk. Kémiai módszerrel elsősorban a kis sótartalmú szikes vizek javíthatók. A javítás helyes megoldása érdekében különbséget kell tenni a nagymennyiségű lúgosán hidrolizáló Na-sót (elsősorban szódát) tartalmazó, ill. az ilyen vegyületektől mentes szikes vizek javítása között, a) A maradék Na

2C0

3tartalom közömbösítéséhez szükséges Ca-vegyület mennyiségének számítása az irodalomból jól ismert. b) A semleges Na-sókat tartalmazó vizek javításához pedig — véleményünk szerint — a víz tényleges Ca-hiányának (Ca^,) ismerete szükséges. Mivel Ca

M=Na+0,25 (HC0

3 + C0

3) — (Ca + Mg), a javítóanyag mennyiségét (y) y=Ca

t

h • G képlet segítségével lehet megadni. (6r=a felhasználandó javítóanyag egyenértékszáma). A nagy sótartalmú természetes vizek minőségét hígítással, vagy hígítás és kémiai javítás együttes alkalmazásával lehet kedvezőbbé tenni. Az eredeti és a hígítóvíz sótartalma (c

e, c/,) közötti kapcsolat, a hígítás mértékétől (n) függően, az alábbi képlettel írható le: c

e-\-(n—\)ch Cdil = , n ahol Cdu=a, víz hígítás utáni sótartalma. Ez az összefüggés az egyes ionokra is fennáll, így a hígított víz lényeges jellemzői (Na%, Sz

e, stb.) a komponensek megfelelő értékeinek ismeretében viszonylag egyszerűen kifejezhetők. A hígítással javított víz Na-adszorpciós aránya (SAR<j«, vagy NAYdu) pedig az alábbi képletből számítható: NAVü/ = Na« + (w — 1 )Na/, A javítóanyag mennyiségének, a hígítás mértékének, ill. a NAV határértékeinek megállapítására grafikonokat szerkesztettünk. IRODALOM [1] Arany, S.: A szikes talaj és a víz mint a rizsterinesztés tényezői. MTA Agrártud. Oszt. Közi. Bp. 195G. [2] Arany, S.: A szikes talaj és javítása. Mg. Kiadó, Bp. 1956. [3] Bower, C. A.: Cation exchange equlibria in soils affected by sodium salts. — Sóit. Sci., Baltimore, 88. 32—35. 1959. [4] Budanov, M. F.: Poszledsztvija, szvjazanije sz kacsesztvom oroszityelnoj vodi. Ukr. NIIGiM. „Vodnoe hozj." Vöp. 1. Kijev. 1965. [5] Darab, K.: Genetikai elvek alkalmazása az Alföld öntözésénél. OMMI Genetikus talajtérképek. 1. sorozat 3. Bp. 1962.