Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
6. szám - Gaál László: Magas sótartalmú hévizek komplex hasznosítása
258 Hidrológiai Közlöny 1970. 6. sz. Caál L.: Magas sótartalmú hévizek 1. ábra. Hévíz .stabilizátor bekötési vázrajza Fig. 1. Tnstallation diagram of the thermal-water stabilizer nagymennyiségű szénsavon kívül metánt is tartalmaz. A büki termálvíz kőkiválásra erősen hajlamos, a kőkiválás sebessége átlagban 0,8—2,0 mm/nap. A fürdő kiszolgálására tervezett, 1961-ben üzembe' helyezett vízkezelő berendezés (nyitott gáztalanító és zárt gravitációs vezeték) nem vált be, mert a nagymérvű kőkiválás miatt rövid idő alatt üzemképtelen lett. A termálvíz mágneses kezelése, továbbá kőkiválást gátló inhibitorok alkalmazása nem adott kedvező eredményt. Az értékes gyógyvíz komplex hasznosíthatósága érdekében olyan megoldást kellett keresnünk, amelynek segítségével a kőkiválást megakadályozhatjuk. Az eljárásnak olyannak kellett lenni, hogy a gyógyvíz kémiai összetétele és oldott gáztartalma a kezelés és továbbvezetés során ne változzék, így gyógytényezői a felhasználás helyén eredeti mennyiségben és minőségben legyenek jelen. Egyidejűleg a termális víz metántartalmát is csökkenteni kellett oly mértékben, hogy zárt fürdőmedencében felhasználható legyen. A probléma megoldását megnehezítette, hogy a büki víz nemcsak kőkiválásra hajlamos, hanem bizonyos körülmények között (magas nyomás) vasra is agresszívvá válik. A többcélú feladat megoldására 1963—64-ben javaslatot dolgoztam ki, amely szerint a büki gázos hévízre meghatározott ún. kritikus nyomáson, illetve nyomáshatárok között üzemeltetett gáztalanító stabilizátorral a gáztartalom oly módon szabályozható, hogy a tovább vezetett hévíz metántartalma a már megengedhető értékre csökken. A stabilizátorra kapcsolt csőhálózatban a kritikus, illetve a meghatározott nyomáshatárok közötti hálózati nyomással a víz kőkiválás nélkül vezethető, eredeti kémiai összetétele és oldott szénsav tartalma pedig változatlan marad. Mivel exakt számítási módszer a nyomás figyelembevételénél a vízstabilizálás megállapítására nem ismert, a kritikus nyomást kísérleti úton kellett meghatározni. Balogh Jenő munkatársammal fenti elvek alapján 1964-ben kísérleti berendezést terveztünk, majd a kapott eredmények felhasználásával 1965ben 400 liter/perc teljesítményű üzemi jellegű berendezést létesítettünk. A kísérleti ós az üzemi jellegű berendezés költségét az OMFB biztosította. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokat az OK I, az OKGT és a Műszaki Egyetem Ásványtani Tanszéke volt szíves elvégezni. A helyesen méretezett 2,1 alt. kritikus nyomáson, illetve nyomás felett (statikus) üzemeltetett gázszabályozó a továbbvezetett víz metántartalmát oly mértékben csökkentette, hogy a termálvíz zárt—nyitott fürdőbe bevezethetővé vált. A gáztalanított termálvíz 1 miéből légköri nyomásnál felszabaduló metángáz mennyisége nyomás alatt vett vízmintából meghatározva és 1 m 3 vízre számítva a) a kísérleti berendezésnél 0,6 liter b) az üzemi jellegű berendezéseknél 0,1—0,2 liter Három hónapi kísérleti üzemelés alatt sem a gázleválasztóban, sem a nyomás alatti zárt csővezetékben vízkőkiválás, lerakódás nem jelentkezett. Ezen időszak alatt végzett sorozatos kémiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a víznek a kőkiválásban résztvevő Ca—Mg ion tartalma a gázszabályozó előtt és után, valamint a csővezetékben nem változott. Mivel a kezelés és a csőhálózatban történő vezetés során a víz eredeti szénsav- és oldott sótartalma sem változott, sikerült célkitűzésünknek megfelelően a gyógyvizet a metán kivételével eredeti kémiai összetételében a felhasználás helyére vezetni. A hévíz nyomás alatt tartott csővezetéken kőkiválás nélkül érkezik a felhasználás helyére. A fürdőmedencébe a fenti csővezetékre szerelt, könnyen cserélhető, rövid — 40—50 cm-es — speciális beömlő fejen keresztül kell a vizet bevezetni, vízalatti beömléssel. Kisebb lerakódás csak a cserélhető rövid kiömlőfejben jelentkezik. A kalciumkarbonát kiválás csak a fürdőmedencében indul meg, balneológia! szempontból is előnyös, könnyen eltávolítható, finom laza por formájában. A kiválás a medence tisztításakor a vízzel együtt leseperhető. A csőhálózat falán a nyomás megfelelő változtatásával mesterséges védőréteg is kialakítható, amely tömör szerkezetű víz- gázzáró kalcit, a korrózió ellen teljes védelmet nyújt. A vízstabilizáló berendezéssel a fürdő 1966. óta üzemel. Működtetése nem jelent többletköltséget és nem kíván a szokványos üzemeltetéstől eltérő különleges kiszolgálást. Balneológiai szempontból eredményes működését a 3. táblázat mutatja. A leírt megoldás lehetővé tette nemcsak a fürdőnek a balneoterápiás szempontokat figyelembe vevő korszerű üzemeltetését, hanem a hévíz többcélú hasznosítását, palackozását, fűtésre való felhasználását is. A gyógyvíz palackozása előtt az üvegekben történő tárolás közbeni vas- és kalciumkarbonát kiválások elkerülése érdekében a víz előkezelése szükséges. Előkezelés után a víz saját szénsav gázával dúsítható. Az erre vonatkozó laboratóriumi kísérletek — melyeket az OKI végzett — eredményesnek bizonyultak, a gyakorlati megvalósításhoz szükséges félüzemi kísérletek folyamatban vannak. Ivókúra céljára a víz a helyszínen, saját szénsavával 2000 mg/literre dúsítva áll rendelkezésre.
