Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

6. szám - Dr. Barta István: Hidrogeokémiai vizsgálatok a Tokaji-hegységből

252 Hidrológiai Közlöny 1970. 6. sz. Dr. Barta I.: Hidrogeokémiai vizsgálatok érvényesül. Ezzel ellentétes hatás jut kifejezésre a Tolcsva- és a Gönci-p. esetében. A Gönci-p. közvetlen medre riolitos, míg a Tolcsva-p. vízgyűjtőjének alsóbb részén találhatók káliumban dúsabb kőzetelterjedések és így hatásuk a mintavételi helyen jobban kimutatható. A Bényei-p. vize jó összhangban a terület átlagos kőzetkémiai összetételével szintén sok K iont tartalmaz (K/Na=0,55); abszolút és egyenérték százalékos mennyiségének éves átlaga pedig valamennyi megvizsgált vízfolyás közül a legmagasabb. A Bózsva-p. esetében úgy a felső (I) mint az alsó (II) szakaszán kimutatott K/Na ionarányok magas értékei jó analógiát mutatnak a vízgyűjtő terület kőzetkémiai összetételével. A lehordási terület alsóbb részén jelentkező kismértékű kálium tartalom növekedés is jól tükröződik a víz kémiai összetételében (K/Na=I. 0,48; II. 0,51). A Szerencs-p. mint a hegység Ny-i részének legnagyobb helyi vízgyűjtője vegyesen gyűjti vizét andezites, riolitos és riolittufás területekről. A vízfolyás közvetlen környéke többnyire riolittufa változatokból épül fel, amelyet azonban kiterjedtebben különböző vastagságú löszös, agyagos rétegek fednek. A patak abszolút K ion tartalma eléggé magas, de a K/Na ionhányados csupán 0,33. Erre nagy befolyással lehet, hogy a környező löszös, iszapos felszíni rétegekből sok Ca

+ + , M.g

+ + és Na+ ion kerül az oldatba és így a K

+ ion relatív menynviségét lecsökkentik. A patak vize nyáron gyakran szikes jellegű [2]. A löszös területekre általában jellemző alacsonyabb Ca/Mg ionarány is megmutatkozik a Szerencs-p. esetében (8. táblázat). Ellentmondást rejt magában a Tekeres-p. Földtani adatok szerint a patak vízgyűjtője piroxénandezitekből áll. Ennek ellenére a K/Na arány igen magas (0,61). Lehetséges, hogy e patak vízgyűjtőjének egyes mélyebb vízadó rétegei • magasabb K tartalmú kőzeteket tartalmaznak, ugyanis áradások idején (márc., ápr.), amikor nagyobb mértékű felszíni bemosás is történik a K/Na ionhányados értéke lecsökken (0,54). Ez a csökkenés csupán a Tekeres-p. esetében volt tapasztalható. Ezzel ellentétben a többi vízfolyásnál ebben az időszakban a K/Na ionhányados értéke növekedett. Különösen jelentős nagyobbodás észlelhető a Csenkő- (0,93), a Hosdát- (0,73) és a Bózsva-p. (0,65; 0,63) esetében. Tehát bizonyos szempontból a nagyobb esőzések vagv hóolvadások utáni vízvizsgálatok jobb összképet adhatnak a kérdéses területről, ugyanis a már mélyebb rétegeket is átjárt töményebb talajvizek intenzívebb kiszorítása és az erőteljesebb felszíni lefolyás következtében kevesebb lehetősége marad az általa érintett mindenkori szűkebb környezethez való igazodásra. Kisszámú mérési adat alapján a Radvány-p. riolittufás területekről lefolyó vize pedig, az előbbivel ellentétesen, relatív kevés K iont tartalmaz (0,26). A magasabb K

+ ion tartalom magasabb oxidációsfokkal (üjv) [17] jellemezhető kőzetterületekkel azonosul (8. táblázat). A hegység kőzeteinek és patakvizeinek Ca/Mg arányai között lényeges eltérés nem tapasztalható; a vizekben talált ért ékeik kissé magasabbak. Egyértelmű összefüggéseket azonban nem találtunk közöttük. Megállapítható, hogy a hegység patakvizei általában lágyak, sószegények vagy csak kissé kemények, annak ellenére, hogy szezonális jelleggel a kis patakok vizei a nyári nagy melegben igen nagymértékben bekoncentrálódtak. Éves átlagban legkisebb keménységű a Gönci-p. (5,05 nk°), majd a K-i rész fő vízgyűjtője a Bózsva-p. (6,40 nk°). Igen lágy a Radvány-, Hotyka- és a Tekeres-p. vize is. Kiemelkedik keménységével a Szerencs-p. vize (12,47 nk°). Ennek okát a szerencsi öblözet roszszabb lefolyási viszonyai miatt előálló bepárlódásban, valamint az idősebb eruptív képződményekre települő lösszel keveredett agyagos rétegekkel való kölcsönhatásban kereshet jük. Emiatt a Szerencs-p. vize kevésbé jellemző az általunk vizsgált vulkánikus területre. A szerencsi-öblözet talajvizei gyakran szikes jellegűek [11], A Csenkő- és a Hosdát-p. esetében a keménység növekedése a szulfidos ércek intenzívebb mállásából keletkező magas szulfát-ion tartalommal magyarázható. Az összes oldott ion tartalom éves átlagban 200—300 mg/l körül ingadozik. Legmagasabb értéket a Szerencs-p. (434 mg/l), legalacsonyabbat pedig a Gönci-p. (163 mg/l) szolgáltat. A Telkibánya környéki szulfidos ércesedést kitűnően indikálja a területről lefolyó Csenkő- és Hosdát-p. abszolút és egyenérték százalékos értelemben is kiemelkedően magas szulfát-ion tartalma. Ezekben a vizekben a fő anion-alkotó a hidrogénkarbonátot is megelőzve a szulfát-ion. Ugyanez a hatás értelmezhető a Bózsva-p. esetében is. A patak felsőbb szakaszának mellékágai ezekről az érces területekről gyűjtik össze vizeiket és ennek megfelelően ezen a szakaszon mért átlagos szulfátion tartalom kissé magasabb (I. 34,10 mg/l; II. 31,76 mg/l). A kovasav tartalom a hegység felszíni vízfolyásaiban igen nagy. Ez jól összeegyeztethető a terület eruptív kőzeteinek általában erősen savanyú jellegével, magas Si0

2 tartalmával. Erre vonatkozólag azonban mélyebb és konkrétabb összefüggéseket megállapítani nem tudtunk. Ennek talán egyik oka, hogy az itt előforduló kőzetféleségek százalékos Si-tartalmában sincs lényeges különbség, másrészt a vizekben főleg metakovasav formájában jelenlevő Si0

2 csak részben ionos, de többnyire kolloidként szerepel, melynek stabilitása kicsi, koagulálásra, leülepedésre hajlamos és éppen ezért jelenlétük mennyiségét sok tényező befolyásolhatja. A Bodrogban átlagosan 3—4-szer kevesebb kovasav található mint a megvizsgált kisebb patakokban. Ezt leginkább szintén a kolloid tulajdonságokkal lehet magyarázni, ugyanis a hosszabb szállítási távolság és a nagyobb vízmélység kedvezőleg hat a kovasav kicsapódására. A Tokaji-hegvség K-i részének a Bodrog vízösszetételére gyakorolt hatása eléggé kicsi. Énnek oka, hogy a Bodrog egész vízgyűjtő területéhez képest csupán néhány százalékát teszi ki a vizsgált hegységre eső része, másrészt pedig ugyanezen a szakaszon délről a Bodrogköz vizeit is befogadja. A vizsgált szakaszon beálló kismértékű vízösszetételi változások viszont ellentmondás-mentes össze-