Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

5. szám - Bertók László: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás helyzete Magyarországon

Bei\lók L.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. 221 választásánál döntő szempont volt az az igény, hogy a berendezések hazai erőből, tehát import nélkül kivitelezhetők legyenek. Választásunk tehát a felületi levegőztetők terén a forgókefés (Kessener) rendszer ún. „Stabwalze" megoldására esett, ennek nyomán hazai típust („Rocylaktív") alakítottuk ki, mely teljesítményben nem maradt el az NSZK-beli megoldásoktól. A sekély befúvási mélységű durva buborékos levegőztető rendszert a svéd INKA cég megoldása nyomán alakítottuk ki 3. ábra. Az eleveniszapos rendszer hazai kutatásában a Fővárosi Csatornázási Műveknek úttörő szerepe volt a pestlőrinci forgókefés medence megépítésével és annak kísérleti üzemeltetésével [29, 30], Majd 1958-ban az ÉVM. M ÉLYÉPTERV-vei kooperálva ugyanitt próbálták ki az utóbbi által szerkesztett 10 m

3-es térfogatú intenzív levegőztető (Rocylaktív) egységet. 1959-ben a szóban forgó berendezést a pécsi szennyvíztisztító telepen építette be a MÉLYÉPTERV, tervezést megelőző félüzemi kísérletek céljára [2, 3, 20]. Az első INKA-rendszerű félüzemi berendezés létrejötte ugyancsak a Fővárosi Csatornázási Művek segítségének köszönhető, és ez is a MÉLYÉI' TERV-vel való kooperációs kísérlet keretében üzemelt az angyalföldi szennyvíz-átemelőnél [31]. Megépült levegőztetőink általában több párhuzamos elrendezésű, önállóan üzemeltethető medencéből állanak. A forgókefés rendszer kísérletileg meghatározott hidraulikailag kedvező keresztmetszete 6—8 m

2 nagyságú téglalapból lekerekített forma (3. ábra). A levegőztetést sorbakapcsolt 2,8—3,5 m, egyenkénti hosszúságú 0 400—500 mm-es idomacél fogazással ellátott henger végzi. A henger bemerülési mélységétől és fordulatszámától függően változik az oxigénbevitel, melynek átlagos érték 4—7 cm mélységnél 0,7—1,15 kg /. ábra. Keszthelyi szenny• íztisztí'ó telep. Kessener rendszerű levegőztető r.s- oxidációs 'írok Fig. I. Treatment plánt at Keszthely. Kessener-type aerator and oxidation ditch ö. ábra. Kessener rendszerű intenzív levegőztetés a szekszárdi szennyvíztisztító telepen Fig. J. Kessener-type intensive aeration at the Szekszárd effluent treatment plánt 0

2/óra. in, az OC értéke 100—120 g/m

3 óra, energia igény 0,3—0,(3 kW/m. (OC=K

La-C

s, ahol C

s a telítettségi O., koncentráció). A vízszintet állítható bukóéllel szabályozzuk, mely a medencék elfolyási oldalán helyezkedik el. A szennyvíz és iszapbevezetésre több módozatot alkalmaztunk. A leggyakoribb megoldás a keresztirányú be- és kivezetés az ún.teljes elkeveredést biztosító rendszer használata. Forgókefés rendszerű berendezéseket mutat a /—5. ábra. Az INKA rendszerű levegőztető medencék ia általában több párhuzamos egységből állnak. A medencék hossztengelyében terelőfal foglal helyet. (1. 3. ábrát). A légbefúvás kis (1000 111111 vízoszlop) nyomású légfúvóval történik, a befúvócsőráca 80 cm mélységben, a medence fél szélességét elfoglalóan helyezkedik el. A csőrács 0 5 mm-es lyukakkal van ellátva és a tisztítás elvégzésére kiemelhető megoldású. A befúvott levegő (mainmutszivattyús) hatására a medencében levő szennyvízeleveniszap elegy a terelőfal körül hömpölyög, A gyakorlatban használt medence keresztmetszet 9—12 m

2. 1 m

3 levegőztető medence térfogatra gyakorlati adatok szerint 25 40 m

3/ó levegőmennyiség szükséges. Ez 100—150 g/m

3-ó Oj-b<?» b, INKA -levegőztetés Légelosztó vezeték Terelőfal c, Függőleges tengelyű rotor a, Kessener-rendszer Meghajtómii 12,0-17,0 3. ábra. Levegőztető rendszerek én a hozzájuk rendelhető medence keresztmetszet Fig. 3. Aeration systems and the corresponding basin cross-sections